Késő este, mikor kinyitottam az éjjeliszekrényem második fiókját, nem találtam a fegyverem. Tudtam, hogy Ariana így jutott fegyverhez, de arra nem számítottam, hogy lesz mersze benyitni a szobámba. Zuhanyozás után egy bordó selyem inget egy fehér farmernadrággal vettem fel, majd leültem az asztalomhoz, hogy gépen is megnézzem a kokain pénzmozgását. Egy excell táblázatot nyitottam meg, ami tartalmazza az egy évhez tartozó havi bevételünket, tehát a pénzmennyiséget, ami a kokain eladásából jött a számlára. - Ez rengeteg pénz - az alkohol felé nyúltam, de ekkor a telefonom rezgett az asztalon. A kezembe vettem és felnyitottam, de egy szokatlan üzenettel találtam szembe magam. - Mi a szar ez? - egy mozdulattal nyomtam rá a bejövő üzenetre, de szembe találtam magam a rémálmommal. A videót első másodperctől kezdve remegve és könnyeim közt néztem végig. A videót az a férfi küldte, akinek besúgó ként dolgozott az egyik emberem a raktárban. Manuel magát videózta, de nem rajta hanem...Arianan akadt meg a szemem. Azonnal felpattantam a székről. - Nem! Nem! Nem! Nem! - a hajamba túrtam és a számra tapasztottam a kezem. A videóban Ariana nem nézett ki jól, sok mennyiségű vér folyt végig a halántékán. Ariana sírt és kiabált a félelemtől, az arca és a nyaka is fénylett az izzadságtól. Homályosan láttam, hogy az a féreg megfogja a nyakát, Ariana pedig kiabál az érintés miatt. - Gyönyörű nőd van! Nagy nehezemre esik visszafogni magam! Ha nem jössz ide és nem fejezzük be az ügyet, akkor videóra veszem, hogy lehámozom a nődről ezt a ruhát és a szemed láttára úgy megbaszom, hogy utána nem fog magához térni! Ezt a videót pedig a telefonod képernyőjéről fogod végignézni, ezért javaslom, hogy told ide a segged! Tik - tak! Ketyeg az óra! - közel tartotta Ariana arcához a telefont és élvezte, hogy ő közben könnyekkel elázott arccal üvölt és segítségért kiabál.
Előre pillantottam, leguggoltam és próbáltam minden higgadságot összeszedni. A nagyapám vére csörgedezik az ereimben, egy igazi Díjaz vagyok, ma éjszaka ebből fogok erőt meríteni. Még mindig guggoltam, amikor a telefont könnyes szemmel helyeztem magam elé és egy mozdulattal felhívtam a számot, aki a videót küldte. Hallottam, hogy felvette, de Manuel nem szólt bele a telefonba, ezért lassan felálltam és egyenesen az ablakhoz sétáltam. - Jól figyelj, Manuel mert most mondom el először és utoljára - sziszegtem a fogaim közt. - Hatalmas nagy hibát követtél el ezzel! Életed hátralevő perceiben imádkozni fogsz, hogy könnyű halálod legyen - mély levegőt vettem és lehunyt szemmel folytattam. - Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, akkor Istenre mondom, hogy ki foglak belezni! Tőlem még az Isten sem védhet meg Manuel, ezért jól fegyverezd fel magad, mert megtalállak és kinyírlak te rohadék! Ha egy haja szála is meggörbül akkor halálod előtt könyörögni fogsz, hogy minél hamarabb legyen vége a szenvedésnek! Nem tudod, hogy kivel csesztél most ki! - ekkor a vonal túlsó végén elnevette magát.
- Szerinted miért van ilyen csendben az angyalka? - suttogta, miközben rémképek játszódtak le előttem és megtámaszkodtam az üveg felületén, hogy ne legyek rosszul. - Úgy fekszik a padlón, mintha tíz férfi baszta volna meg! Az elején harcias volt, de utána hagyta magát! Meztelen...már annyira nem csini! - a homlokomra helyeztem a kezem, tompán hallottam és émelyegni kezdtem. A telefont eldobtam és egyenesen kirontottam az ajtón. Ariana...Ariana... bírd ki még egy kicsit!
- Dario! Dario! - futottam le a lépcsőn. - Szedd össze az összes embert! Nem érdekel, ha szarnak vagy alszanak!
- F...főnök?! Mi történt?! - vállamnál fogva fogott vissza, mert látta rajtam, hogy most annyira kiborultam, mint még soha. Nem tudtam tisztán gondolkozni. Rettegtem Ariana miatt, a félelem teljesen felülkerekedett rajtam és imádkoztam, fohászkodtam Istenhez, hogy érintetlen maradjon. - Mi a baj?! - kiabálta, mert nem tudtam magamhoz térni.
- Manuel...
- Manuel...aki a kokainból lopott?!
- Nála van Ariana! Ariana veszélyben van!
Az embereimnek több sem kellett, azonnal fekete terepjáróba ültünk és felfegyverkezve hajtottunk ki a fekete vaskapun. Én elől ültem és elvettem az egyik emberemtől a fegyvert, amit felém nyújtott. - Csak ne essen baja - suttogtam a sötét üvegen át nézve. - Csak ne essen baja - tettem össze a kezem, hátra az Úr meghallja az imámat. Ez már nem játék volt. Nemcsak a kokainról szólt, hanem egy ártatlan nő életéről. Kérlek Istenem...ne kelljen átélnie azt, amit már egyszer átélt.
- Főnök! Ezt vegye fel! - az egyik fegyveres golyóálló mellényt nyújtott át nekem, amit áthúztam a nyakamon és össze csatoltam a derekamon. Dario tableten figyelte a térképet és irányította a sofőrt, hogy merre menjen. A főútról lekanyarodva egy kietlen homokos útra értünk, ami tele volt mély gödrökkel, de gyorsan áthajtottunk rajtuk, ezért erősen kapaszkodtunk az ajtó felett található kapaszkodókba.
- Fordulj jobbra! Ott lesz egy út! - egy hirtelen mozdulattal húzta jobbra a kormányt és egy szűk, gazokkal védett ösvényre tévedtünk. A terepjáró reflektor fénye erősen világította előttünk az utat, ezért tisztán láttunk mindent, bár a benőtt gazok közt egyre nehezebb volt közlekedni, de elértünk az uticélunkhoz. Egyszerre nyitottuk ki az ajtókat és a fegyvereket magunk elé helyezve hátulról közelítettük meg a kicsi lelakott épületet. A sötétben sokat láttunk, hiszen éjjellátókat használtunk, ami szintén katonai cucc volt.
- Én elmegyek Arianahoz! - suttogtam, de Dario a vállamnál fogva visszarántott engem.
- Nem mehetsz egyedül! Nem lehetsz ennyire szerelmes!
- Ne fogj vissza és vedd le rólam a kezed! - a fegyvert a combom mellett a sűrű fű felé tartottam és a sötétben az erőd mellett a fejemet ráztam, miközben az embereim egymás mögött sétálva, ügyesen közelítették meg az erődítményt. - Ők profik! Megoldják, de Arianahoz egyedül kell mennem! Nekem ő a legfontosabb! Muszáj megértened! - helyeztem a vállára a kezem. Dario az éjjellátót a fejére nyomta és szitkozódva megrázta a fejét. - Szedjétek le őket, utána bent találkozunk!
- Csak mondd azt, hogy nem most látlak utoljára!
Vártak rám, ezért egy hátsó ajtón könnyen bejutottam egy koszos, hideg folyosóra. A hely egy régi börtönhöz hasonlított, biztos voltam abban, hogy régen annak használhatták, de most csak helyi bandák és drogkereskedők törzshelye szokott lenni. Ez Manuel jól védett rejtekhelye volt, ezért résen voltam és minden neszre felkaptam a fejem. A folyosó üres volt, ezért az összes ajtót kinyitottam és beléptem, hogy Arianat megtaláljam. A negyedik vasajtót is oldalra húztam, és ekkor megpillantottam Arianat..aki ruhában és könnyes szemmel ült a fal mellett. Annyira megkönnyebbültem, hogy elé futottam és letérdeltem hozzá. Ő csak sírt és segítségért könyörgött, annyira megijedt, hogy nem tudott higgadt maradni. A saját verejtékében úszott, az ajka színtelen volt, a haja pár barna tincse a megszáradt vércsíkba ragadt a homlokán. - Életem! Szerelmem, jól vagy? Mondj valamit, bántott téged! ? - a fegyvert a lábam mellé helyeztem, kezemet az arcára tettem, hogy megvizsgáljam.
- Jól vagyok...jól vagyok - fürkészte az arcomat sápadtan.
- Hozzád ért?!
- Nem!
- Ez biztos? - de ekkor a fejem fölé pillantott és megragadta a csuklómat. - Aaron! Mögötted! - nem volt időm hátra nézni, mert valaki egy fém vasat szorított a nyakam elé és egy hirtelen mozdulattal hátra rántott engem. A poros földön fekve a fegyverem után kerestem, de Manuel elrúgta, hogy ne tudjam megvédeni magam. Lábra álltam és letöröltem a vért, ami az orromból szivárgott. A kellemetlen fémes íz keveredett a nyálammal amit undorodva köptem a homokos földre. A koszos pincében velem szemben állt Manuel, miközben kintről hangos golyózáport hallottunk. - Ez mind a kokain miatt van?! - tettem fel a kezem, hogy megvédjem magam. Nem éreztem jól magam, de a nagyapám mindig azt tanította, hogy Díjaz vagyok, a nevem miatt pedig jogom van a végsőkig küzdeni. Küzdeni fogok, de nem a nevem miatt...Ariana miatt.
- A kokain és az embereim miatt, akiket megöltél! - kiabálta és kést rántott ki a combjára rögzített fekete fegyvertartóból. A kést fürkésztem és próbáltam koncentrálni, de az adrenalin lebénított. A káosz az embert vagy megerősíti, vagy gyengévé teszi és lebénítja. Én a kettő közt voltam, az egyetlen célom az volt, hogy Arianat minél hamarabb kórházba tudjam vinni. - Hagynod kellett volna, hogy az emberem végezze a dolgát! - lassított felvételben láttam, hogy egyenesen a nyakam felé vezeti a kést, de én lehajoltam és miközben ő az ereje miatt oldalra hajolt, addig én ököllel bemostam neki egyet.
- Megloptál és azt hiszed, hogy jogod van birtokolni a kokaint?! A kokain az enyém! - tártam szét a kezem, tekintetemmel a fegyvert kerestem, ami Manuel mögött a földön hevert. - Ha nem küldtél volna hozzám egy besúgót, akkor most nem lennénk itt! Minden a te hibád, Manuel! Egy ilyen embernek nincsen joga az élethez! - a kést kilöktem a kezéből és kihasználtam az alkalmat, hogy sebezhető, mert erősen gyomorszájon rúgtam, ő pedig a padlóra zuhant. Tudtam, hogy ezen az egyetlen percben minden elfog dőlni, ezért a derekára ültem, megfogtam a fegyvert, a ravaszt felhúztam és egyenesen a szívére céloztam vele. A golyót kilőttem, és Manuel mellkasába küldtem, de a derekán ülve azt vettem észre, hogy vér kezd el folyni, nagyon sok vér, ez pedig nemcsak Manuel vére volt. Az oldalamra pillantottam, amiben Manuel kibaszott kése volt. Próbáltam egyenletesen levegőt venni, de homályosan láttam és az ajkam is remegni kezdett. - Kutya... - feküdtem a hátamra ott a koszos padlón. - Undorító állat - sziszegve és kiabálva húztam ki a fekete katonai kést az oldalamból. A késről folyt a vér, a ruhám pedig teljesen átázott. A fájdalom az oldalamba szúrt, kínok közt éreztem magam, a fájdalom mennyiségét nehezen tudtam elviselni, minden erőmet elszívta a vérveszteség és a szúrt seb, amiből folyt a vér.
- Úristen! Úristen...Aaron! Aaron! - Ariana kirántotta csuklóját a kötél fogságából, majd térden csúszva hozzám bújt és hangosan sírva átölelte a nyakam. - Ez nagyon vérzik...Istenem ez nagyon sok vér - a tenyerét maga elé helyezte, amit elborított a bíborvörös vér. Tudtam, hogy egy szúrt seb nem fog véget vetni az életemnek, de a pillanat és a félelem hevében cselekedtem.
- Ha ezt túlélem akkor leszel a barátnőm?
- Mi?! Nem! Nem! - átkarolt engem és a kijárat felé segített engem. A szúrt sebemre szorítottam a tenyerem.
- Miért? - torpantam meg bicegve.
- Ezek után hallani sem akarok rólad! - miközben a szemébe pillantottam, ő végig nézett rajtam és kijavította magát. - Ha itt meghalsz, akkor nem lehetek a barátnőd, tehát iparkodj! - és miközben köhögve elnevettem magam, puszit nyomtam a szerelmem halántékára.
Nagyapám egy harcosnak nevelt engem, egy olyannak aki álljon ki az igaza és szerettei mellett. Egész nap ez a cél lebegett előttem, az, hogy Ariana biztonságban legyen. A sikeres kimentés után Dario hívott nekem egy mentőt, mert szerintük nagyon nem voltam jól. Engem csak az érdekelt, hogy Ariana biztonságban van. A mentőautóban ülve Ariana végig mellettem volt, közben elláták a sebeit és megvizsgálták őt. Hatalmas traumán ment keresztül, de nem...nem bántották őt úgy, mint nyolc évvel ezelőtt. - Nagyon bátor voltál - hajolt fölém, hogy a szemembe tudjon nézni. A mentőauóban feküdve éreztem, hogy kötszert szorítanak a szúrt sebemre és gondoskodó kezek közt voltam. A sziréna hangja betöltötte a sötét utat és gyorsan haladtunk a kórház felé.
- Azért örülök annak, hogy nem te szorulsz kórházi segítségre - sziszegtem, mert nagyon fájt az oldalam. Leírhatatlan fájdalmat éreztem, a fájdalom és a vérveszteség minden erőmet elszívta, ezért nehezemre esett nyitva tartani a szemem. - Hogy van a fejed? - tarkójára helyeztem a kezem, hogy megvizsgáljam, de ekkor Ariana megrázta a fejét.
- Veled szeretnék maradni! - suttogta a szemembe nézve. - Nem érdekel, hogy mit csináltál nyolc évvel ezelőtt! Veled akarok maradni, mert beléd szerettem, Aaron! - helyezte a mellkasomra a kezét. Miközben a mentőautóba bekanyarodott a kórház elé, én a szemébe nézve bólintottam és elengedtem a kezét, mert kinyitották az ajtókat, hogy kitoljanak engem.
- Én is beléd szerettem - suttogtam oldalra nézve.
Manuel küzdelme véget ért, enyém lett a győzelem, Ariana jól van, de tudtam, hogy az élet mindig tartogat számomra új ellenségeket, akik a nevem miatt válnak azzá. A nevem Aaron Díjaz...a nagyapám kokain földjeit én vezetem, a kokain pedig nemcsak függőséget okoz: de céltábla is azoknak, akik vágynak rá, a hatalomra, és mindent képesek elkövetni annak érdekében, hogy övék legyen a kokain.