drága ifiuram
Világjáró hölgyemény.
készen állsz a leckére?
Igen uram, igen.
remek
kezdjük ott
hogy ne kezelj felnőttként
légyszi
idegesít
nem vagyok idős
tegezz bátran nyugodtan, és ne ezen a szinten, konkrétan be is szólhatsz, ha gondolod
De nem akarok beszólni. A nevelésem nem engedi.
mi vagy te, robot?
"a nevelésem nem engedi"
mintha beléd lenne programozva, esküszöm
hagyd a fenébe a nevelésed
én vagyok most a vírus és megfertőzlek :P
Ha te mondod, legyen úgy.
HALADÁÁS
oké
szóval
emojikat is lehet használni és használj nyugodtan
ne csak mosolygósokat, mert azoktól kiver a frász
küldök egy linket
https://emoji.blogspot.com
innen tessék válogatni
(｀∇'ゞ
úristen
szörnyet teremtettem
muhahaha
haladok
ezaaz, mr. dán, csak így tovább, büszke rád a mama
('Oƪ)
Most komolyan ez a könny-törlős emoji?
Ennyire elérzékenyültél?
ne is tudd meg, mennyire
most vettelek szárnyam alá és már kirepültél T-T
átnevezlek
mostantól emoji-srác leszel
Akkor te leszel meg a nagymester
MEKKORA MEGTISZTELTETÉS
ÚRISTEN
IMÁDLAK
khm
ja :DD
Túlzásokba ne ess, aranyom
soha
Reméltem is.
Suzanne vigyorogva bámulta a telefonját, amin a beszélgetés volt megnyitva. Be kellett vallja magának, rettentően élvezte ezeket a rövid csevelyeket. Emoji-srác egy sokkal másabb személyiség, mint ő, és élvezi feszegetni a határokat, hogy meddig mehet el. Eddig még bőven jó volt.
– Mi van Sue, jössz vagy sem? – nyitott be hozzá Eric, a bátyja. Épp egy házibuliba készülődtek, csak Suzie muszáj volt leckét – és ezzel szünetet – tartson öltözködés közben.
– Jövök, nehogy itt hagyj – válaszolt oda sem nézve. Visszalökte magát az íróasztala mellé és gyorsan berakta a fülébe azt a pár fülbevalót, amit kiválasztott. Felállt és megpördült a bátyja előtt. – Na, hogy nézek ki?
Eric alaposan megnézte, tetőtől talpig. Sue már kényelmetlenül is érezte volna magát, ha ez nem az a srác lett volna, akivel felnőtt.
– Anyáék ezért kinyírnának.
– Tudom. De amiről nem tudnak, az nem fáj nekik.
Sue kacsintott és egy puszit dobott Ericnek, ahogy kiment mellette az ajtón. Hallotta, ahogy a bátyja még egy nagyot sóhajt, de aztán ő is elindult le a lépcsőn, húga után.
– Leo! A fene enné a bőrödet – morgott Sue, amikor a fiú pólójába botlott bele a földön.
– Mi van? – dugta ki a fejét Leo a konyhából, amikor meghallotta a neve említését.
– Muszáj ezt itt hagyd? – emelte fel Sue a szennyes ruhadarabot. A srác vállat vont és már vissza is ment a konyhába.
– Ugye ezt nem gondoltad komolyan? – kérdezte elképedve Eric. Már megtanulta, hogy ha a húga szigorú anyukát játszik, jobb nem faképnél hagyni.
– Leo Vester! Te mégis mit képzelsz magadról? Azonnal gyere vissza! – kiáltotta feldúltan Suzie. Szemei szikrát szórtak és ha csak egy pillantással ölni lehetett volna, Leo már halottan feküdne a földön. – Édes kicsi aranybogaram, gyere, mutatok neked valamit.
Sue, kezében a ruhadarabbal elindult a fürdő felé. Leo félelemtől összeszorult torokkal követte a fiatal lányt.
– Nézd. Itt van ez a kosár, csodálatosan látható helyen, látod? Igen, biztosan látod. Felemeled a tetejét és voálá, kész is. Ezt nevezik szennyeskosárnak. Ide rakjuk a szennyest. Nem a lépcső elé. Értve? Értve. Jó. – Sue végig gúnyosan gügyögött a fiúnak. Ő bőszen bólogatott, nem volt tervében ma megverődni.
– Srácok, akkor mehetünk? Vége a háztartási tippeknek? – kiáltotta Eric a bejárati ajtó előtt, kezében a kulcscsomót forgatta, azzal játszott.
– Persze, jövünk! – válaszolt Suzie. – Ugye jön Katja is?
– Nem hiszem. Ma évfordulót ünnepel.
– A fenébe. Pedig vele az igazán jó. – Sue csalódottan eresztette le a vállait. Leo azonnal kapott az alkalmon és vigasztalóan átölelte.
– Ne aggódj, kicsi S, így is jó lesz.
– Egy szóval se többet, ki az ajtón – terelte ki Eric az ajtón testvérét és barátját, majd azonnal be is zárta az ajtót. A házkulcsot zsebrevágta, majd komótosan lépkedett le a lépcsőn, hogy mihamarabb autóba üljenek és elinduljanak.
Suzie kérdés nélkül ült be az anyósülésre, Leot ezzel hátraszorítva. Ez már íratlan szabály volt hármuk között. Leo is megtanulta a nyár eleje óta, hogy bizony a hátsóülés az ő helye.
Sue még utoljára bekapcsolta a telefonját, hogy ténylegesen lenémítsa az estére, mikor észrevette, hogy egy néhány új üzenet fogadta Emoji-sráctól.
Oké, elolvasok még néhány cikket, hogy hogyan kéne rendesen üzenetezzek.
Bár valószínű, hogy úgysem úgy fogok, mint ahogy te szeretnéd.
Itt illemszabályok szerint van.
Akkor te kellesz nekem most.
Merre vagy?
Világjáró?
Hol vagy?
Hahó!
Valószínű, hogy ezt nem látod.
（πーπ）
Ez nagyon szomorú. :(
Akkor most lemondok arról, hogy visszaírsz.
Szia!
– Mit vigyorogsz, Shushu? – bökte meg az oldalát játékosan Eric, amint észrevette, hogy Suzie mekkora vigyorral nézi a telefonját. Óriási kedvre derítette a kezdő SMS-ező Emoji-srác túlbúzgósága. Roppant gyorsasággal pötyögte be az üzenetét és némította le magát, majd vissza is rakta a telefonját a táskájába.
– Semmin, tényleg semmin – tagadta, fejrázással kiegészítve válaszát. Eric egy "mindent értek" hümmögéssel lezárta a témát, Sue pedig egész úton levakarhatatlan vigyorral várta, hogy mi lesz Emoji-srác következő üzenete.
Na jó, akkor érezd jól magad. Holnap beszélünk!
Szia! :3
(∪ ◡ ∪)