Igen - Egy igaznak nem mondható történet

Második Fejezet

Alig tudtam aludni. Nagyon fáradt vagyok. Gyorsan hívom a taxist. Beülök a kocsiba, és hallom, hogy beszél valamit, de nem értem. Minden zajos és homályos. Bólogatok, majd elindul a taxis. Lassan elsötétedik minden, és arra ébredek, hogy egy padon fekszek. Feltápászkodok, majd körülnézek. Nem hiszek a szememnek. Az álmaimban lévő utcán vagyok. De ez mégis hogy lehetséges? Egyeznek a padok, a fák, a bokrok, a villanyoszlop... És ugyanúgy világít, mint az álmaimban. Kezdek egyre idegesebb lenni... Egyszerűen nem értem, hogy mi történik körülöttem. És hirtelen mindennek vége. Az ágyamban vagyok. Mellettem van az éjjeli szekrényem, rajta a lámpám és a könyvem. Szóval... ez csak egy álom volt. Szép lassan megnyugszok, majd kimegyek a nappaliba. Beindítom a televíziómat, közben elkezdek lefőzni egy bögre kávét. A televíziómon megkeresem azt a csatornát, ahol a vasárnap reggeli híradó szokott lenni. Ez érdekes... más műsor megy. Na mindegy. Biztosan valami műsörváltozás lehet. Lefőtt a kávé. Megyek, hogy kiöntsem egy bögrébe. Közben ránézek a telefonomra, hátha ott majd látom a híreket. Értesítések, időjárás... üzenet a főnökömtől? Vajon miért írt? Azt írja, hogy kések a munkából. A telefonom azt írja, hogy... hétfő van. Szóval... mégsem álmodtam. Megint kezdek ideges lenni. Gyorsan hívom a taxist. Közben átöltözök, és elkészülök a többi dolgommal is. Látom az ablakból, hogy megjött a taxis. Beszállok, és írok a főnökömnek, hogy ma otthonról fogok dolgozni. Közben megérkezünk a kanyarhoz. Most nem szólok a taxisnak, hogy kanyarodjon jobbra, hogy meglássam, mi történik...