Vér. Rengeteg vér. Nem láttam mást, csak vért. A gyomrom felfordult a szagtól, majdnem elhánytam magam. A legrosszabb mégis az volt, hogy nem tudtam kié ez a rengeteg vér. Ide oda kapkodtam a tekintetem, végül megláttam Gont, Killuát és Kazakit. Az utóbbi kettő szinte úszott a vérben. Nem tudtam megállapítani, hogy melyikük vérzik ennyire, vagy esetleg mindketten megsérültek. Már mentem volna segíteni neki, de ekkor megláttam Chrollot és Hisokát. A helyzet idő közben megfordult, ugyanis most Hisoka volt alul. Chrollo orrából dőlt a vér, valószínűleg Hisoka eltörte. Odafutottam hozzájuk.
- Ne öld meg Chrollo! - kiabáltam, ugyanis a harc zajaitól alig lehetett hallani.
- Nem tudjuk legyőzni máshogy. Túl erősek hárman.
- Elég ha eszméletét veszt.....
Már nem tudtam végig mondani, ugyanis a hátam mögül egy igen csak nagy robbanás hallatszott, majd kék fény villant. Chrollo hirtelen felkapott a karjába, s felugrott. Nem értettem mi történik. A másodperc töredéke alatt, míg a levegőben voltunk, egy hatalmas áramhullám suhant végig a padlón. Killua megmutatta milyen erős is valójában. Leérve majdnem kiestem Chrollo karjából a zökkenéstől. Letett, s én térdre ereszkedtem Hisoka mellett, aki nem tudott elugrani az áram elől. A szemeim elkerekedtek a döbbenettől. Hisoka haja lassan visszaszíneződött vörösre. Mintha lefolyt volna róla a fehér festék. A bőrébe is visszatért a szín. Csak egy baj volt. Hisoka azért változott vissza, mert a szíve megállt az áramütéstől. Fölé akartam hajolni, hogy megpróbáljam újra éleszteni, de Chrollo félretolt és elkezdte helyettem.
- Én erősebb vagyok - mondta.
Gyorsan körül néztem. Killua a földön térdelt, valószínűleg kimerült a nagy megterheléstől. Úgy tűnt Hisokán kívül mást nem ért el Killua árama, Leorio és Gon tovább harcoltak ellenfeleikkel. Sajnos Kazakit és Illumit sem érte áramütés. Az előbbi lesokkolva nézte Chrollot, ahogy Hisoka újraélesztésével küzd. Láttam rajta, hogy tudatosult benne az, hogy elvesztette az egyik fegyverét. Felemelte a jobb karját, nem történt semmi. Legalábbis eleinte úgy tűnt. Aztán az eddig Leorioval küzdő Illumi rátámadt Gonra. Kazaki abban a pillanatban amint Gon Illumira kezdett figyelni, az ajtó felé rohant. Felpattantam, és megindultam felé.
- Shopi ne! Nem tudod leküzdeni, ketten sem bírtunk vele. - ordította Gon - Segíts Killuán, el fog vérezni!
A mondat vége megállásra késztetett. Mit tegyek? Hagyjam futni, és segítsek Killun, vagy menjek utána. Mialatt gondolkodtam, a testem ismét magától cselekedett. Killuához érve, megláttam a sebet, melyből az a sok vér származott. A fiú combján egy szúrt seb tátongott. Levettem a felsőmet, így csak egy melltartó volt rajtam. A felsővel elszorítottam a sebet amennyire bírtam. Killua meg sem mukkant, bár mindig is tudtam, hogy nagyon jól tűri a fájdalmat, kicsit elcsodálkoztam. Az ujjai szikráztak picikét, ahogy letenyerelve a földre megpróbált felkelni. A szikrákat látva eszembe jutott valami.
- Killu kibírnál bocsájtani még egy kis áramot? - kérdeztem, miközben támogatóan a karja alá bújtam.
- Megpróbálhatom - súgta a fülembe.
Miközben odavezettem Killuát Chrolloékhoz, Gon tovább küzdött Illumival, Leoriot viszont szem elől vesztettem.
- Hagyd abba Chrollo! - szóltam rá, s ő abba hagyta Hisoka újraélesztését - Killu, megpróbálnád árammal?
Killua letérdelt, s Hisoka mellkasára tette a bal kezét. Finoman szikrázott egyet a tenyere, s Hisoka teste megvonaglott, de más nem történt. Killu rám nézett, majd mindkét kezét ráhelyezte a férfi mellkasára. Ismét csak ugyan az történt. Kezdtem elveszteni a reményt. Ekkor Killua lehunyta szemét, a testsúlyát Hisoka testére helyezte, s most az előbbieknél nagyobb szikra pattant ki a fiú kezeiből. Hisoka hirtelen hörögve kapkodni kezdte a levegőt, de a szemeit nem nyitotta ki.
- Menjünk innen, majd Leorio megvizsgálja - szaladt oda hozzánk Gon - Illumi elment Kazaki után. Menjünk, mielőtt rosszabb lesz a helyzet.
- Hol van Leo? - kérdeztem tőle.
- Kiment Kazaki után, mivel Kurapika is kint volt védtelenül ha minden igaz.
Basszus! Hogy felejthettem el Kurapikát? Chrollo felhúzta Hisokát a földről, Gon és én Killuát támogattuk. Felbotorkáltunk a lépcsőn, s fent szembe találtuk magunkat Leorioval, aki a karjaiban tartotta Kurapikát.
- Gyerünk, hívtam egy taxit.
- Mégis hova megyünk ilyen állapotban? - kérdezte Chrollo.
- Van egy ismerősöm aki illegálisan üzemeltet egy kisebb kórházat, ott töltöttem a gyakorlatomat - szólt Leorio kicsit pirulva az illegális dolog miatt.
- Rendben, de siessünk! Killua sok vért vesztett, Chrollonak eltört az orra, Kurapika maga egy nyílt seb, Hisoka pedig épp, hogy él - soroltam a problémáinkat.
- Nincs messze a kórház, csak lenne már itt a taxi.
- Nem hinném, hogy mind beférünk - szólt Chrollo most már enyhe orrhangon.
- Akinek nincs komolyabb baja, maradjon itt. Vissza küldöm értük a taxit.
Így hát, én, Gon és Chrollo maradtunk. Gon odaadta a pulóverét, mert rajta volt még egy atléta, így nem kellett egy szál melltartóban emberek közé mennem.
- Mutasd! - léptem oda Chrollohoz, mert láttam, hogy egyre jobban kínlódik a folyamatos orrvérzése miatt.
Lehajolt hozzám, s elvette a kezét a sérült tag elől. Látszott a porcon, h elmozdult a helyéről, így nem mertem nagyon megpiszkálni.
- Nincs nálad zsebkendő vagy valami? - fordultam Gonhoz.
- Ez megteszi? - kapott elő egy összegyűrt zsebkendő foszlányt.
- Jó lesz, köszönöm.
Elvettem tőle, ketté téptem majd kis hosszúkás galacsinokat gyúrtam, melyeket Chrollo orrába dugtam óvatosan.
- Ez megállítja a vérzést egy kis időre, talán a kórházig kibírja - szóltam a bátyám orrát vizslatva.
- Köszönöm - megborzolta a hajam.
Húsz perc telt el azóta, hogy Leorioék elmentek, mikor végre megérkezett értünk is a taxi. Beültünk, és körülbelül tíz perc múlva már rohantam is be a kicsi, lepukkant kórházba.
- Melyikben van Kurapika? - kérdeztem Leotól amint összefutottam vele.
Benyitott abba a szobába amelyik mellett állt.
- Erős nyugtatókat kapott, nincs magánál - közölte Leo, de nem foglalkoztam vele. Odamentem az ágyban fekvő fiúhoz. Most, hogy jobban szemügyre tudtam venni, megállapítottam, hogy Kazaki hazudott. Az arcán apró karcolásokon kívül nem volt semmilyen sérülés. Megsimítottam a homlokát, s megcsókoltam az ajkait. Kicsit időztem ott, olyan jó volt nézni ahogy alszik. Úgy öt perc múlva elhagytam a kissé lepukkant kórtermet, s átmentem egy másikba amelyikben Killua pihent. Ő legalább magánál volt. Gon az ágya mellett gubbasztott egy széken.
- Hali - köszöntem belépve.
Killua bólintott, majd felült, s arrébb csúszva jelezte, hogy üljek le ha szeretnék.
Odamentem hozzá és az ágy szélén helyet foglalva megfogtam a kezeit.
- Szeretnék bocsánatot kérni. Durva voltam veled, pedig nem te voltál a hibás.
Killua a kezemnél fogva közelebb húzott magához és életében először nyomott egy puszit a homlokomra.
- Mind elég feszültek voltunk - mondta mosolyogva.
- Akkor is sajnálom.
- Borítsunk rá fátylat.
- Hogy vagy egyébként mit mondanak mennyire súlyos?
- Nem ért artériát a szúrás, de nem sokon múlt a dolog. Viszonylag nagy ereket vágott át sok vért vesztettem, de még helyre tudtak hozni. Rendbe fogok jönni hamar.
- Innentől kímélünk majd téged.
- Nem kell összeszedem magam.
- Vagy pihensz magadtól, vagy az ágyhoz kötözlek - fenyegettem meg félig poénból, félig komolyan.
- Azt megnézem - húzta fel a szemöldökét.
- Kérlek Killu, pihenj egy kicsit a kedvemért, csak amíg felépülsz.
- Jólvan na.
Megborzoltam a haját majd elhagytam a kórtermet és Leorio navigálásával megkerestem Hisoka szobáját.
- Azt mondják túléli. A szíve rendesen ver egyenlőre, a légzése is normális. Ha az éjszakát átvészeli, megmarad - ismertette a férfi állapotát Leorio mikor odamentem az ágyához.
Hisoka békésen aludt, haja kócos tincsekben hullott a párnájára. Aggasztott az állapota, de bíztam benne, hogy rendbe jön.
- Itt nem finomkodnak ha rögzítésről van szó - panaszkodott Chrollo mikor kiértünk Hisokától. Orrán egy műanyag orrvédő díszelgett, amitől elég szórakoztatóan festett.
- Na mi van, nem bírod a gyűrődést? - kérdeztem vigyorogva, mire megakarta pöckölni az orromat, de Leorio közénk lépett.
- Ha egy ujjal is hozzáérsz, újra helyre kell majd tenni a görbe orrod!
- Nyugi Leo - fogtam meg a karját - emlékszel mit beszéltünk?
- Amíg ő itt van ne mondogasd, hogy nyugi - azzal bement Kurapikához figyelmen kívül hagyva a mondatom másik felét.
- Nem várhatod tőlük, hogy elfogadjanak - szólt Chrollo.
- Talán igazad van. Megyek veszek enni és hozok egy két ruhát a hotelből.
- Van nálad pénz?
- Igen, még van egy kevés.
Nagyából két óra telhetett el mire visszatértem. Hoztam mindenkinek tiszta ruhákat, és egy-egy szendvicset. Mikor beléptem a kórházba, Leorio termett előttem.
- Kurapika magához tért. Menj be hozzá!
Odaadtam a ruhákat és az ételt Leonak, s már rohantam is a kórterem felé.