Az ingemet igazítva sétáltam fel a lépcsőn, de a mozdulatom megállt és megtorpantam a korlát mellett. Alkarommal támaszkodtam meg rajta, hogy időt hagyjak magamnak. Annyira Arianara és az épségére koncentráltam, hogy észre sem vettem azt, hogy nem figyeltem oda a saját épségemre. Fáradt és kimerült voltam. A történtek után egy nyugodt éjszakám nem volt, a gondolataim egymás után zakatoltak a késői órákban. Olyan volt, mintha rémálmok gyötörtek volna, mintha újra és újra átéltem volna a támadást. Éreztem az oldalamba álló kés kínzó és égető érintését, ahogy mélyen bennem van. A hideg kirázott, kezemet a tarkómon fontam össze, hogy összeszedjem magam. Dario látta rajtam, hogy fáradt vagyok, de egy szava sem volt. Tudja, hogy csak akkor kell szólnia, amikor valóban gáz a helyzet. Attól tartottam, hogy nem lesznek nyugodt éjszakáim, hogy a történtek annyira megráztak, hogy aludni sem tudok. Éber leszek mint a kutya és imádkozok, hogy több támadás ne érje Arianat vagy engem. Tudtam, hogy nem vagyok legyőzhetetlen, de arra nem számítottam, hogy a történtek ekkora nyomot hagynak a szívemben, hogy lassan már aludni sem merek. - Minden oké, főnök? - Dario hófehér öltönyben és nadrágban sétált fel a lépcsőn. Ez a szín kiemelte sötét arcbőrét és kávészínű tekintetét. Kalapot most nem viselt, ujjaival végig szántott a pici fekete haján. Felvont szemöldökkel a korláthoz kapaszkodva fordultam vele szembe, hogy a szemébe tudjak nézni. Nem volt minden rendben. Rettegtem attól, hogy veszély fenyegeti Arianat vagy engem. - Fáradtnak látszol!
- Az vagyok - bólintottam a korlátot szorítva. Dario mellém állt, mintha így akarna erőt átadni, de felesleges volt. Gyógyír számomra egy kiadós alvás lenne, de nem éreztem magam olyan biztonságban, hogy lehunyjam a szemem. - Tudom, hogy a veszély már elmult, de valamiért úgy érzem, hogy résen kell lennem - a kézfejemen található tetoválásokat fürkésztem, miközben a bejárati ajtó előtt ácsorgó biztonsági őr felé pillantottam. Komoly és szigorú tekintettel nézett előre, kezét maga előtt összefonta, megállás nélkül figyelt egy pontot. Olyan volt, mintha valami kiölte volna belőle az életet. - A védelmet megerősítetted, igaz? - helyeztem vállára a kezem, hogy jól figyeljen rám. - Biztos vagyok benne, hogy amikor Ariana haza szökött úgy találták meg őt, hogy figyelték a házat - néztem mélyen a szemébe, ő válaszul csak végig húzta kezét a borostáján. - Azt akarom, hogy az embereim mindenre figyeljenek oda! Bármi mozgást vagy hangot észlelnek, akkor gondolkodás nélkül lőjjenek! Megértetted, Dario? - ráztam meg a fejem. Ő bólintott, de széttárta a kezét.
- Főnök! Nem gondolod, hogy kicsit paranóniás vagy? - suttogta értetlenül. - Megölted - suttogta a szemembe nézve. - Manuel halott! Megkapta a büntetését ami járt neki! - helyezte a vállamra a kezét.
- Perceken át egy katonai Glock bajonett kés állt ki az oldalamból. Pontosan 165mm volt - helyeztem oda a tenyerem. - Van okom az aggodalomra - fújtam ki magam, de megszorítottam a korlátot, majd ellöktem magam és Ariana szobája felé sétáltam, de Dario utánam szólt. A vállam felett hátra néztem, kezemet a zsebembe nyomtam.
- Csak annyi, hogy pihend végre ki magad!
Én csak bólintottam, majd halkan kopogtam Ariana ajtaján, aki egy kis szünet után behívott engem. Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, szomorúan pillantottam a kezében található kutya nyakörvre. Ő a könnyeit törölgette és gyászolta a barátját, akit azon az estén lelőttek. Én csak szomorú voltam, de mindenki megkapta a neki járó büntetését. A véremnek köszönhetően jöttem rá arra, hogy olykor valóban kemény és megállíthatatlan tudok lenni, néha pedig olyan mint egy szerelmes férfi. Együttérző akartam lenni, de férfi voltam. Nem mutathattam ki sebezhetőségemet vagy azt az oldalam ami elgyengít érzelmileg. Leültem az ágy szélére, majd az arcát fürkésztem.
- Sajnálom a kutyádat - összehúzott szemekkel pillantott felém. Jól ismertem a tekintetét, mozdulatait és a nézését is. Megértettem, hogy mit érez, de ez nem ok arra, hogy bezárja magát a szobájába. Úgy éreztem, hogy haladt a kapcsolatunk, meg nem is.
- Láthatom a nővéremet? - kérdésével nem lepet meg, de nem akartam neki csalódást okozni, ezért jól kell válaszolnom. Mélyen beszívtam a levegőt, majd mélyen a szemébe pillantottam.
- Melléd ülhetek? - pillantottam az ágy közepére. Ariana könnyes szemmel csak bólintott, ezért megfontolt mozdulattal leültem mellé, majd kezét megfogtam és a combomra helyeztem. A puha kezét néztem, miközben újra értelmet nyert az iránta érzett szerelmem. Tegnap késő délután mindent elmondtam neki. Elmondtam, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem, hogy milyen vagyok, amikor a közelében vagyok. Valóban belevetettem magam a maffiózok világába, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudok gyengéd lenni. Miért legyek durva, vagy miért legyek agoista, ha nincsen miért az lennem? Nagyapám is mindig tisztességes ember volt. Mindig pozitívan gondolkozott, próbált realista lenni és a saját céljai szerint élni. Most én is ezt teszem. Kevés célom van az életben, de bármit megtennék értük. Szabadulásom óta a szabadságomat feláldozom arra, hogy elnyerjem Ariana szívét, akit már a börtönben töltött első napjaim óta szeretnék meghódítani. Emelett jelentős szerepet tölt be életembe a kokain és az üzlet.
- Miért nem válaszolsz nekem, Aaron? - hajtotta fejét a vállamra. A közelsége miatt gyorsabban vert a szívem, az illata az orromba szökött. Néha valóban nehéz visszafognom magam. Csak a vele történtek miatt vagyok vele türelmes. Ha nem bántották volna, akkor már úgy megdugtam volna, hogy utána azt sem tudja, hogy hol van. Én ilyen vagyok. A nőket csak kétféleképpen lehet bántani. Meglehet őket verni, és erőszakolni. De az ágyban szeretkezés, a szex ajándék nekik. Legyen durva, lassú vagy intenzív. A nők és a férfiak is úgy lettek kitalálva, hogy befogadják egymást, de ez nem hasonlítható össze a nemierőszakkal.
- Nem lenne jó ötlet! Láttad, hogy mi történt azután, miután elszöktél - emlékeztem vissza a napra, amikor minden összetört bennem. - Nem lenne biztonságos!
- És, ha a nővérem jönne ide?
A kérdését figyelmenkivűl hagyva feltettem magamnak a kérdést, hogy miért tartom őt magam mellett. Miért ragaszkodok hozzá ennyire és miért akarom mindenképpen távol tartani őt a világtól és annak szennyeitől? A válasz egyszerű. A világon rengeteg rossz ember van. Ebben a pillanatban is több száz nőt erőszakolhatnak, több ezer embert ölhetnek meg, vagy több millió embert kínozhatnak halálra. A világ óriási, de Ariana mégis áldozata volt egy szörnyű dolognak, ami a világ egyik legundorítóbb dolgai közé tartozott. Úgy éreztem, hogy mellettem biztonságban van, még akkor is, ha ezzel valóban bezárva tartom őt egy hatalmas házban.
- L...lehet szó róla - pillantottam a szemébe, de arra nem számítottam, hogy annyira fog örülni a válaszomnak, hogy rám veti magát, én pedig egyensúlyomat eveszítve a hátamra feküdve magamra húzom őt. Ariana annyira meglepődött, hogy a szája tátva maradt, tekintetével pedig nagyokat pislogott. Végig néztem rajta, hogy ruhája hozzám tapadt, hogy melle formája tökéletesen a mellkasomhoz simul. Tetszett a közelsége, hogy ott van, ahol lennie kell. Rajtam. Közel hozzám. - Nem voltál még ilyen közel hozzám - a füle mögé tűrtem egy hajtincset, miközben vártam a válaszra. Mintha észbe kapott volna, egy hirtelen mozdulattal az ágyékomra pillantott, majd úgy mászott le rólam, mintha kemény ütést kapott volna. Néztem, hogy összekuporodik, hogy kezével folyamantosan a karját simogatja, mintha az érintésemet szeretné levakarni magáról. Sóhajtva ráztam meg a fejem, miközben próbáltam türelmes lenni. - Örökké félni fogsz a férfiaktól? - nem bántam, hogy megkérdeztem, de Ariana mérges pillantásokkal ajándékozott meg. Tudtam, hogy mikor nézett így rám utoljára, ezért felvont szemöldökkel vártam a válaszra.
- Neked köszönhetően! - a fejét rázva végig nézett rajtam, miközben sóhajtva elfordítottam a fejem. Ariana nem állt készen arra, hogy megtudja az igazat. Érzelmileg még mindig nem volt stabil. Próbálta keménynek mutatni magát, de legbelül még mindig az az összetört nő volt, akitől mindent elvettek azon az estén. Érzékeny volt, de tekintetében fort a harag és az undor, ami gyakran feltör a lelke mélyéről.
- Holnap eljöhet a nővéred! - álltam fel, majd megálltam előtte. - De csak azért, hogy boldog legyél - tettem hozzá gyorsan. Ariana hálásan pillantott a szemembe, mégis volt benne egy kis gúny, egy kis megvetés. - Szeretném megismerni!
- Csak miattam jönne el ide - mutatott a padló felé. - Egyébként hozzád sem szólna!
- Ezt jó tudni, Ariana! - a kezemmel megtámaszkodtam az ágy szélén és mélyen a szemébe pillantottam. Ariana is így tett. Láttam a mosolyt az arcán, de ezt próbálta leplezni a barátságtalan tekintetével. - Megigérem, hogy egyszer gyönyörű éjszakád lesz! Életed legszebb éjszakáját fogod tölteni velem!
- És, ha nem szeretném? - rázta meg a fejét, majd nagyokat pislogva elnevette magát. - Remélem nem gondolod komolyan, hogy valamikor is odaadom magam neked! - mutatott a mellkasomra szemrehányóan. Sajnáltam, hogy így gondolja, de muszáj megértenie, hogy a köztünk alakuló szerelem erősebb lesz, de ez csak akkor fog működni, ha ő engedi. - Soha nem leszek a tied!
- Rendben, Ariana! - feltettem a kezem, majd az ajtó felé sétáltam. Nem akartam erőltetni a témát, de tény, hogy vágyok erre a nőre. Nem tudom, hogy meddig leszek türelmes vele, de fontos volt a számomra. - Aludj jól! Holnap találkozunk! - ő nem válaszolt, csak összehúzott szemekkel az oldalára feküdt és betakarta magát. Egy utolsó pillantással megajándékoztam, majd mosolyogva kiléptem az ajtaján.
Imádom, hogy ennyire makacs!