A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

Prológus

-Azonnal tegyétek el a telefont! -ordította az igazgató. Pár gyerek szófogadóan a zsebébe csúsztatta, de a nagyja ugyan úgy fotózta a pár méterre lévő holttestet.
Az igazgató továbbra is ordítozott, majd egyszer csak felbukkant a semmiből három rendőrautó. A tömeg odafordult, és ijedten eltették a telefonjukat. A három járműből összesen öt rendőr és három nyomozó szállt ki. A rendőrök elterelték a gyerekeket máshova, amíg a nyomozók elkerítették a földön fekvő fiatal lányt.
-Randa egy ügy ez! De még mennyire! -sóhajtozott gondterhelten William Robinson nyomozó. Miután elkerítették a holttestet közelebb léptek hozzá, és William lassan letérdelt mellé. Ez beletelt pár másodpercbe, mivel a férfi nagyjából akkora volt mint egy kisebb kétajtós szekrény. Meg persze öreg is volt már, hisz az ötvenes évein túl van.
Csendben elkezdte tanulmányozni a lányt, a másik két nyomozó a hátánál állt, és várt.
-Robinson nyomozó, kérem, mondja mit lát! -szólalt meg pár perc után türelmetlenül Simon Ford. A kölyök még nagyon új volt, ez volt az első ügye. Ő, Williamel ellentétben, soványka, húszas évei elején járó fiúcska volt.
-Legyél már türelemmel! -idegeskedett az öreg. -David, kérlek, gyere ide!
Az említett a nyomozó mellé lépett, és szigorú tekintettel nézte a holttestet.
-Mit gondolsz? -érdeklődött az öreg. David továbbra is nézte a testet, majd lehajolt hozzá.
-Valószínűleg leütötték. -húzta fel a gumikesztyűjét és kicsit megbillentette az áldozat fejét. -Ebből a sebből a tarkóján gondolom. Nem túl súlyos, ezt valószínűleg a gyilkos is látta, ezért kaphatta a tizenkét késszúrást.
-Jó megfigyelés. -állt fel Robinson nyomozó - Szép munka! Most pedig Simon szépen felhívja Jonast, hogy vigyék el szegény lányt. Így is eleget fotózták, nem kellenek az újságírók is.
David is felállt, de nem vette le a szemét a lányról. Nem azért nézte, mert annyira meghatotta volna, hanem mert nyomokat keresett. Hisz ez a munkája, nem pedig sajnálni az illetőt.
-Uram! Jonas úr azt mondta, hogy mindjárt itt vannak. -tájékoztatta Simon.
-Nagyszerű! Utána nekiállunk kivizsgálni a helyszínt.
David telefonja egyszer csak csörögni kezdett.
Félre vonult, és elővette a készüléket.
-Igen, anya? -szólt bele a telefonba köszönés nélkül.
-Fiam, minden rendben? Láttam a híreket. -hallatszott a vonal másik végéről.
David hirtelen fordult a másik irányba, ahol az újságírók már élőben közvetítették a történést. Simon, Robinson nyomozó, és még pár rendőr próbálták őket elzavarni, de azok túlerőben voltak.
-Mennem kell. -sóhajtott David.
-Vigyázz magadra!
-Szia. -nyomta ki a telefont, majd elindult a helyszín felé. Kinézetre minden nő magának akarta, amíg megnem ismerték a belső énjét. Mélykék szeme mindig szigorúan meredt mindenkire, fekete haja tökéletesen volt beállítva, izmos és tökéletes volt. De ez mit sem ér, ha belül egy rideg, érzéketlen alak az ember.
-David, mit csináljunk? -kérdezte Robinson.
-Hagyják őket, inkább várjuk meg, míg elviszik a lányt, utána úgy is elmennek. -legyintett David.
-De David! Személyi jogokat sértenek!
-Lesz idejük mostmár a szülőknek pereskedni. -válaszolta egyszerűen, amin Robinson nyomozó már megse lepődött, csak sóhajtott, és tájékoztatott mindenkit, hogy megérkeztek Jonasék.