Shymal az elmúlt időben még egyszer sem aludt ilyen jól. Hisz egy ilyen erdőben hogy is lehetne? Aranyálarc közelsége viszont megnyugtatta – más magyarázat nem lehet. A lány a férfi karjában szunnyadt el, és bár Shymalnak őrködnie kellett volna, hamarost ő is követte. Ezután csakis reggel ébredt meg, és olyan kipihent volt, mint az Erdő előtt.
Most mosolyogva figyelte a mellkasán alvó lányt, miközben ujjaival finoman köröket írt le a hátára. Hogy te mekkora barom vagy – sóhajtotta magában. Hiába vigyorog, mint egy tök, szégyellnie kellene magát. Úgy bánt Aranyálarccal, mint bármely másik lánnyal. A gatyájában kellett volna maradnia...
Aranyálarc enyhén megmozdult, kezével a szemét dörzsölte. Shymal nem egyszer látta, hogy félálmában ezt teszi, és hogy gyakran az álarca megakadályozta ebben. Örült, amiért a lány már nem hordta azt a vackot.
– Jó reggelt! – mormogta a férfi, miközben kisimított néhány szőke tincset Aranyálarc arcából.
Aranyálarc kinyitotta a szemét, és miután realizálta a helyzetet, szorosan odabújt Shymalhoz.
– Szóval nem álom volt a tegnap este – állapította meg. Sugárzó arca alapján nem bánta, pedig a férfi minden egyes pillanatban ettől rettegett. Gyűlölte volna magát akkor, amiért nem állta meg a vágyait.
– És nem lesz gond? – vetette fel Shymal. – Az Erdő egy ártatlan áldozatot kért, ezek után te pedig aligha vagy az.
Aranyálarc megvonta a vállát.
– Tudtommal a próbatételre kell egy ártatlan lányt küldeni. Senki nem mondta, mit tehetek és mit nem, ha már benne vagyok. Mindenesetre még nem láttam jelét a tiltakozásnak.
Shymal körbejáratta a tekintetét, hátha végszóra történik valami.
– Reméljük, ez így is marad. – Csókot nyomott Aranyálarc homlokára, és felült. – Ma vizet kell keresnünk – fogott bele a készlet összegzésébe. – Este már alig volt. Viszont bogyó még van elég. Ha találnánk húst, az jó lenne, de kaja egyelőre van.
Aranyálarc nyűgösen felnyögött.
– Három hete egész álló nap sétálunk és alig eszünk. Kimerültem.
– Nem foglak cipelni, ezt jobb, ha most tisztázzuk – jelentette ki Shymal. Kell az ereje vész esetére, nem fáraszthatja le magát plusz teherrel. És ezen az sem változtat, ami az este történt. Kétszer is, hogy pontos legyen. – És haladnunk kell. Nem tudhatjuk, milyen hosszú ez az erdő, és mi a célja. Lehet, az is jó lenne, ha egyhelyben várnánk a próbákat. De az is lehet, hogy végig kell menni az ösvényen. És az is előfordulhat, minél tovább sétálunk annál több a próba. De az is, hogy megadott próbákon kell átesnünk...
– Bármi megtörténhet – vágott a szavába Aranyálarc. – Értem, nem kell túlragozni.
Shymal kivette a bogyósdobozt, és odadobta a lánynak.
– Akkor egyél, mert mindjárt indulunk.
– Hallod ezt? – Shymal megtorpant, miközben fülelt. – Megint hallok vízcsobogást. Ez szerintem vízesés lesz.
Aranyálarc felvonta a szemöldökét.
– Vízesés? Itt? A térkép szerint az erdő síkságon van.
Erre Shymal vonta fel a szemöldökét.
– Te még meglepődsz itt bármin is?
– Jogos – húzta el a száját Aranyálarc. – Meg nem is hiszem, hogy valaki normálisan fel tudta térképezni. Állítólag volt néhány szárnymágus, akik berepültek fölé, de sosem tértek vissza.
Shymal fölényesen bólogatott, de hangosan nem mondta ki, hogy na, ugye. Aranyálarc így is értette a célzást, és nemes egyszerűséggel bokán rúgta a férfit.
– Hé! – jajdult fel Shymal, miközben a bokájához kapott. – Normális vagy?
A lány megrántotta a vállát.
– Nem fogsz belehalni – közölte. – Na, akkor merre megyünk?
Shymal sóhajtva megcsóválta a fejét, mégis szó nélkül megindult a bokrok közé. Aranyálarc szorosan követte – mindig ezt tette, ha letértek az ösvényről.
– Azért elég érdekes – mondta Shymal. – Mindig csak a kitaposott úton haladhatunk, mert a fák között az esetek nagy részében át sem férnénk, aztán amikor vészesen kifogyunk valamiből, hirtelen terem néhány bogyós bokor, ami ráadásul ehető, megritkulnak a fák és megjelenik egy normális állat, vagy éppen vízcsobogást hallunk, ami vízhez vezet.
– Talán az erdőnek nem az a célja, hogy éhen haljunk. Ez is lehet egy próba. Letérsz az ösvényről vagy nem találsz vizet.
– Végül is – értett egyet. – Szinte minden napra több, apró próba. Más akár csapdának is vélheti, és inkább megy tovább, ahol aztán kámpec neki víz nélkül.
Minél közelebb értek, a zubogás annál hangosabb lett. Shymal minden egyes lépésnél biztosabb lett, hogy egy vízesés felé haladnak.
Aztán meglátta.
Egy ovális alakú szakadék szélénél találták magukat, amelynek az alja közel öt méterre alattuk húzódott. A folyó odalent, egy tóban végződött, azúrkék színe szikrázott a napsütésben. Körülötte pálmák és páfrányok nőttek, mintha egy dzsungelben jártak volna. Shymal egyszer részt vett ott egy kiküldetésen, innen tudta, hogyan néz ki.
– Töltsük meg a folyóban a kulacsokat, majd nézzük meg a tavat – javasolta a férfi.
Aranyálarc a vizet kémlelte.
– Jól esne a fürdés...
– De? – vonta fel a szemöldökét Shymal. Érezte, hogy a lány elharapta a mondat végét.
– Ez egy mély tó. Honnan tudjuk, mi van az alján? Akár egy idő után megsűrűsödhetnek a próbák.
A férfi tanácstalanul széttárta a karját.
– Sehonnan. De nincs rossz előérzetem.
Aranyálarc felnevetett.
– Akkor erre kellene alapoznunk? – pukkadozott tovább.
– Eddig bejött, vagy nem? Meg nem is úgy néz ki, mint a többi próba helyszíne. Azok komorak voltak, ez... – A megfelelő szót kereste, ám mivel nem találta, megelégedett egy közönségessel – szép.
– Hű... Még jó, hogy az ellenségeidet nem az alapján válogatod, hogy valaki rád mosolyog-e vagy sem.
Shymal bosszúsan pillantott le Aranyálarcra.
– Csalánra pisáltál a reggel? Kötekedő vagy.
– Mert ostobaságokra alapozol. Lehet, igazad van, de tényekkel nem tudod alátámasztani.
– Tények – horkantott fel Shymal. – Nem az iskolapadban vagy, szöszi.
– Nem jártam iskolába. A várban személyes tanítóink voltak.
A férfi fájdalmas tekintettel lehunyta a szemét.
– Aranyálarc – mordult fel. – Ne menj az idegeimre!
A lány elvigyorodott, lábujjhegyre állt, és megpuszilta Shymal arcát. A férfit jóleső bizsergés járta át.
– De te ellenőrzöd a vizet – jelentette ki Aranyálarc. – Ha ennyire biztos vagy benne, téged faljanak fel.
Shymal rámarkolt Aranyálarc fenekére, aki a meglepettségtől a férfi felé tántorodott.
– Lehet, dögös sellők várnak a mélyben. Nem leszel féltékeny?
Aranyálarc rágrimaszolt.
– Túl fogom élni.
Odalent természetesen szó sem volt sellőkről. Ahogy Shymal belenézett, semmit sem látott. A szélein – átmenet nélkül – közel két méter mélyen kavicsok feküdtek, beljebb sötétkék mélység nyelte el a fényt. Persze, onnan bármi kijöhetne...
– Én akkor is megkockáztatom – mondta. – Már mióta itt vagyunk, és halálos veszély csakis a próbákon ért minket. Nem hiszem, hogy valami itt fog megenni.
Ezúttal nem állt meg alsónadrágnál. Csupaszra vetkőzött, és beleugrott a tóba. A hűs habok elnyelték őt, jólesően simítottak végig felhevült testén. A vízesés erős morajlása a felszín alatt is dübörgött.
– Baromi jó a víz – kiáltott ki Aranyálarcnak, miután felbukkant. – Ne kéresd magad!
Aranyálarc sóhajtva adta meg magát. Shymal letámaszkodott a tó szélén – vagy akár sziklamedencének is nevezhették volna –, és élvezte a látványt. A porcelánfehér bőrt, miközben kiszabadul a ruhából, és a kerek formákat, amelyeket még most is érzett a tenyere alatt. A teste önkéntelenül válaszolt a látványra.
Amint a lány bemászott mellé a vízbe, ő elkapta a derekát, hogy magához rántsa. Aranyálarc felsikoltott.
– Nem tudok úszni, be ne vigyél! – A szavainak súlyt adtak az ujjai. Úgy kapaszkodott a perembe, hogy elfehéredtek.
Shymal csókot lehelt a nyakára.
– Ne aggódj, nem hagylak megfulladni. – Egyik karjával szorosan ölelte, a másikkal ő is a meder szélébe kapaszkodott. – Miért nem tudsz úszni?
– Nemes lány vagyok, megvan?
– Harcolni is tudsz, az se jellemző a nemes lányokra.
– Apám parancsnok, nem úszó.
– Akkor ezt most ideje korrigálni – jelentette ki Shymal. – Nap végére úgy fogsz úszni, mint egy hal.
Aranyálarc bizonytalanul mérte fel a tavat.
– Sehol sem érek le, biztos vagy te ebben?
Shymal kérdéssel felelt a kérdésre:
– Bízol bennem?
– Igen – vágta rá a lány gondolkodás nélkül, amitől a férfi szája felfelé görbült. Nem számított ilyen határozott válaszra.
– Akkor most is bízz bennem, de... – Egy pillanatra megakadt. Aranyálarc kérdőn oldalra billentette a fejét. – Ha kijutunk innen... Hozzám jössz feleségül?
Aranyálarc döbbenetében elengedte a permet, ám azon nyomban vissza is fogott rá. Másik kezével fájdalmasan belemart Shymal vállába. A férfi felszisszent a csontos ujjaktól.
– Mi? – nyögte ki Aranyálarc.
Shymal sértetten felhúzta az orrát.
– Azért nem lehet ennyire rossz hozzám jönni – dünnyögte.
A lány hevesen a fejét rázta.
– Nem az! De ez most hogy jött?
– Így tisztességes. – Tudta, hogy Aranyálarcnak fontosak a hagyományok, legalábbis ezen a téren. Ha már megcserélték a sorrendet, ez a legkevesebb, amit megtehet érte. Mellesleg... – Úgyis velem akartál jönni. Miért ne lehetnél a feleségem?
Aranyálarc beharapta az alsó ajkát, és tétován fürkészte Shymalt.
– Komolyan gondolod? – suttogta. – Nem kell és nem is akarom, hogy csak azért vegyél el, ami köztünk történt. Nem ezért csináltam.
– Tudom – nyugtatta meg Shymal. Elég sok mindenkiről lehetne ezt feltételezni, de róla semmi esetre sem. – Sosem találkoztam hozzád fogható lánnyal. Komolyan gondoltam a tegnap estét, ahogy a mostani kérdésemet is.
Aranyálarc szemében könnyek gyűltek, arcára boldog mosoly kúszott.
– Kérdezd meg újra – kérte.
Shymal is elmosolyodott.
– Lennél a feleségem?
– Igen.
***********************
Ha tetszett a rész, csillagozz és kommentelj bátran, vagy kövess be! ;)