Valami történt. Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi váltotta ki bennem ezt a változást, de izgatottam vártam a reggelt, hogy a szobámból kilépve találkozzak vele. Talán ez volt a válasz a változásra. Aaron tegnap elindított bennem a valamit. A közelsége és a viselkedése változott meg. Nem rideg és nem távolságtartó, inkább olyan mint egy nagy testvér, vagy egy védelmező barát. A meglepő az volt, hogy olyan gondolatokat és érzéseket kezdtem el táplálni iránta ami megijesztett. Elképzeltem, hogy milyen fogni a kezét, milyen mikor közel áll hozzám, vajon milyen lehet érezni az illatát. Ma reggel izgatottan álltam a tükör előtt. Egy világoskék farmernadrágot húztam magamra és egy sima fehér pólót. A barna hajamat a fejem tetejére fogtam, majd lenyomtam a kilincset és terveim szerint kiléptem volna az ajtón, de annyira meglepődtem, hogy a lábam a földbe gyökerezett. Aaron az ajtófélfának támasztott vállal várt rám, kezét lassan összefonta. Ő is fehér felsőt és elegáns kék farmernadrágot viselt. A haja olyan mint tegnap: kisfiús, még is kiemeli az ívelt, szigorú arcvonalát és a férfias markáns állát. Furcsa ez az összkép. A tekintete ijesztő, mintha átélte volna a poklot, de a kisugárzása mint egy kisfiúé. Néha jó őt nézni, csak figyelni, nem beszélni vele, csak memorizálni és elraktározni a tulajdonságait. Nem ismertem még annyira, de biztos voltam abban, hogy kevés nő tud ellenálni neki.
- Jó reggel, Ariana - mélyen a szemembe pillantott, a tekintete egyenesen a lelkem mélyéig hatolt. Izzadt a tenyerem és gyorsabban dobogott a szívem. Kicsit féltem, de örültem, hogy viszont láthatom őt. Épp elvesztünk egymás szemében, amikor hirtelen egy "arany színű" Golden Retriever futott fel a lépcsőn. A gyönyörű kutya váratlan látványa miatt annyira meglepődtem, hogy leguggoltam elé és megvakartam a fejét. A Retriever farkcsóválva engedte, még a kezemet is megnyalta. A vicces az volt, hogy az én Border Colliem az idegen kutya szagára azonnal kirontott a szobából és szó szerint ráugrott a kutyára. Az erő miatt majdnem leestek a lépcsőn. Én csak a szám elé helyeztem a kezem, Aaron pedig nevetett, majd leguggolt mellém. és így szólt:
- Cooper! Gyere ide! - a kutya hallgatott a nevére és izgatottan sétált hozzánk.
- Csak nem a te kutyád?! - lepődtem meg.
- Mit gondolsz? - szemembe nézve a kutya fülét vakarta, közben mosolyra húzta az ajkát. - Megjött hozzá a kedvem - pillantott a kutya sötét szemébe. - És úgy gondolom, hogy Cooper is örül az új otthonának, igaz pajti? - tovább vakarta a kutya fülét, aki jókedvűen tűrte a kényeztetést. Közben észre sem vettem, hogy Aron teste közel került hozzám. Annyira meglepődtem, hogy a pici távolságot figyeltem, ami elválasztotta a testünket egymástól. Aaron látta, hogy elkalandoztam, ezért kiváncsian fürkészte az arcomat. Én csak apró mosolyra húztam az ajkam és a kutyámat figyeltem, aki szórakozottan szagolta új lakótársunkat.
- Hol fogod tartani a kutyádat? Hiszen nem szabad a fűre lépni... - emlékeztem vissza szórakozottan.
- A ház mögött lesz építve nekik egy kutyaház! Dario már gondoskodik róla - felegyenesedett és rám pillantott. - Van kedved megnézni? - én csak bólintottam, majd lesétáltunk a lépcsőn, Aaron kinyitotta előttem a bejárati ajtót és a hátsó kertbe sétáltunk. A keskeny járdán sétálva nem szóltunk egymáshoz, inkább mosolyogva néztük, hogy a két kutya játszik egymással. Aaronra pillantottam, aki nagy szemekkel figyelte a fekete és a barna kutyát. Mosolya mellett apró nevetőgödrök húzódtak, ami minden mosolyánál jobban megjelent. A látványa teljesen padlóra kényszerített. A kisugárzása csalogatott, hogy érjek hozzá a bőréhez, ajkához, de tudtam, hogy nem szabadna ilyen dolgokról gondolkoznom. - Ezen a területen lenne - mutatott egy tiszta magányos pici mezőre. - Terveim szerint kerítéssel lesz elkerítve és belűlre pedig lesz csinálva két kutyaház - tetszett a terve, bár tudtam, hogy az én kutyám nem az a nyugodt fajta, ezért a fejemet ráztam.
- Az én kutyám nem fog itt maradni - utaltam arra, hogy vagy átmászik a kerítésen, vagy gödröt csinál magának és kerítés alatt kimászik, hogy engem megkeressen.
- Egyszer hozzá kell szoknia - csúsztatta zsebbe a kezét, miközben vissza sétáltunk a ház felé. - Mit szeretnél ma csinálni? - a kérdése váratlanul ért, de nagyon jól esett a figyelmessége.
- Igazából még nem gondolkoztam rajta én... - ekkor a lábam a földbe gyökerezett és megtorpantam, hogy észhez térjek. Egy eszméletlenül gyönyörű nő sétált felénk. Az önbizalmam a látványától azonnal elszállt. Végig néztem rajta, a hosszú fekete haján, a szimmetrikus arcán, barna bőrén és kihívó ruháján majd...lassított felvételben láttam, hogy Aaron tarkójára helyezi a kezét és megcsókolja. A másodperc töredéke alatt nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak, ezért a hajamat piszkálva elfordítottam a fejem. Ez az, amire nem számítottam. Gúnyos vigyor jelent meg az ajkam szélén, miközben a nő felém pillantott.
- Ő az új játék szered? - a kérdése annyira meglepett, hogy fal fehér lettem és nagyokat pislogtam, hogy észhez térjek. Az lennék én? Csak egy játékszer lennék, Aaron számára? Ez a kérdés rosszul esett, de felnyitotta a szemem arra, hogy köztünk soha semmi nem lehet. Aaron eltolta magától a nőt, majd nagy szemekkel pillantott a szemembe, kicsit megrázta a fejét, mintha mondani szeretne valamit. - Cuki! - nézett végig rajtam. - Tipikus Ariana Grande arca van! Ez miatt utállak! - nézett végig rajtam.
- Tudtommal nem hívattalak - nézett végig rajta Aaron. Ekkor a nő elnevette magát és megérintette a mellkasát.
- Hát...pedig én jól emlékszek arra, amikor szex közben a fülembe súgtad, hogy csak engem akarsz látni - úgy éreztem, hogy azonnal elhányom magam, ezért émelyegve és szapora léptekkel igyekeztem a főbejárat felé. A hátam borsódzott, a karomat pedig végig szántottam az ujjaimat. El sem hiszem, hogy bedőltem neki. Elsem hiszem, hogy próbáltam esélyt adni neki! Én voltam a hülye, buta voltam. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat és arra koncentráltam, hogy minnél hamarabb a bezárt szobám ajtaja mögött legyek. Hallottam, hogy Aaron utánam kiabál, de én megfogtam a kilincset és beléptem a házba.
- Ariana! Várj egy kicsit! - sikerült utolérnie engem, megtámasztotta magát a szobám ajtaja előtt, miközben a fejét rázta.
- Valóban nem értem, hogy miért vagyok itt, ha ő itt van neked - mutattam a hátam mögé. Aaron csak a fejét rázta.
- Ő nem jelent nekem semmit! Ő csak...egyszer találkoztunk! Azon a napon, amikor kiengedtek a börtönből! Ennyi! Azóta el telt két hét, Ariana - tárta szét a kezét, mintha ez nem lenne egyértelmű. Tényleg nem tudtam, hogy mit gondoljak. Valamiért rosszul esett ez az egész, kihasználtnak és bocócnak éreztem magam. Haza akartam menni.
- Engedj haza!
- Nem lehet! - sóhajtotta.
- Aaron! Engedj haza! Mit nem értesz ezen?! - emeltem fel a hangom, hogy eljusson az agyáig az, hogy én soha nem leszek neki olyan, mint ez a kurva...bocsánat, ez a nő. - Semmi másra nem vágyok, csak arra, hogy haza engedj!
- Sajnálom, hogy így gondolod - helyezte csípőre a kezét, miközben nehezen kifújta magát. - De nem engedlek haza, Ariana! Megmondtam! Nyolc év!
- Nem akarok nyolc évet itt tölteni veled!! Nem gondolhatod komolyan! Nem! - a szemem elé helyeztem a kezem és elsírtam magam. Érzékeny voltam. Talán megérintett, hogy egy nő a szemem előtt csókolta meg őt. Talán fájt, hogy hozzá ért és abban a percben, abban a pillanatban csak az övé volt.
- Mit kérsz reggelire? Reggelizhetnénk a japán kertben! Mit szólsz hozzá? - úgy csinált, mintha nem érdekelné őt, hogy nekem fáj. Ezért engem sem fog érdekelni, hogy mit mond. Nem fog érdekelni, hogy mit tervez, hogy mit ad nekem, hogy milyen közel van hozzám.
- Annyira taszítasz! Utállak!
- Biztos vagy te ebben? - fonta össze kezét.
- De még mennyire! - köptem ki mérgesen.
- Rendben - bólintott, majd a fejét lehorgasztva félre állt. Összeráncolt szemölödökkel figyeltem, hogy utamra enged, ezért szapora léptekkel igyekeztem a szobám felé, de mielőtt becsuktam volna az ajtón, Aaron megszólalt.
- Fontos vagy nekem, Ariana! - megtorpantam, a padlót fürkészve hallgattam a szavait. - Tudod, hogy miben különbözöl nála? - kérdezte, én pedig valóban kíváncsi voltam a válaszra. - Mindenben, Ariana! Mert veled minden más! Veled minden igazi és nyugodt! - sóhajtotta hallkan. - Nem kérem, hogy imádj, azt sem kérem, hogy szeress belém! Nem kényszerítelek rá, de te valóban nagyon fontos vagy a számomra! Ezért bánok veled máshogy - fejezte be halkan. Az aranyozott tapétát fürkészve lehunytam a szemem, majd a fejemet ráztam.
- Inkább az lesz a legjobb, ha haza engedsz! - suttogtam. - Ez lesz a legjobb mindkettőnknek - ráztam meg a fejem tanácstalanul. Tudtam, hogy nem tetszett neki a válaszom, biztos voltam abban, hogy nem fog eleget tenni a kívánságomnak. Aaron nem adja fel könnyen, ő a végsőkig is elmegy, ha azt úgy akarja. Ezért léptem be szomorúan a szobába és támaszkodtam neki a becsukott ajtónak.