-Olyan szép Elizabeth.- Esküvői ruhámon végignézek. Hol vagyok? Zöld szem, göndör haj. Hercegem.
-Balszerencse látni a menyasszony ruháját a vőlegénynek.- Mondom bambulva, majd' elesek a frusztráltságtól.
-Ki mondta, hogy hozzám jön Kisasszony?- Piros ajkai most még teltebbek, s sírni támad kedvem mindattól amit kimondott.
-Akkor kihez?- Megölelem vállát erősen, körmeim szinte húsáig hatolnak.
Felemeli a kezét majd az oltár felé mutat, ahol Walter vár rám. Könnyeim a fekete öltönyére cseppennek és egyszercsak eltűnik a Herceg karjaim közül. Hová mehetett?
-Elizabeth maga őrült! - A nevelőnő hangos kiáltása ébreszt fel álmomból. A földön ébredem, a csomagjaim közt ülve. Tegnapi hálóingem -amire vér van száradva- még mindig rajtam. Orrom éles fájdalomra lesz figyelmes. Mrs. Taylor az ajtómban áll hitetlenkedve. -Mégis hány órakkor kezdte el kipakolni ezeket a csomagokat?- Néz körbe a szobámon, én pedig próbálok feltápászkodni a földről.
-Fogalmam sincs.- Hazudok egyenesen a szemébe egy ásítással kísérve.
-Mi történt magával, megjött a havija vagy embert ölt?- Vizslatja az alvóruhám vér áztatta részeit összehúzott szemekkel
-Orrvérzés.- Mondom szűkszavúan.
-Na ne hazudjon többet ismerem a történetet.- Forgatja a szemeit mire kérdőn nézek rá.- Máskor jobb ha tudja, a földszinten is van mosdó és talán megússza sérülés nélkül.- Jelenti ki lenézően, mire elakad a szavam. -Aztán meg siessen öltözzön fel, mi fogunk segíteni a bálterem feldíszítésében.- Mondja és szokásához híven már csapná is be az ajtómat.
-Lesz bál?- Kiáltom utána.
-Nem nekünk.- Vicsorít rám fogaival, majd el is tűnik a szemeim elől.
Van mosdó a földszinten?
.
Álmosan aggatom fel magamra a ma délelőtti "poroló" ruhámat. Hagyomány, hogy az összes nő a palotából (természetesen csak a szolgálók) segítenek feldíszíteni avagy kitakarítani egyes események előtt a báltermet. Így hát nem öltözöm ki -nem is kell- csak egy ócska darabot veszek ki az immáron (majdnem) teli szekrényemből.
Épp a szandálomat kötözöm amikor Amy nagy hévvel beront a szobámba.
-BÁL LESZ, BÁL LESZ, TÁNC LESZ- Énekli maga előtt egy függönyt (gondolom a díszítés egyik kellékét) tartva, s táncol körbe a szobámon.
-Úgy tudom minket nem engednek be.- Mosolygom rá félénken és tartok tőle, hogy valami nagyon nagy butaságot mondtam.
-Tudom de a zenét és a nevetést idáig lehallani.- Mosolyog úgy, mintha ő maga lenne az este főszereplője.
-Lehet hülyeség amit kérdezek de..- Kezdem mire megáll egy kicsit a táncolással és rám szegezi hatalmas szemei figyelmét. -Mire van most ez a bál? -Kérdezem összeszorított fogakkal. Amy egyátalán nem néz hülyének és folytatja a táncolást a hatalmas függönnyel maga előtt. Azt hiszem báliruhának képzeli.
-A Király és a Királynő minden évben elmennek valahová utazgatni decemberben és Februárban térnek haza mindig. Amikor hazaérkeznek szokott lenni egy köszöntő Bál, amit a barátaik vagy más nemesek szerveznek nekik. Mivel most két héttel a várt időpont előtt érkeztek meg, mindenkinek leesik a feje, hogy egyik napról a másikra kell elrendezni mindent.- Magyarázza táncikálás közben. Én addigra kész lettem a szandálom felvételével, így Amyt karon fogva húztam ki a folyosóra, ahol megfogtam egy kartondobozt tele rózsákkal és együtt indultunk a bálterem felé.
-De miért nekünk kell aggódni, ha a barátaik szervezik?- kérdezem mire Amy felhorkant.
-Azok a barátok csak a pénzt adják a díszekre, az ételre és az italra. A kivitelezése az csak a szolgálókon és a rendezőkön múlik. - A bálterem ajtaját Amy nyitja ki előttem, mivel nekem mind a két kezem foglalt. Belépve végignézek a hatalmas termen. Ha nem tudnám mennyi dísz van még lent a folyosón azt mondanám, hogy ez már rég fel van díszítve. Hatalmas fehér falai aranyszínű mintával vannak telefestve. Az asztalok, a padló, a dobogó mind fehér és arany színben pompáznak. A többi szolgálólány a padlón ülve számolja illetve rendezgeti sorba a pirosszínű díszeket, virágokat. Az este témája a Rózsa lesz. A Kartondobozom tele vörös rózsával lehelyezem melléjük, majd Amy is leteszi valahová hófehér függönyét és máris fordulunk vissza újjabb diszítőelemekért. Az alagsort és a báltermet összesen 7 lépcsősor választja el. Fárasztó nap lesz. A folyosón ezúttal egy aranyszínű selyem szalagokkal teli zsákot fogok meg. Amy mellettem hatalmas aranygömböt próbál felemelni, azonban két kis nádszál karja nem enged ennek a súlynak.
-Olyan nehéz mintha tényleg aranyból lenne.- erőlködik, majd inkább egy tányérkészletet fog a markába és jelzi, hogy indulhatunk. -Kérdezhetek valamit?- Lihegi a 3. Lépcsősor tetején.
-Persze.
-Mi történt az orroddal?- Mondja elnevetve a végét. Elmosolyodom én is, majd válaszolok.
-Este összefutottam a Herceggel és véletlenül rám csapott egy ajtót. - Suttogom a fülébe, mire felnevet. Majd rájön, hogy nem vicceltem és abbahagyja a nevetést.
-Ez igaz?- dűlleszti ki hatalmas szemeit, mire csak mosolyogva bólintok.
-Kezdjétek megteríteni az asztalokat ti ketten!- Kiabál ránk a nevelőnő amint beérünk a bálterembe. Amyvel fájdalmasan nézünk végig mind a 18 asztalon majd kedvetlenül neki fogunk.
-Szerintem most már te vagy a kedvence.- Mondja mosolyogva Amy amikor lerak egy villát.
-Hogy mi?- Kérdezek vissza, mivel időközben elfelejtettem miről beszéltünk.
-A hercegnek.- Mondja szemembe nézve.
-Mért eddig ki volt?- Kérdezem, s a gyomrom azonnal összeszorul. Szerencsére ebből Amy semmit sem vesz észre és válaszol.
-Eddig nem volt kedvence.- Közli mire meglepődöm. - Igazából annyira lefoglalja az, hogy a hercegnő nem esik teherbe, hogy eddig minden este azzal próbálkoztak. -Mondja sajnálkozóan.- Ritka volt, hogy felhívott valakit egy teljes estére. - Közli az agyam pedig azonnal képtelen megemészteni ezt a sok információt.
-Gondolod, hogy most én vagyok a kedvence?- Összegzem fejemben a hallottakat.
-Gondolom? El rángatott téged Walesből Elizabeth. -Néz fel hitetlenkedve. Erre nem válaszolok, csak teszem tovább a dolgomat. Összesen 6 asztal megterítésével később fordulok újra Amyhez.
-Amy!- Szólok hozzá mire felemeli a fejét. -Gyere.- mondom halkabban és egészen közel hívom magamhoz, hogy csak ő hallja amit kérdezni fogok.
-Igen? - Néz érdeklődve, közben mind a ketten rakosgatjuk a helyükre az evőeszközöket.
-Amikor te a Herceggel voltál...- Kezdem majd megállok, Amy bólogat jelezve, hogy folytathatom -Ha nem túl személyes akkor..- Kezdek bele megint, mire Amy felnevet.
-Csak mondd már, nem fogok megharagudni.- Nevet.
-Neked... Neked engedte, hogy befejezd?- Kérdezem, majd Amy szemei hatalmasra tágulnak és egy villát ki is ejt a kezéből, ami hatalmasat csörren a fehér padlón. Ez azt eredményezte, hogy mindenki aki a teremben volt egy pillanatra az irányunkba kapta a fejét. Amikor már kevésbé voltunk figyelemben, csak akkor hajolt oda újra hozzám.
-Neked engedte..- Elakad. -AZT? - és bólogat mint egy őrült. Ebben a pillanatban kell felfognom, hogy a Herceg kivételezik velem.
-Engem.. Engem kényeztet. - Mondom és a fejem rázom közben mint aki maga sem hiszi el. Amy tátott szájjal néz, majd elismerően felnevet.
-Mondtam én, hogy te vagy a kedvence.- Nevet hitetlenül, majd megrázza a fejét mint aki egy gondolatot heseget el a fejéből. Azt hiszem elképzelte.
-Te sokat voltál vele?- Kérdezem a lehető legkínosabban. Ez azért elég kényelmetlen helyzet.
-Nem, engem nem sokszor hívott. - Közli és azt veszem rajta észre, hogy ezt egyátalán nem is bánja.
-Miért?- Teszem fel inkább csak magamnak a kérdést, mire Amy felnéz.
-Valószínűleg azért mert én csak félig vagyok szőke.- Utal arra, hogy az itt lévő lányok hatalmas többségének szőke a haja, az övé pedig inkább szőkésbarna. Amint kimondja mind a ketten felnevetünk.
-Rajtam egy csöppnyi szőke tincs sincs.- Nevetek Amyre, a sötét barna hajamra utalva.
-Meg is lepődött a nevelő, hogy pont téged hozott el.- Susmorogja a fülembe elismerően mire ismételten felnevetek.
Amikorra megcsináltuk Amyvel ketten mind a 18, 5 fős asztal megtérítését, már mind a két kezem nagyon fáradt volt és még koránt sem volt vége a fáradozásnak. A többi lánnyal együtt a színpad elé hatalmas rózsacsokrokat pakoltunk (amikért ismét le kellett mennünk az alagsorba) majd a függönyöket is mi raktuk fel a hatalmas ablakokra. Amíg én felakasztgattam, Amy a létrámat fogta, hogy le ne essek. Kora délutánra már majdnem készen lettünk, de még a nevelőnő megkért, hogy menjek le még egy rózsacsokorért az alagsorba. Fáradtan megindultam, immáron egyedül mivel Amy éppen valaki másnak segített a székek feldíszítésében. Az Alagsor folyosóján boldogan vettem kezembe az !utolsó! Rózsacsokrot és a lépcsőn felfelé már arról álmodoztam, hogy az ágyamban fogok pihenni amint végeztünk. Amikor a báltermemhez értem épp a Herceg és apja, a Király tartott onnan kifelé. Biztosan megnézték milyen díszítést kapott a terem. William engem meglátva apró mosolyra húzza ajkait. Eléjük érve zavartan meghajolok, majd indulnék is tovább, de a herceg mellettem elhaladva hirtelen elkapja a szabad kezem és visszahúz. A király mellettünk döbbenten néz fiára, aki csak biccent neki egyet jelezve, hogy mehet ő marad. Szinte ég az arcom amikor a Király szemeibe nézek. Életemben először nézek az Angliai Király szemeibe, s máris egy kínos pillanatban tálálom magam. Tipikus én. Szerencsére Oliver Király nem sokat időzik velünk, szó nélkül legyint egyet, majd el is tűnik a lépcsőn lefelé.
-Hogy van az orrod?- Szorítja két kezébe arcomat William, majd szenvedélyesen megcsókol. Azt hiszem nagyon jó kedve van.
-Kicsit fáj, meg piros.- Biggyeztem le ajkaim amikor befejezte a szám csókolását.
-Jössz velem? Van egy szabad fél órám.- Mosolyog a szemembe teljesen figyelmen kívül hagyva az orromat.
-Számítanak rám. - mondom és lebiccentek a kezemben tartott rózsacsokorra.
-Jó akkor menj.- Mondja hirtelen a vállát megrántva, majd lépnék egyet előre, amikor a herceg pontosan oda lép ahová én szerettem volna. Próbát teszek balról kikerülni őt, de ott sem enged el.
-Lehet, hogy magával megyek. - Mondom megadva magam, s Mosolygok egészen közel a szájához, teljesen feladva azt a gondolatot, hogy visszamegyek segíteni a többieknek. A bálterem ajtaja hangosan kicsapódik, majd a nevelőnő jelenik meg csípőre tett kézzel + lesajnáló tekintettel a szemünk előtt.
-Legalább a rózsát behozná, mielőtt a folyosón kelleti magát. - Forgatja a szemét a nevelőnő majd megindul felénk elvenni a rózsákat, én pedig szégyenemben lehajtom a fejemet. Ezt miért a herceg előtt kellett?
-Elenaor több tiszteletet, én tartottam kint.- Vesz védelmébe azonnal a herceg.
-Nevelő vagyok, nevelek William.- Forgatja a szemét a hercegre is, aki csak felnevet. Kétség kívül rendkívül jó kapcsolatuk lehet, tegezik és keresztnevükön szólítják egymást. Mrs. Taylor elveszi tőlem a rózsacsokrot, majd visszafordul a bálterem felé.
-Egy kis időre elrabolom Elizabethet.- Kiáltja utána a herceg.
-Szinte gondoltam.- Horkant fel a nevelőnő és be is csapja maga mögött az ajtókat. William pofátlanul helyes mosollyal néz a szemembe.
-Olyan rég voltunk együtt nem?- Amint kimondja, fülem mögött kezdi csókolni a hajamat.
-Tegnap este.- nevetek fel.
-Tegnap este nem csináltunk semmi érdekeset. -Suttogja fülembe és a derekam köré fonja karjait.
-Csak betörte az orrom.- kuncogok fel.
-Nem tört be.- forgatja a szemét. -Egyébként is arra gondoltam, hogy milyen régen voltunk úgy- megnyomja a hangsúlyt.
-Akkor tegnap reggel.- Nézek szemébe, majd átölelném a nyaka körül, de nem engedi.
-Majd ha csak ketten leszünk Elizabeth. -Csúsztatja vissza a kezem, én pedig körülnézek. Nem látok senki mást rajtunk kívül így kérdőn nézek a Herceg szemeibe. -A falnak is szeme van.- Suttogja majd megfogja az egyik kezem és elindul lefelé a lépcsőn, majd hálószobája felé veszi az irányt. Belépve nem időz sokat, szinte azonnal az ágyra lök, majd felém térdepel és a nyakamat kezdi csókólni.
-Mivel..- kezdi és lehúzza a cipzárt a ruhámon. - Este elfoglalt leszek.- kezével óvatosan kibújtat a darabból, s nyomait csókólgatja. -Kicsit előrébb hozom ezt az éjszakát. - Végre megtalálja számat, és nyelvével szenvedélyesen kényezteti enyémet. Meztelen felsőtestemet túl idegenül súrolja a herceg ingje, így óvatosan el kezdem kigombolni felülről. Csókunkba belemosolyog, de ezalkalommal sem szól.
-Gyorsnak kell lennünk. Alig van időm.- Suttogja a fülembe.
-Csak nem randevúja van?- kuncogok, a herceg pedig a köldökömnél időzik egy pillanatra, s utána lejjebb csókol.
-Randevú? Csókolnám én magát akkor?- Felnézve mosolyog, majd megint a hasamat ízleli.
-Nem is tudom Herceg 29 nő áll rendelkezésére. -Megforgatom a szemem, de szerencsére nem látja.
-És én harmadik napja csak magával vagyok, jelenthet ez vajon valamit?- Teszi fel költőien a kérdést.
-Inkább csak csókoljon Herceg.- kuncogok, ő pedig a szemöldökét felhúzza.
-Hercegem.- Javít ki miközben megint a fejem felé tápászkodik. Hosszasan megcsókol, majd kigombolja ingje maradék összetartóit, s egy mozdulattal húzza le magáról az anyagot. Ezt kihasználva, minden boldogságom érdekében végighúzom izmos felsőtestén alaposan a tenyerem, majd kicsatolom az övét. Nadrágját letolja félig, majd ugyanígy tesz alsónadrágjával is. Merevedő férfiassága testemhez ér, mire automatikusan felhúzom lábaimat.
-Odavagyok magáért. - Mormolja mély hangon majd egy mozdulattal belém helyezi magát. Halkan felnyögök, s egyre gyorsabban érzem magamban mozogni. Tényleg siet.
Egyik kezével fejem felett támaszkodik, a másikkal pedig csiklómon köröz. Nem tudok nem arra gondolni, hogy senki mással nem csinálja ilyen figyelmesen. Ezen gondolat okán hamar be is fejezem, s hangos nyögések kíséretében élvezek el teste alatt. Nem sokkal utánam követ engem William is, belőlem kihúzódva. Hanyat fekszik, s karját kinyújtva jelzi, hogy nyugodtan vele tarthatok.
-Herceg? - Fekszek fel meztelen mellkasára, s mélyen magamba szívom illatát.
-Igen?- Mormogja. Azt hiszem még nem tért magához az előbbi után.
-Miért hagyja minden alkalommal, hogy befejezzem?- Vékony a hangom. Ezt egyszerűen kellemetlen megkérdezni. William mosolyra húzza a száját, de a szeme csukva van.
-Mire gondolsz?- Kérdezi, bár mosolyog. Tudja, mire gondolok.
-Én- Zavartan nevetek.- Én el szoktam menni.- Mondom ki összeszorított fogakkal.
-Elizabeth tudom, hogy el szoktál menni.- Jelenti ki, majd lenéz rám. -Talán nem akarsz? -Húzza fel szemtelenül egyik szemöldökét, én pedig felnevetek.
-De akarok.- Mondom hirtelen, mire kitör belőle a nevetés. Azt hiszem erre nem várt választ. -Én csak arra vagyok kíváncsi, hogy - Kezdek bele újból, amikor elhalgatott de megakadok. Túl zavarban vagyok ahoz, hogy értelmesen tudjam kifejezni magam.
-Arra vagy kíváncsi, hogy miért vagyok kedves vagy hogy más lányoknak is engedem-e? -Kérdezi megadva magát és újból hátravágja a fejét.
-Igazából az utóbbiról már érdeklődtem a lányoknál. - Suttogom a szemem szorosan összeszorítva. A herceg felnevet.
-Értem.- Próbált komolynak látszani. -Akkor arra vagy kíváncsi, hogy miért engedem neked és másnak nem.- Összegzi magában miközben bólint egyet. Kezét feljebb tolja a vállamon és a hajammal játszik. A plafont nézve gondolkodik, s szeme melletti nevető ráncok újból életre kelnek. -Tudod ez nehéz kérdés. - Mondja végül.
-Azért megpróbálhatná.- Dünnyögöm.
-Ühmmm.- Nyögi hosszan és oldalra fordul, hogy a szemembe nézzen. -Több oka van. -Látom rajta, hogy zavarban van.
-Csak egyet mondjon- Suttogom izgatottan, mire fájdalmasan néz a szemembe.
-Szeretem hallani közben a hangod. - Jelenti ki egy kis idő múlva. Mosolyogva nézek szemébe, mire elneveti magát és zavartan a hajába túr.
-A többit megtudom később?- Kérdezem kicsattanva az örömtől.
-Biztosan.- Mondja és magához húzva lassan megcsókol. -Mennem kell.- Mondja kedvtelenül, de nem mozdul.
-Késhet egy kicsikét arról a Randevúról nemde?- Csókokat lehellek arcára, ezzel kis időt nyerve még nekünk.
-Apukám megölne ha késnék egy randevúról a Nagykövettel. -Kuncog majd felül, s az ingét keresi. Szótlanul nézem ahogyan felöltözik.
-Mikor találkozunk?- Sóhajtok, mire elmosolyodik. Egy pillanatra feltérdel az ágyra vissza hozzám, s csókokat hagy a számon.
-Holnap mindenképp hívlak jó?- Mosolyra húzza a száját, én pedig bólintok. Még egy búcsú csók után kimegy az ajtón. Veszek egy nagy levegőt, majd kedvtelenül magamra aggatom én is ruháimat és magára hagyom a szobában az összegyűrt ágyneműt. A többi lány már biztosan visszatért szobájukba, így én is az alagsor felé veszem az irányt. Pár lány a mosodában beszélget, míg meg nem érkezem, onnantól síri a csönd. Próbálok nem foglalkozni a figyelő szemekkel, s tovább megyek egyenesen a szobákig. Az enyémbe belépve magamra zárom az ajtót, és szinte beesek az ágyamba. Ez egy nagyon fárasztó nap volt és még mindig nincs vége. Fogalmam sincs miben fog engem érinteni a bál (valószínűleg semmiben) szóval úgy döntök, hogy amíg nem kezdődik el, elszundítok egy kicsit.
Nincs is jobb egy délutáni alvásnál, amikor mindenki más ébren van. Amikor fáradt voltál és megkönnyebbülés a testednek a vízszintes helyzet.
Amikor folytatódik egy álom, amit nagyon nem szerettél volna..
Izzadtan, levegőt kapkodva kelek fel ismétlődött álmomból, ami ugyanúgy ért véget; A herceg eltűnt, én pedig egyedül maradtam Walterrel. Fel nem foghatom miért frusztrál ennyire ez az álom, hiszen ez előbb-utóbb ez be fog következni.
A törvény úgy tartja, hogy amelyik lány itt betölti a 18. Életévét, az még abban az évben decemberben, karácsonyra hazatérhet. Igaz, három hónapja töltöttem a 17et December 3.án, viszont ezév december 3.án már 18 leszek (Ahogyan az illik egy évvel öregebb leszek egy év múlva ☺︎︎) Így karácsonyra már haza is mehetek a családomhoz. És Walterhez, aki szinte azonnal meg is fogja kérni a kezemet, majd ezért cserébe apámnak rengeteg pénzt ad. Nem mentem volna bele ebbe az egyeségbe, ha apám nem lenne beteg, hiszen most imádkozunk, hogy megélje a jövő évet gyógyír nélkül és majd abból a pénzből amit Walter küld, minden szükséges dolgot megveszünk ami akár csak egy évvel is, de köztünk tartsa.
A lényeg, hogy decemberig élvezhetem a Herceg társaságát de utána már muszáj megházasodnom.
Gyorsan a fali órámra pillantok; 19:43. A bál már 13 perce elkezdődött. Azonnal kipattanok az ágyamból, és kimegyek a folyosóra ahol egy ártatlan lélek sincs. Igaza vokt Amynek, minden zaj lehallattszódik. Tisztán hallom, hogy épp milyen zenét játszanak fent. Kíváncsiságból benyitok Amy szobájába, ahol megintcsak nem találok senkit. Érdeklődve fordulok ide-oda, majd apró kis hangzavar után veszem az irányt, miután meggyőződöm arról, hogy ez nem fentről jön. Az alagsorban sok minden van elkülönítve. Ilyen például a mosoda, a konyha és van egy ebédlő is, tele fa asztalokkal és székekkel. Oda indulok, hiszen onnan hallom az egyre csak hangosabb beszélgetést. Az ajtók nyitva vannak, ami nem megszokott. Benézek és látom, hogy egy helyen van az összes lány és beszélgetve hallgatják a fenti zenét. Külön csoportokban ugyan, de mind együtt vannak amit nem sokszor látni. Végignézek ezen a sok lányon és képtelen vagyok nem arra gondolni, hogy az összes töltött el legalább egy éjszakát a herceggel. Amikor Amy meglátott, felpattant három lány társaságából és hozzám futott.
-Gyere, benéztem hozzád de aludtál! - Megfogja a karom, és odavezet a másik három lányhoz.
Charlotte, Karen és Rose amint bemutatkoztak. Neveken kívül nem igazán merült fel más téma, de ettől függetlenül mindenkinek jó kedve volt. Nem számított most, hogy én vagyok az új lány, vagy a kiválasztott, most csak mindenki élvezte a 60as évek zenéit. A nevelőnő csendben figyelt minket Mrs. Jones társaságában egy tőlünk kicsivel távolabb lévő asztaltól.
"Hit the road, Jack
And don't you come back,
No more, no more, no more, no more" Merül fel egy a helységben mindenki által ismert illetve kedvelt dal.
-Ez a kedvenc dalom!- Csillantak fel Amy hatalmas szemei, s azonnal magával is rántott. - Táncoljunk!- s, azonnal az asztalok között vagyunk mi ketten, majd hárman, majd pedig egyre többen és egyhamar mind táncoltunk. Nem hittem volna, hogy ez a csoport tud ennyire jó társaság is lenni. Nevettünk, táncoltunk és ami a legfontosabb; jól éreztük magunkat.
A bál már nagyjából 2 órája tarthatott, amikor úgy döntöttünk, hogy mindenki bemegy a szobájába. Még gyorsan lezuhanyoztam, s nagy sietséggel ismét bezuhantam az ágyamba. Aludni ugyan még nem akartam, mivel délután kialudtam magam, ígyhát az gyújtottam egy pár gyertyát és elkezdtem olvasni mellette. Alig telt el fél óra és hangos kopogásra leszek figyelmes. Az órára pillantok; 21:28. Ilyenkor nem gyakran szokott engem keresni senki sem. Lassan kiszállok az ágyból és kinyitom az ajtót. Azt hiszem mindenkire számítottam, csak arra a személyre nem aki velem szemben állt..
-Szia, gondoltam meglátogatlak. - Esik be hozzám suttogva a Herceg és gyorsan maga után be is zárja az ajtót. -Nem tudhatják meg, hogy itt vagyok.- dülöngél ide-oda. Ha nem a látvány árulná el, akkor a szagok amik belőle jönnek; teljesen le van részegedve.
-Mit keres itt Herceg?- Mondom döbbenten, s próbálok segíteni neki az egyensúlya megtartásában.
-Igazából nem tudom.- Rángatja a vállát, majd számra tapad. S, mostmár az ízek is sejtetik velem, hogy a kelleténél sokkal több alkoholt ivott.
-Nem szabadna itt lennie.- Nézek a szemébe amikor eleresztette a számat.
-Unalmas volt fenn.- Szomorú mosolyra húzza a száját, majd olyan szorosan át ölel, hogy azt hiszem alig kapok levegőt. Mikor elenged lenéz az ágyamra, amin a paplan szana-széjjel áll, hisz most szálltam alóla. -Ma itt alszom veled.- Jelenti ki, nekem pedig az arcom szinte azonnal lesápad.
-Nem aludhat velem! - lépek azonnal két lépést hátrafelé, felemelt karokkal.
-Kisasszony hányszor mondjam el, hogy én írom a törvényeket?- Motyogja, s félig nyitott zöld szemei enyéimbe kapaszkodnak lesajnálóan. Újabb próbálkozást kísérel és két kezével fogja meg a derekam, majd lelök saját ágyamra, ami hatalmasat nyikkan alattam. Régi darab..
-Megpofoztak. - Mondom védekezve, majd a Herceg szemei olyan tágra nyíltak, hogy úgy hiszem elfelejtette a részegség fogalmát is.
-Kicsoda?- Kérdezi alig halhatóan a fogait összeszorítva.
-Uram lényegtele....- Kezdem de félbeszakít.
-Kicsoda??- Mostmár szinte ordít. Hangja viszhangzik sötét kis szobámban. Aki eddig nem tudta, hogy a Herceg a szobámban van, az mostanra biztosra tudhatja.
-Mrs. Taylor.- mondom és szégyenkezve lehajtom a fejem. A nevelőnő nevét hallva csak idegesen lehunyja a szemeit.
-Azért mert velem aludtál?- Mutatóujját államra szegezi és felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek.
- Igen, de megérdemeltem mert visszaszóltam. - Minden kellemetlenséget el akarván kerülni mondom az igazat a Hercegnek. William az állát megfeszítve néz fel a plafonra majd lenéz, s fejem ismét felemelve szájon csókol.
-El kell intéznem valamit.- Suttogja, majd kiviharzik a szobámból. Ennek nem lesz jó vége.
.
Mióta kiment el telhetett 20 perc is, és én még mindig csak fel-alá járkálok a szobámban. Beleőrülök a tudatlanságba. Nem szeretném ha bármi rosszat mondana, vagy csinálna a nevelőnővel. Igazán csak egyszer volt rossz velem, s akkor is megérdemeltem. Magamra haragszom most még jobban hiszen, dönthettem volna úgy is, hogy nem mondom el neki, de félek reggel amikor távozna tőlem ugyanarra a sorsra jutnék. "Nevelő vagyok, nevelek William" jut eszembe délelőtti mondatja és minden téren igazat adok neki. Ezerszer megbántam már ebben a kis időben, hogy elmondtam az igazat.
Pontosan 21:50kor újból kopogtatnak az ajtómon és én szinte azonnal nyitom is.
A herceg feszülten áll, s lép egyet előre, hogy át tudjon karolni. Nagyon szomorúnak érzem ezt az ölelést.
-Mi történt?- kérdem félve szorosabban szorítva őt.
-Inkább csak aludjunk.- Suttogja halkan, hajamat simogatva, majd megindul az ágyam felé és lefekszik. Kérdés nélkül mellé fekszek, s szorosan magához húz. Összeveszett miattam egy számára kedves személlyel és most szüksége van rám. Hiába csak egy ágyas vagyok, a mai éjszakán nem történt semmi. A mai éjszaka úgy lett megírva Isten könyvében, hogy egymást szorosan ölelve aludjunk.
Azt hiszem ezen éjszaka volt az, amelyen teljesen beleszerettem Anglia következő trónörökösébe. S, egyben az az éjszaka, amelyen temetni készültem minden eddigi tervemet az életemmel, hisz' feldúlta az egészet egy olyan férfi, amilyen most éppen mellettem fekszik.
/Folytatás következik/