Késő este Ariana szobája előtt álltam és a padlót fürkészve hunyorogva megráztam a fejem. El sem hiszem, hogy megcsókoltam. Nem hiszem el, hogy átléptünk egy határt. Amikor azt mondta, hogy fontos vagyok neki, akkor azt hittem, hogy csak szórakozni akar velem, de a csókja és ahogy viszonozta...minden arról árulkodott, hogy az érzései valódiak. Ez miatt boldog voltam, de kicsit tartottam attól, hogy milyen lesz a jövőnk. Tudtam, hogy sok dolgot nem árulhatok el neki magamról, de mintha ez most nem is lenne olyan fontos. Ajkamra helyeztem a kezem és a falnak támaszkodva megráztam a fejem. Olyan voltam mint egy kisfiú, akinek köszönt a kislány, aki tetszik neki. Valóban megváltoztam és ragaszkodtam ehhez a nőhöz. Védeni akartam, közben megmutatni neki azt, hogy milyen a szerelem. Terveim voltak vele, de ezek a tervek más voltak. Megakartam neki mutatni, hogy milyen, mikor gyengéd érintést kap, mikor gyönyörűnek érzi magát és milyen érzés is igazából a szerelem. Kokainbáróként elég béna terveim voltak, azon is meglepődtem, hogy nem fűztem egymás után a nőket. De azt hiszem, hogy Ariana több szempontból is elrabolta a szívem, és talán már ki sem bírnám nélküle az életem. Ez alatt az egy hónap alatt nem csak az otthonomba fogadtam őt, de a szívembe is. Ezért boldogan helyeztem a kilincsre a kezem és izgatottan vártam, hogy belépjek hozzá, de ekkor Dario futott fel a lépcsőn. Nem számítottam rá, ezért levettem a kezem a kilincsről és felé fordútam. Ő csak megtámaszkodott a térdén, majd a fejét megrázva széttárta a kezét.
- Sajnálom főnök - suttogta sziszegve. Miközben végig néztem rajta, az izzadt homlokát törölgette és a szavakat kereste. - N...nem tudtuk megállítani! Fegyver volt nála és...Ariana elment - kicsiket pislogtam, a hangja szinte visszhangzott a fejemben. Homályosan láttam, a hangját még mindig hallottam. A másodperc töredéke alatt az ajtó felé fordultam, majd belöktem és szembe találtam magam egy üres sötét szobával. A takaró össze volt hajtva, a szekrények ajtajai nyitva voltak. Itt hagyta sötét szobát és vele együtt a szívemet is. Keserűség öntötte el a lelkemet és megráztam a fejem. - Sajnálom, Aaron - helyezte a vállamra a kezét. - Szépen kijátszott minket!
- Mikor ment el? - suttogtam, miközben próbáltam visszafojtani a könnyeimet. - Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mikor lépett ki az átkozott kapun, amit elvileg biztonsági őrök védenek! - emeltem fel a hangom, majd bebasztam az ajtót és a falnak támasztottam a hátamat.
- K...kijátszotta a testőröket - suttogta. - Megtervezte az egészet!
- Nem akarom tudni, hogy mit csinált! Semmit nem akarok hallani róla!
Az a csók...
Az érintése...
A mosolya...
MEGTERVEZTE.
- Minden csak játék volt, igaz Ariana? - suttogtam magam elé nézve. A fejemet fogtam, nem akartam elhinni, hogy átvert engem. A gondolataim kavarogtak, nem tudtam logikusan gondolkozni. Egy Díjaz vagyok, a nagyapám vére folyik az ereimben, viszont ma egy nő nagyon csúnyán átvert engem. De nem tudtam rá haragudni, inkább magamra haragudtam, hogy ennyire vak és gyenge férfi voltam. - Közel kerültél hozzám, hogy utána közel kerülhess a testőrökhöz, igaz? - fontam össze a kezem a tarkómon. - Csalódott vagyok, Dario - pillantottam a szemébe, ő pedig sóhajtva megrázta a fejét.
- Nagyon sajnálom! Most mit csináljunk, Aaron? - suttogta óvatosan. - Szóljak az embereknek, hogy hozzák vissza őt? - ekkor feltettem a kezem, jelezve, hogy nem akarok erről hallani.
- Ha Ariana távol szeretne maradni tőlem, akkor legyen így! Én leveszem róla a kezem - léptem mellé. - És marad minden így - helyeztem a vállára a kezem, majd a fejemet lógatva a saját szobám felé igyekeztem. A gondolataim közben megállás nélkül zakatoltak.
Csalódottság...
Harag...
Szomorúság...
Az ajtót sóhajtva csuktam be magam mögött, majd leültem a kanapéra és az üvegasztalon található alkohol felé nyúltam. A pohár aljára öntöttem, majd csalódottan emeltem az ajkamhoz és egy korttyal lehúztam. Az üres poharat a kezeim közt forgatva fürkésztem az ablakon túlra eső sötét panorámát. - El sem hiszem, hogy csak játszottál velem - pillantottam a pohárra. - Nembaj, Ariana - ráztam meg a fejem. - Leveszem rólad a kezem - töltöttem újra a poharat.
Mivel magam alatt voltam, Dario úgy gondolta, hogy jót fog tenni nekem egy kis lazulás. Mikor nyílt az ajtóm, az a nő lépett be rajta, akivel olyan jót dugtam a szabadulásom napján. Nevére már nem emlékeztem, de a mellére és az ízére annál jobban. Muszáj volt elfelejtenem Arianat, ezért pedig tenni is fogok. Muszáj lesz.
- Valaki nagyon maga alatt van - ült lassan az ölembe. - Szép fiú vagy, mikor magad alatt vagy! Olyan vagy mint egy kölyökkutya - államra helyezte a kezét, majd hozzám hajolt és lassan végig nyalta az ajkamat. Nem számítottam erre, de szemébe nézve megráztam a fejem.
- Ennél többet kell csinálnod, mert sajna nem áll fel - néztem végig rajta. Ő csak sértődötten megállt előttem, és miközben én széttettem a lábam, addig ő a szemembe nézve kikapcsolta az övem és kigombolta a feszes nadrágom gombját. Felvont szemöldökkel helyeztem a tarkómra a kezem és előre pillantottam, miközben a farkamat kivette a nadrágomból. - Hagyjuk a kézimunkát - egy kézzel fogtam össze a haját és lenyomtam a fejét, jelezve, hogy mit csináljon. Ő azonnal a szájába vett, nem várt, ügyesen csinálta azt, amihez értett. És miközben szopott, én csak Ariana mosolyát és szemét láttam magam előtt. A közös emlékeink filmként játszódtak le előttem és csak arra tudtam koncentrálni. Úgy éreztem, hogy nem szabadulhatok meg tőle és az emlékétől amit itt hagyott, ezért oldalra löktem a nő fejét. - Menj ki kérlek!
- Pedig már nagyon merev vagy! - nyalta végig az ajkát. - Figyelj! - ekkor a kezébe vett és fel le kezdett el rajtam játszani. - Tudom, hogy magad alatt vagy, ezért engedd meg, hogy kényeztesselek! - a szemébe pillantottam, valamiért nem ragadott magával a gyönyör és az, hogy határozottan a kezében tartott. - Egy pillanat - ült fel, majd visszacsomagoltam magam és begomboltam a nadrágomat. - Te szerelmes vagy - húzta össze a szemét. A szemébe néztem, de nem válaszoltam, csak az ajtó felé biccentettem. Még saját magamnak is nehéz volt bevallani, de más szájából hallani ijesztő volt. Ariana mellett talán tényleg megtapasztalhattam, hogy milyen érzés a szerelem. Vagy valami ahhoz hasonló. - Abba a nőbe, igaz? - faggatott tovább.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz - próbáltam tagadni, de én is tudtam, hogy hiába. Egyértelmű volt, hogy megvesztem érte és fájt, hogy elhagyott. Az is egyértelmű volt, hogy fontos lett a számomra és a szívembe zártam őt.
- Tudom, hogy milyen egy szerelmes férfi - az ölembe ült és az ingem gallérját igazította. - Sok szeretőm nézett rám úgy, mint te néztél arra a lányra! Felismertem - suttogta, miközben a nyakamhoz hajolt és nyelves csókot adott rá. Ez kifejezetten tetszett, ő is tudta, hiszen azonnal megmarkolta a merev férfiasságomat. - Ő szeret téged? - fürkészte az arcomat.
- Szerintem tényleg ideje lenne kimenned - úgy löktem le magamról, hogy ne akarjon visszamászni rám. - Ha faszra vágysz, akkor ajánlom Dariot! Ő mindig vevő az ilyenekre - az ablakhoz sétáltam és zsebre tett kezekkel megálltam előtte.
- Jól van na! - válaszolta azonnal. - De ide figyelj! - ekkor mellém állt és hátra túrta a fekete haját. - Ha valóban szereted őt, akkor egy utolsó próbát megér küzdeni érte! És, ha azután sem akar téged, akkor tényleg elengedheted - pillantott a szemembe.
- Kurvához képest okos vagy - vontam fel a szemöldököm.
- Hát... - simította végig a mellkasomat. - Felismerem a szerelmes férfiakat! Olyan cukik! - fogta meg az államat.
- Ne szórakozz velem, mert úgy megbaszlak, hogy a lábadon nem állsz meg - néztem a szemébe. Ő vigyorogva elém állt és felém tolta a fenekét. Egy pillanatra hunytam le a szemem és szívtam be az illatát. Mivel nem állt ellen, egy hirtelen mozdulattal toltam le fenekén a fehérneműt, gomboltam ki a nadrágom és előre nyomtam a testét, miközben egy hirtelen mozdulattal beléhatoltam. Ő nagyot nyögve az ablaknak szorított testtel elnevette magát.
- Egy ilyen férfihoz egy erős nő kell! Ezt jól jegyezd meg - az ablakhoz nyomtam a kezét, miközben megállás nélkül mozogtam benne. - Nem tudnál finomabb lenni? - ekkor nyakára helyeztem a kezem, végig simítottam, majd megfogtam a haját és erősen megmarkoltam.
- Te mondtad! Egy ilyen férfihoz erős nő kell! Örülj, ha ezután lábra tudsz állni - lapockájánál fogva előre nyomtam, majd megállás nélkül mozogtam benne.
Késő este a medencénél ültem és hallgattam a természet csendjét. A nyugalmamat csak Dario szakította félbe, aki összeráncolt szemöldökkel állt meg előttem. - Aniella miért sírva hagyta el a házat? - ekkor elhúztam az ajkam, miközben lejátszódtak előttem az emlékek, hogy az ágy szélére nyomom és felülkerekedve rajta hátulról belé hatolok.
- Nem tudom Dario!
- Tudom, hogy fáj az, hogy Ariana itt hagyott téged, de ettől függetlenül nem szabad fájdalmat okoznod más nőnek!
- A főnöködet szereted kioktatni?! - álltam fel. - Azért küldted, hogy szórakozzunk! Az megvolt - paskoltam meg a vállát, majd magára akartam hagyni, de Dario utánam szólt.
- Jól tudod, hogy aktus közben nem okozhatsz nekik fájdalmat! Ez az egyetlen szabály van - fél testtel felé fordultam, de képtelen voltam felfogni, hogy miről is beszélt. Még mindig fájt, hogy Ariana elhagyott, csalódott is voltam. Életemben most először van szerelmi bánatom és Dario képes erről a kurváról beszélni. Nem érdekelt más, csak Ariana és az, hogy végleg elcsavarta a fejem. Magamra hagyott a házban az emlékeinkkel és a magánnyal.
Ariana...mit tettél velem, angyalom?!