Már három egész hónapja, hogy nem láttam Marcelt. Vajon jól van? Él még? Ha őt is elveszítem anyáék után abba belehalok. Nem Porco! Ne gondolj ilyenekre. Biztos jól van! Erős fiú ő! Lassan kimentem a konyhába, ahol mindig együtt csináltuk a kaját, de most egy lányt pillantottam meg. Nem tudtam ki volt az, hisz reggel volt és még kómás voltam.
- Jó reggelt Pock! – köszönt nekem a lány.
- Jó reggelt! - köszöntem vissza nagy ásítások közepette.
- Remélem nem baj, hogy beugrottam. Gondoltam kicsit felvidítalak a történtek után.
Ekkor jött a felismerés, hogy a lány, aki itt van nem más mint Pieck Finger. Mellesleg már gyerek korom óta oda és vissza vagyok ezért a lányért. Mióta a bátyám elment arra a küldetésre magányos voltam, de Pieck sose hagyott magamra. Valami különleges van ebben a lányban pontosan nem tudom, hogy mi, de érdekel, hogy mi az, ami vonz hozzá.
- Köszönöm Pieck. Nagyon kedves tőled, hogy így törődsz velem. – lassan közelebb léptem hozzá és megöleltem.
- Ugyan Porco. A barátom vagy ez a legkevesebb, hogy melletted vagyok amikor szükséged van segítségre.
Szóval csak a barátjának tart... Lassan elengedtem a lányt majd az ablakhoz sétáltam és néztem ki azon. Annyira jó lenne egy nap elszakadni innen vagy máshol élni.. Mi van ha a szigeten élők nem is démonok?
- Remélem nem esett bajuk.. – törtem meg a csendet.
- Én is nagyon remélem Pock, de túl fogják élni és haza fognak jönni hozzánk. Tudom nehéz elhinni, de ne gondolj semmi rosszra.
Hirtelen kopogásra lettem figyelmes majd odamentem, hogy kinyissam az ajtót, de ami ekkor fogadott gyökeresen megváltoztatta az életem. Két fehér egyenruhás marleyi katona állt az ajtóban velem szemben.
- Mr.Galliard. Fogadja őszinte részvétünk. A testvére Marcel Galliard életét vesztette a küldetésen. – illedelmesen meghajoltak, ahogy náluk szokás.
- A-Az nem lehet.. Marcel biztosan életben van! – lerogytam a földre és utat engedtem a könnyeimnek. Ez nem lehet igaz! Bejött amitől a legjobban féltem.. Majd két kart éreztem magam körül. Egy pillanatra azt hittem, hogy Marcel az de aztán megláttam Piecket és szorosan visszaöleltem őt nagy zokogás közepette.
- Kérem távozzanak. – szólalt fel a lány.
A katonák felegyenesedtek majd sarkon fordultak és elhagyták a ház területét. Eltávolodtam a lánytól és felálltam a földről és csak bámultam a földet. Egy világ omlott össze bennem hisz oda az egész családom.
- Pieck.. nem vagyok éhes... visszamegyek a szobámba... később találkozunk. – egy nagyon halvány mosolyt engedtem felé.
- Biztos vagy benne Porco? Nem szeretnélek egyedül hagyni és nem is foglak. – mondta Pieck.
Lassan bementem a szobámba és visszafeküdtem az ágyamra. Elővettem egy régi kicsi kori képet majd órákon át csak bámultam azt, de nem vettem észre, hogy idő közben elaludtam. Kora délután lehetett vagy talán dél mikor felkeltem.
Ismét kopogtak az ajtón de már nem mentem oda és nyitottam ki. Egy hatalmas puffanás hallatszódott, amire felriadtam.
- Galliard, hogy mered bezárni az ajtót a vezetőd előtt? – kiabált a Führer.
Azonnal felálltam az ágyról és kisétáltam hozzájuk.
- Mit szeretne uram? – kérdeztem, de a hangom egyszerre volt megtört és álmos.
- Nos Galliard.. úgy véltük mivel te a harcosok közé tartozol és amint visszaérnek Reinerék azonnal a barlangba kell jönnöd. Remélem világos volt. – szólalt fel nyugodtan.
- Értettem Uram.. – nem néztem rá csak bambultam magam elé.
Miután távoztak úgy döngöttem, hogy sétálni megyek. Mikor kiléptem a házból minden olyan csendes volt. Nem volt az a nagy nyüzsgés mint mindig. Mindenki a bátyámat gyászolta hiszen szerették és tisztelték őt. Miért pont ő? Miért hagyott itt? Egyedül maradtam teljesen és ezen már nem tudok változtatni. A könnyeim ismét patakként folytak le az arcomon. A temetőhöz értem és a szüleim sírjához mentem majd megálltam előttük.
- Apa, anya.. remélem jól vagytok és azóta már Marcel is veletek van. Nagyon hiányoztok. Bármit megtennék azért, hogy itt legyetek megint velem.
Egészen estig voltam ott. Haza indultam és gondolkodtam. Mi van ha csak próbára tesz az élet? Talán azt szeretné a sors ha erősebb lennék? De miért? Lassan hazaértem, amint bementem Pieck már vacsorát készített.
- Pock! Annyira aggódtam! Jól vagy?
- Jól vagyok Pieck. Köszönöm, hogy mellettem vagy. – odamentem hozzá és átöleltem.
- Na és mi lesz a vacsi? – kérdeztem.
- Pizzát csinálok. Gondoltam jól esne hisz alig ettél valamit még ma.
- Tudom de most enni fogok ígérem.
- Ennek örülök Pock.
Amint kész lett a vacsora leültünk enni. Közben beszélgettünk sok mindenről. Olyan más mint a többi lány. Nem tudom mi vonz hozzá ennyire de egyre csak erősebb lesz. Miután befejeztük az étkezést megkérdezte, hogy nálam aludhat-e, amire természetesen igent mondtam. Megmutattam neki merre találja a fürdőt addig én átöltöztem a pizsamámba, ami csak egy nadrágból állt majd kimentem a konyhába inni és megmostam az arcomat is ezt követően visszasétáltam a szobámba és lefeküdtem.
- Kész vagyok Pocco! Bemehetek? – kérdezte.
- Persze gyere csak. – mikor megláttam őt hirtelen elvörösödtem és a szemeim csak csillogtak.
- Talán baj van Porco? Vörös vagy. Biztos jól vagy?
- Igen teljesen. Mit szólnál ha aludnánk? – tereltem a témát.
Mire észrevettem a lány már a mellkasomon aludt. Lassan betakartam magunkat és egy pár percig még hallgattam, ahogy a lány szuszog mellettem. Nem sokkal később elnyomott az álom.