Nem tudom pontosan mennyi ideig utaztunk, de abban a maradék időben teljesen elbeszéltük az időt Christiannel. Abban a kis időben, amíg le nem parkolt a lakása előtti parkolóba, lehetőségem volt megismerni egy új oldalát. Egy olyan oldalát, amiről nem a szigorú igazgató jutott eszembe, hanem csak egy átlagos felnőtt férfi, aki ugyanúgy odavan a rock zenékért, mint én. Ugyanannyira imádja a Hálaadási ebédet, mint én és ugyanannyira utálja a karácsonyi mixeket, mint én. Félelmetes, de közben iszonyatosan pozitív volt, hogy Christianben és bennem sok közös van.
Christian tehát leparkolt egy lakópark előtt egy olyan parkolóba, ami kifejezetten a lakóknak lett kialakítva. Mellette néhány kocsi állt, de közel sem annyira menők, mint az ő Roverje. Próbáltam megjegyezni, hogy merre felé lakik, mert a jövőben ki tudja mikor lesz még esélyem eljönni ide. Christian egy jóval előkelőbb negyedben lakik, mint mondjuk mi, vagy Fabien. Ez már a környékből is kivehető volt, mert a házak és lakások is eszméletlenül néztek ki.
- Megmelegedtél nagyjából? - kérdezte Christian, miután leállította az autót.
- Igen, ez a kabát eszméletlen meleg. - mosolyodtam el, és vettem egy mély levegőt, ugyanis a kabátjából Christian parfümjének illata áradt, aminek annyira finom illata volt, hogy azt kívántam bárcsak ezt az illatot érezném mindig.
- Tudom, azért adtam oda. - mosolyodott el halványan. Újabb és újabb görcsök keletkeztek a hasamban, akárhányszor Christian egyszerűen csak hozzám szól, a szívem pedig triplán gyorsabban kezd verni, mikor valami kedveset mondd nekem.
Elmosolyodtam a válaszára, és a vigyorom szélesebb lett, mikor Christian kinyitotta nekem a felém eső kocsi ajtaját, és a kezét nyújtotta. Megfogtam a forró kezét, ami tényleg eszméletlen meleg volt az én hideg kezemhez képest, és a kényelmetlen csizmámban kiugrottam a terepjáróról. Összébb húztam magamon Christian kabátját, miután újra talpon álltam a jeges, szeles december harmincegyedikén. Christian intett a fejével, hogy kövessem, én pedig szó nélkül sétáltam a jobb oldalán. A külső elkerítő kapuba beírt egy számkódot, és egy berregés után kinyílt a fakapu, ami elvezetett a lépcsőházhoz. A hófehér műanyag ajtót kulccsal nyitotta, és előre engedett. Tapogatózva fellökte a villanyt, és a lifthez vezetett.
Nem szóltunk egymáshoz, de nem is bántam, hogy nem fecsegünk minden féléről. Christian nem egy beszédes ember, ami teljesen érthető. Van benne egy tipikus angolság, ami miatt nyilvánvalóan nem kedveli a bájcsevelyt. Nem hiába született Észak-Írországban. Nem mertem ránézni, de egy pillanatra mégis muszáj volt megnéznem miben van, mert az elmúlt húsz percben semmi esélyem sem volt rá. Tulajdonképpen semmi extrát nem hordott, szokásosan festett, mégsem tudom megunni soha a megjelenését. Fekete szöveg nadrág, fehér ing, öv, és Chelsea fazonú csizma. Egyszerűen túl tökéletes.
A liftajtóban is előre engedett, és bevártam, mivel nem tudtam melyik lakásban él, ezért most a szűkebb folyosón utána battyogtam. A legutolsó fekete ajtó előtt állt meg, és elmosolyodtam, miután leolvastam az ajtóra gravírozott nevet ezüst betűkkel: Christian Vance. Elfolytottam egy kuncogást, amiért Christian még arra is gondol, hogy az ajtajára is ki legyen rakva a neve, csakúgy, mint az iskolában levő ajtón is kint áll a neve, azon az átkozott fehér ajtón. Christian elfordította a kulcsot a zárban, belökte az ajtót, és intett a kezével, hogy menjek beljebb. Mostmár éreztem magamban azt a tipikus lányos zavart, amit az okozott, hogy egyedül vagyok egy férfival egy ismeretlen házban. Zavarban voltam, mert nem tudtam hogy viselkedjem Christian otthonában. Sosem voltam az a közvetlen típus, aki rögtön levágja magát a kanapéra.
Ahogy beléptem, az orromba kúszott Christian illata, és egy kicsit keveredett a tipikus új bútor illattal is, és ez a kombó valamilyen furcsa módon nagyon tetszett. Az egész lakást egy szóval az extravagancia jellemezte. Nem is vártam mást egy olyan embertől, mint amilyen Christian. A falak nagyon sötét szürkék, a padló fekete festett fából készült, és ahhoz képest, hogy az egész lakásban sötét színek domináltak, ízléses volt és mindenki azt mondaná, hogy jól néz ki. A villany égett, a tévén pedig a YouTube volt bekapcsolva, és halkan ment valami bombasztikus sláger. Alapjáraton az egész nappali egy hatalmas térség volt, amivel egybenyílt a konyha. Fekete konyhabútor, fekete bárpult fehér székekkel, és fekete érkező asztal.
- Ha az én fekete lelkemre küldtél egy fehér rózsát, én szerzek neked egy teherautónyit. - néztem körbe nevetve, mert egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne szóljak be neki. Christiannek egyből leesett a poénom, és halkan elnevette magát.
- Talán valóban kicsit túlzásba estem a sötét színekkel. - nézett körbe Christian is, de megráztam a fejemet.
- Gyönyörű otthonod van. - pillantottam a szintén gyönyörű kék szemeibe.
- Köszönöm. - mosolyodott el halványan, aztán a fejéhez kapott, mintha csak elfelejtett volna valamit. - Kérsz valamit enni? Inni? Megkínálnálak pezsgővel, mert mégiscsak szilveszter van, de kiskorú vagy, én pedig követendő példa, szóval...
- Kedves tőled Christian, de én alapból sem iszom. - vágtam a szavába, és végre valahára leküzdöttem magamról a fekete magassarkú csizmámat. - És köszönöm, de nem kérek semmit. Viszont élnék-halnék egy szál cigarettáért és egy zuhanyért!
- A kabátom zsebében van egy doboz, vegyél ki belőle nyugodtan. Én is kijövök. - mutatott a rajtam levő kabátja zsebére, én pedig belenyúltam, és elővettem egy piros Marlboro-s dobozt. - És húzd fel a papucsomat, mert nem akarom, hogy megfázz ennél jobban.
Egy kuncogás kíséretében belebújtam a fogas előtt heverő fekete pacskerba, ami természetesen hatalmas volt a lábamra. Biztosan csodásan festhettem Christian óriás kabátjában, a hat számmal nagyobb papucsában, és a szétfolyt sminkemmel. Nem is vagyok benne biztos, hogy ilyen formámban Christian szívesen lát engem az otthonában. Christian nem törődött a saját egészségével, ő is csak egy papucsot húzott fel, és kabát nélkül lépett ki az erkélyre, ami rögtön a nappaliból nyílt. A terasz nem volt hatalmas, mégis sokkal nagyobb, mint a miénk. Nekitámaszkodtam a korlátnak, és kivettem egy szál cigit Christian dobozából, egy sima fekete vihargyújtóval meggyújtottam, majd kifújva a füstöt, átadtam ezeket Christiannek.
- Nem baj, ha itt vagyok? - kérdeztem a kilátás felé nézve, mert nem mertem ránézni. Furdalt a lelkiismeret, mert nem akartam szilveszterkor zavarni, és említette is, hogy egy barátjával bulizott. Ezt bizonyította az a pezsgős üveg is az asztalon.
- Ne butáskodj Bella! Ha baj lenne, nem ajánlottam volna fel a dolgot. Illetve, nem jelentettem volna ki. - javította ki magát, és elmosolyodott.
- Biztos? Végülis, hazamehetek még...- poénkodtam egy elfolytott mosollyal, amitől lehervadt Christian szájáról a mosoly.
- Nem csinálsz belőlem többször hülyét. - jelentette ki a fejét rázva, ezzel pedig elárult egy kis dolgot, miszerint "többször" csináltam belőle hülyét.
- Miért, mikor csináltam belőled hülyét? - húztam tovább az agyát, miközben beleszívtam a cigibe, és szórakozott mosollyal kifújtam a füstöt. Christian elfordította a fejét, és megrázta.
- Amikor bejöttél az irodámba abban a felsőben, amikor tequilát kellett vennem neked...- forgatta a szemét, és az ajkába harapva ő is egy hatalmasat slukkolt a cigijéből.
- Hé! A tequilát te ajánlottad fel! - förmedtem rá viccből. - Egyébként is, te hányszor csináltál belőlem hülyét?
- Korrekt visszacsapás. - pillantott rám. - Nem állt szándékomban.
- A majdnem csókról beszélsz? - szaladt ki a számon, mert hirtelen nem tudtam mire gondol.
Christian lehajtotta a fejét egy pillanatra, aztán a szemembe nézett.
- Te is tudod, hogy nem szabadott megtörténnie. - válaszolt halkabban, és egy utolsót slukkolt a cigijéből. - És még mindig nem azért mert nem akartam.
- Tudom. - fújtam ki az utolsó füstöt, és elnyomtam a cigimet egy hamutartóba. Nem haragudtam rá azért, mert múltkor nem csókolt meg. Egy percig sem! Inkább csak az miatt voltam csalódott, hogy folyton összezavar, és nem tudom mit is akar tőlem. - Miért vagyok itt Christian?
- Mert képtelen vagyok nem melletted lenni. - válaszolt kapásból, és elgyengült arccal nézett felém. Ellökte magát a korláttól, és felém kezdett sétálni. Meg sem próbáltam hátrálni, egyszerűen csak hagytam, hogy a két kezébe vegye az arcomat, és azt csináljon amit akar. - És mert folyton rád kell gondolnom.
- Nekem is folyton rád kell gondolnom. - hunytam le a szememet a vallomásom után, és Christian szavaitól megremegtek a lábaim. Mindkét kezemet az ő kezére tettem, amik közte fogták az arcomat, és a homlokunk összeért. Ugyanabban a helyzetben voltunk, mint októberben, amikor majdnem csókolóztunk. Epekedtem érte, azt akartam, hogy megcsókoljon végre, de tudtam, hogy nem lenne helyes. Már alapból az is egy teljesen rossz döntés volt, hogy felajánlotta, hogy nála töltsem az éjszakát, és megengedje, hogy tegezzem. Túl sokat engedünk meg magunkat, amikből később bajok lehetnek. Számomra pedig Christian Vance annyira fontos volt, hogy nem hagyhattam, hogy miattam meggondolatlan döntéseket hozzon. Vettem egy mély, szaggatott levegőt, és életem egyik legfájdalmasabb érzése volt leszednem a kezeit az arcomról, pedig tudtam, hogy ma, most, megcsókolt volna.
Christian elnyílt szájjal pislogott nagyokat, mintha csak megint elvesztette volna a fejét, és nem gondolt arra, hogy amit csinálunk, az nem helyes, és friss levegőhöz kapkodva beletúrt a hajába, hogy normalizálja a légzését és a gondolatait it.
- Szeretnél zuhanyozni? - kérdezte végül, miután újra józanul tudott gondolkodni.
- Igen, az jó lenne. Szörnyen nézek ki. - nevettem el magamat kínomban, mert szinte biztos voltam, hogy úgy festek, mint Szörnyella de Frász rosszabb napjain.
- Ne viccelj, gyönyörű vagy. - vágta rá kapásból, mire a mellkasom kellemesen hullámzani kezdett. Christian Vance szó szerint bókolt nekem, miközben menthetetlenül ronda voltam.
- Kösz. - néztem rá hálásan, mert őszintén jól esett tőle ilyet hallani egy ilyen kegyetlen nap után.
- Akkor, adok egy pólót. - kapott a fejéhez, és visszamentünk a lakásba. Christian becsukta az erkélyajtót, és elhúzta a függönyt. Magamban már tomboltam, amiért Christian egyik pólójában alhatok, hiszen minden lány oda lenne egy ilyen helyzetért, ha egy olyan ember ruha darabjában alhatunk, akihez vonzódunk.
Christian eltűnt egy pillanatra, és a tévé melletti hosszabb folyosó fele sétált. Én addig visszaraktam a papucsát és kabátját a megfelelő helyre, ő pedig már vissza is ért. Kezében egy sima szűkre pólót tartott, amit átadott nekem.
- Megmutatom a fürdőszobát. - intett a kezével, hogy kövessem. Kétségkívül az erkélyes incidensünk után már sokkal kínosabban viszonyultunk egymáshoz. Elvezetett a folyosóra, ahonnan néhány fekete ajtó nyitott egy egy helységet. Bal oldalon egyetlen fekete ajtó állt, ide nyitott be Christian, és fellökte a villanyt. - Találsz a szekrényben mindent, amire szükséged lehet. Érezd magad otthon.
- Köszönöm. - mosolyodtam el halványan, és utoljára rápillantva becsuktam magam mögött az ajtót. Sóhajtva nekidőltem, és lehunyt szemmel próbáltam magamat képzeletben észhez téríteni, hogy Bella ne légy hülye, nem szabad érezned iránta!
De mégis...mégis a mai nap után azt hiszem teljesen megtelt a kis poharam, amibe a Christian iránt érzett gondolataimat és érzéseimet gyűjtöttem. Szedjük össze, hogy mégis miért vagyok kegyetlenül beleesve:
Majdnem minden táncpróbán eljött értem, és egyszer meghívott mekizni, mert farkas éhes voltam. Eljött velem keringőruhát próbálni, mert minden barátom és családtagom lemondta. A bálon nem hagyta, hogy elessek, és megnyugtatott, mikor a tánc előtt stresszeltem. Megmentett a szánalmas tequilás helyzetemtől is, és ráadásul ki is fizette az italt. Küldött nekem egy fehér rózsát, a karácsonyi bulin történt beszélgetésünk után, mert az eszében tartotta, hogy sötétnek érzem a lelkemet. Szinte biztos vagyok abban, hogy amikor ma meglátott az utcán, önös érdekből kezdett követni, máskülönben nem mentett volna meg egy ilyen borzasztó helyzetből, mint amit ma este át kellett élnem. Őszintén nem tudom mi történt volna, ha Christian nem jelen meg. És ne felejtsük el azt, hogy itt vagyok a fürdőszobájában, az otthonában, mert tiszteletben tartotta, hogy nem akarok hazamenni, és inkább elhozott magához. Christian az én őrangyalom, pedig nem is tudja ezt. Talán ezekért a dolgokért erősödtek fel bennem az érzéseim felé ennyire intenzíven.
Körbenéztem a modern stílusú fürdőben, ami nem volt olyan hatalmas, mégis éppen elég nagy volt. Velem szemben egy nagy, fehér kád foglalt helyet, fekete csaptelepekkel. Mellette egy beépített zuhanyzó, aminek a keretei szintén feketék voltak, és a csempe is körülötte. Elfordultam balra, ahol a mosdókagyló állt, felette egy hatalmas tükörrrel. Nem mondok újat, ha a mosdókagyló is monochrome színekből állt, mert Christian lakásában azt hiszem majdnem minden fekete. Belenéztem a tükörbe, és kikerekedett a szemem. Őszintén nem tudom hogy mondhatta nekem Christian azt, hogy gyönyörű vagyok. Szerintem csak nem akart megbántani, ugyanis a fekete füstös sminkem totálisan lefolyt az arcomra. Úgy néztem ki, mint azok az idétlen instagram filterek, amikor lefolyik a szemedről a fekete smink. A szemeim vörösek voltak a sírástól, a számról már rég lekopott a rúzs. Egyszóval az arcom botrányosan nézett ki az indulás kezdete után pár órával. Megráztam a fejemet, és vetkőzni kezdtem. Nem kellett sokat, csak a ruhát vettem le, a fekete vékonyabb harisnyámat, és a fehérneműimet. Ezeket ott hagytam összetűrve a mosdókagylón, és a kezemről leszedtem a hajgumit, amit vészhelyzet esetén mindig magamnál tartok. A rövid hajamból kierőszakoltam egy magas kócos kontyot, és végül megengedtem a zuhanyzóban a forró vizet. Csak akkor döbbentem rá, hogy mennyire jól esik a forró víz alatt allni, miután éreztem, ahogy minden porcikámat felfűti a meleg, és hogy jobban vagyok. Sikálni kezdtem az arcomra száradt fekete sminket, és bekentem magamat Christian tusfürdőjével, aminek elképesztő illata volt. Komolyan el sem hittem, hogy ezután nekem is olyan illatom lesz, mint neki. Nyomtam egy keveset a kezemre is, és a maradék sminket tusfürdő segítségével sikáltam le újra, és miután úgy éreztem, hogy már kellően elzsibbadtak a végtagjaim a forró zuhanytól, elzártam, és kiléptem onnan.
A kád és a fülke között fel volt fúrva egy fekete szekrény, ahol hófehér és fekete törölközők sorakoztak egymásra rakva, úgyhogy levettem egy fekete darabot, és körbecsavartam vele magamat. Letöröltem a párát a tükörről, és már sokkal egészségesebben és emberibben festettem. Ennyit tesz egy jó zuhany. Kutakodni kezdtem Christian szekrényeiben, és találtam egy bontatlan fogkefét, amit bűntudat nélkül bontottam ki, mert azt mondta érezzem magamat otthon. Úgyhogy fogtam a fogkrémet, nyomtam belőle a kefére, és hangosan felnevettem, miután megláttam, hogy még a fogkrém is fekete. Ez az ember iszonyatosan imádja a sötét színeket.
Megtörölköztem, és szépen összehajtva rátettem a szekrényre a törölközőt, a harisnyámat, a ruhámat és a melltartómat is. Visszavettem a bugyimat, mert sajnos nem volt nálam tartalék, és nem biztos, hogy jó ötlet lenne fehérnemű nélkül mászkálnom. És aztán belebújtam Christian pólójába, ami hatalmas volt rám. Az alja leért a combom közepéig. Beleszagoltam az anyagba, aminek tipikus Christian illata volt, öblítővel. Hát ma a gyomrom úgy tűnik nem akar nyugodni.
Miután végeztem, lekapcsoltam a villanyt, és becsuktam magam mögött az ajtót, aztán a félhomályban visszabotorkáltam a nappaliba, ahol Christian fapofával bámult valami szilveszteri filmet. Amint meghallotta, hogy visszajöttem, végig futtatta a tekintetét rajtam, amibe biztos, hogy belepirultam. De mielőtt bármit is mondott volna megelőztem őt.
- Kérhetek egy telefon töltőt? - kérdeztem Christiant a falnak dőlve. Elkapta a fejét a testemről, és felkelt a kanapéról.
- Persze. Utána megmutatom a vendégszobát. - válaszolta, aztán kihúzott a falból egy fehér iPhone töltőt, amit a kezembe nyomott. Mielőtt megmutatta volna a szobát, a konyhába sétált, és egy üvegpohárba töltött nekem egy pohár vizet, amit átnyújtott nekem, mikor felém jött. - Ki ne száradj nekem.
Elmosolyodtam, és elvettem tőle a vizet.
- Köszönöm.
A vendégszoba szembe velem volt a folyosó végén. Azt hiszem inkább le sem írom hogy nézett ki a szoba, ugyanis túl sokszor szerepelne benne a fekete szó. Ettől függetlenül gyönyörűen be volt rendezve, egy hatalmas francia ággyal a közepén.
- Megleszel? - kérdezte Christian az ajtóban állva.
- Persze. Köszi mindent. - mosolyogtam rá, ami őt is mosolygásra kényszerített.
- Öt perc múlva éjfél. - nézte meg Christian az óráját. - Ha nem bánod nem maradok itt veled kiáltozni az új évet, ugyanis én nem hiszek ezekben. Ha bármire szükséged van, a másik szobában leszek.
- Semmi baj. Amúgy is álmos vagyok. - hazudtam. Igazából kicsit szerettem volna még vele beszélgetni, vagy legalább mosolyogva mondani neki, hogy boldog új évet. De ő világosan kijelentette, hogy nem akarja, én pedig nem erősködtem.
- Boldog új évet Bella. - mosolyodott el halványan.
- Neked is Christian. Jó éjt. - néztem a szemeibe, és néhány pillanat múlva becsukta az ajtót. Beleittam a pohárba, azután felraktam a telefonomat tölteni, de nem néztem meg egy értesítést sem. Bebújtam a meleg finom illatú takarók közé, és vártam, hogy elnyomjon az álom minél hamarabb.
Másnap reggel egészen meglepően kialudtan ébredtem. A sötét függönyön beszűrődött a napfény, ami tompán bevilávította a szobát. A hátamra fordulva ásítottam, és kinyújtóztam, miközben félálomban próbáltam rájönni, hogy mi történt az elmúlt este, és kellett egy kis idő, hogy rájöjjek, nem a saját ágyamban keltem fel. A telefonomhoz nyúltam, hogy megnézzem az időt. Fél kilencet mutatott, úgyhogy azonnal kipattantam az ágyból. Vendéghez híven szépen bevetettem az ágyat, és elhúztam a függönyöket. Kiittam a pohárban maradt vizet, amit tegnap Christian adott nekem, és kimentem a szobából. Először a fürdőbe mentem pisilni és fogat mosni, aztán vadul dobogó szívvel kimentem a nappali plusz konyha helységbe, és nem lepődtem meg, hogy Christian már ébren volt. Az elegáns ruhái helyett most egy fehér rövidujjút viselt, fekete farmerral, és éppen főzött.
Főzött!
- Jó reggelt. - álltam meg ugyanott, ahol tegnap este, és keresztbefont karral, egy elharapott mosollyal vártam, hogy észrevegyen.
Felém fordult a hangomra, de már vissza is fordult.
- Jó reggelt. - köszönt ugyanúgy ahogy én. - Foglalj helyet, éppen reggelit csinálok.
- Jó illata van. - sétáltam oda az étkezőasztalhoz, és leültem.
- Családi recept. Kávét? - ahogy kiejtette a kávé szót a száján, felcsillant a szemem, és esküszöm remegni kezdtek a kezeim, ugyanis kávé megszállott vagyok. - Ezt egy igennek veszem.
Christian lerakott elém egy bögre fekete kávét, aztán megfújva beleittam.
- Christian tízre haza kell mennem. - szólaltam meg, miközben a kezemet melegítettem a bögre oldalával.
- Tudom. Hazaviszlek, okés? - nézett rám egy pillanatra, nekem pedig egy bólintás volt rá a válaszom. - Hogy aludtál egyébként?
- Mm jól nagyon. - mosolyodtam el. - Kényelmes volt az ágy.
Christian elvigyorodott, aztán lerakott elém egy tál rántottát, aminek mennyei illata volt. Csak akkor eszméltem fel, hogy farkas éhes vagyok, és tegnap óta egy falatot sem ettem. Iszonyatosan vonzó volt Christiantől még az is, hogy reggel fél kilenc után már főz, meg úgy alapból az, hogy tud főzni. Lapátolni kezdtem magamba Christian különleges rántottáját, aminek tényleg Isteni íze volt. Miközben ettem, néhányszor felpillantottam Christianre, aki szórakozottan nézte ahogyan tömöm magamba a reggelit.
- Te hogy aludtál? - kérdeztem a villámmal felé bökve. - És te nem eszel?
- Már ettem Bella. - válaszolt viccesen felhúzva a szemöldökét, aztán beleivott a kávéjába, amit az előbb töltött magának. - És köszönöm, én is jól aludtam.
- Na jó, nem fogok hazaérni. - motyogtam teli szájjal, és belapátoltam az utolsó falat tojást. - Rohanok, öltöznöm kell. Kösz a kaját!
- Egészségedre. - röhögött fel őszintén, én el is tűntem már a fürdőbe, hogy visszavegyem a tegnapi ruháimat. Gyorsan magamra kapkodtam mindent, Christian pólóját szépen összetűrve a tegnap használt törölközőre raktam, és utoljára berohantam a telefonomért.
- Mehetünk! - futottam vissza a nappaliba, és elkezdtem beleküzdeni a lábaimat a magassarkú combcsizmámba. Christian már mire kiértem, talpig felöltözve állt, egyedül a kabátja nem volt rajta, ugyanis rám akarta megint adni.
- Nem szükséges, úgyis kocsiban leszek. - utasítottam vissza a kedves ajánlatát, mire ő megforgatta a szemét.
- Nem vitatkozom. - zárta le lazán a témát, és rámterítette a kabátját. Hihetetlenül elmosolyodtam, és végül elhagytuk Christian lakását.
Odakint rögtön megcsapott a hideg levegő, most mégsem fáztam, ugyanis Christian kabátja melegen tartott, plusz sütött a Nap, ami miatt jelenleg nem fújt a szél. Christian kinyitotta nekem a kocsija ajtaját, és azt hiszem sosem fogom megszokni, hogy ennyire úriemberként bánik nem csak velem, hanem szerintem bárki mással is.
- Köszönöm, hogy befogadtál este. - hálálkodtam újra és újra, mivel Christian az elmúlt tizenvalahány órában rendkívül törődő volt velem.
- Nincs mit. - biccentett egyet, aztán kitolatott a parkolóból.
Az utunk elég csendesen telt. Azt hiszem mindketten kínosan éreztük magunkat, pedig semmi félreérthető dolog nem történt köztünk. Nem aludtam vele, nem mondott semmi perverzet, nem bámult, mint valami kukkoló. Egyszerűen csak maga a tudat, hogy nála voltam, – ráadásul egy diákja – kicsit megnehezíti a közvetlen viselkedésünket egymás iránt, és ezzel nincsen semmi baj. Christiannek is biztosan ugyanolyan furcsa érzés volt ez az egész, mint amennyire nekem volt furcsa.
Halkan ment a rádió a kocsiban, talán az út háromnegyedénél jártunk, amikor elindult az egyik kedvenc dalom. Vigyorra húztam a számat, és fel akartam hangosítani a dalt, de Christian megelőzött, és ő adott nagyobb hangot a zenének.
Have you got color in your cheeks? - igen, kétség kívül elpirultam.
Tátogni kezdtem a Do i wanna know című dalt a kedvenc rockbandámtól, és Alex Turner hangjától még most is kirázott a hideg. Hallgattam a szöveget, amit már iszonyatosan régóta tudok fejből, mindig van egy időintervallum, amikor rongyosra hallgatom, mégis most újra hallgatva a szöveget, egyszerűen félelmetesen illett rám és Christianre. A refrén, ami azt mondja, hogy akarom e tudni, hogy ez az érzés kölcsönös e, szomorú volt látni, ahogy Christian és én folyton elmentünk egymás mellett, pedig maradhattam volna, és persze mindketten tudtuk, hogy az éjszakák arra vannak, hogy olyan dolgokat mondhassunk ki, amiket holnap nem mernénk.
Folyton visszakanyarodom hozzá.
Aztán a következő résznél olyan szinten görcsbe rándult a gyomrom, hogy levegőt is elfelejtettem venni.
I've trying to kiss you, but i don't know if you feel the same as i do.
Abban a pillanatban Christiannel egymásra néztünk, mert mindketten tudtuk, hogy ez félelmetesen igaz ránk, és egymás reakciójaira vagyunk kíváncsiak. Akármennyire is imádtam ezt a dalt, a szöveg annyira felemésztett, hogy azt vártam mikor lesz végre vége. És amikor az utolsó gitár szóló lement a dalból és vége lett, Christian pont akkor parkolt le előttünk.
Elhalkult a zene, de percekig csak a szélvédőt bámultam, mivel nem gondoltam volna, hogy ez a dal ennyire rohadtul megérint majd.
- Khm - köhögtem egyet. - Köszönök mindent Christian.
Levettem magamról Christian kabátját, és az ölembe raktam, de az Istenért sem szálltam ki a kocsiból.
- Örülök, hogy nem lett bajod, és segíthettem. Minden rendben lesz veled? - kérdezte még mindig kitágult szemekkel.
- Igen, persze. - vettem egy nagy levegőt, és a kilincsre tettem a kezemet. Talán kicsit lassabban is, mert azt gondoltam, hogy valamit még mondana.
- Bella te ugyanazt érzed amit én? - kérdezte hirtelen, nekem pedig elkezdett a torkomban dobogni a szívem.
- És te? - kérdeztem vissza a kérdésére, pedig nem illik.
- Hát, mindig visszakanyarodunk egymáshoz, nem? - húzta fel a szemöldökét szórakozottan, én pedig beharaptam a számat.
- Ha most nem szállok ki, mi fog történni? - kérdeztem újabb kérdéssel a kérdésre, visszatartott lélegzettel.
- Valami, aminek nem kellene megtörténnie, de a picsába vele. - jelentette ki lazán, aztán megfogta a karomat, és magához húzva megcsókolt.
Christian Vance kibaszottul megcsókolt.
Az érzés olyan szinten leírhatatlan volt, hogy fel sem fogtam mi is történik. Az egész testem remegett, a hideg futkosott a hátamon és a karjaimon, miközben Christian elmélyítette a csókot azzal, hogy a nyelve becsusszant az én számba, és ez fordítva is így volt. Lehunyt szemmel élveztem minden pillanatát ennek a helyzetnek. Átkaroltam Christian nyakát, és beletúrtam a hajába, ő pedig az egyik kezével az arcomat fogta, a másik kezével pedig próbált magához húzni, és az oldalamat simogatta. Többször és többször visszacsókoltuk a másikat, egyszerűen annyira euforikus érzés volt vele csókolózni, hogy csak többet és többet akartam. A mellkasom hullámzott, a szívem dübörgött, mint egy techno zene dropja, az agyam kikapcsolt, és csak azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson Christiannel. Most újra az ő levegőjében fulldokoltam, a homlokát az enyémnek döntötte, és hüvelyk ujjával megsimította az ajkam alsó részét. Légszomjunk volt.
- Te hülye mit csináltál? - suttogtam folyamatosan vigyorogva.
- Megcsókoltalak, mert szeptember elseje óta meg akartalak. - mosolyodott el pimaszul, én pedig hihetetlenül elnevettem magamat, és a nyakába fúrtam az arcomat.
- Mennem kell. - néztem újra a szemébe, aztán a szájára, és mintha csak ugyanarra vágytunk volna, egy új csókba forrtunk össze.
- Nekem is. - suttogta a számra, aztán megint megcsókolt.
- Hagyj elmenni. - suttogtam a tarkóját szorítva, aztán egy utolsó csók után elhúzta a fejét.
- Ugye tudod, hogy ez kegyetlen ambivalens mondat volt? - húzta fel a szemöldökét, és megnyalta a száját.
A számhoz kaptam, és próbáltam nem elnevetni magamat, de kitört belőlem.
- Szia Christian. - intettem a férfinek elpirulva, aztán mostmár tényleg kinyitottam az ajtót és kiszálltam.
- Várj Bella! - szólt utánam Christian, én pedig érdeklődve néztem utána. - Have you got color in your cheeks?
Beharaptam a számat amiért az idióta zenéből idézett, és pontosan jó helyzetbe. Szerettem volna felnevetni, de tartottam magamat, és szemforgatva becsuktam az ajtót, és felmutattam neki a középső ujjamat. Tudtam, hogy Christian röhög, de sajnos ezt már nem láthattam, ugyanis elhajtott.
Sóhajtva néztem a távolodó Rovert, aztán nem volt más dolgom, mint kimagyarázni magamat apának, ha Finneas elfelejtett nekem falazni.