A padon ülve,kedvenc zeném hallgattam. Se szomorú,se boldog.. de mégis minden... Tökéletes számomra ez a dallam. Nem vártam meg legjobb barátnőm a teremben,ilyenkor tudja- most kicsit egyedül akarok lenni. Néha.. néha nekem is hiányzik a magány.. vele egyedül lehetek. De köztudott-az egyedüllét betegít,és ezt a barátnőm is tudja:nem hagy sokáig egyedül. Nem szeret magányosan látni... Így gondolkodásomból egy vékony kéz rántott ki,talán túlságosan is szó szerint... Komoly hangulatomat,mindig ő oldja. Mosolyt tud csalni,komor arckifejezésemre. Életet tud lehelni belém,ami valljuk be,nem könnyű olykor... Vele tudok nevetni, őszintén nevetni. Elfelejtem a pesszimista dolgokat,amik körülöttem vannak. Olyan mint egy pajzs. Ami véd a negatívumoktól... A ,,fertőzéstől". Öröm járja át a testem,mikor vele vagyok,és az embertől oly távol szerető testem,mégis hozzá vonzza. Érdekes mivolt,ez a miénk... Egy örömteli lány,tele energiával-ez esetben a barátnőm- és egy már-már élő halott-ez meg én-.
-Hé te Élőszobor! Ne punnyadj már itt ilyen lecsüggedten! Tök zombi vagy! Megijednek tőled a kisgyerekek! Ébresztő!-ráncigált be a a mások bőrtönnek nevezett épületbe,ami nálam csak menedék-nek elhangzott szó,mi értékelni tudja felőlem az ,,iskola" szót...
-Élek, élek..-rohantam utána,mi mást téve,hisz úgy húzott végig a folyosókon,meg a lépcsőkön,hogy néha úgy éreztem,lesz egy közeli találkozóm az üveglapokkal telirakott útvonallal,ami egy igen meghitt pillanatok közé tartozott volna...
Lassan már szögdécselve,de elértünk a termünkig,ami már szokásosan zsongott a folyosóra kihhalatszó gyerekhang rivajtól... Nem mondom,hogy nagyon rossz kapcsolatot tartanék az osztálytársaimmal, néhánnyal nem is beszélek,de az előttem és mellettem ülő fiúkkal nagyon nem haladok... Mindig csak ,,apró csínytevésre hajlandóak"-vélik ezt ők.. eleinte tűrtem,a kisebb rossz húzásaikat,de mára már unom őket... Attila általában egy viccesnek szánt lélek,de nagyon bűntudatlan tud ő is lenni... Szilárd..Szilárd a kedvétől függő ember... Néha kedves, olykor udvarias,vagy csak egy normál ember színdarabját játszó emberilélek.. de ő is mint Attila,ha az egyik elkezdi,a másik folytassa... És az utolsó: Szabolcs- róla csak annyit lehet tudni,hogy nagyon régóta ismerem,és az egyik legjobb barátom. Imádok vele lenni,de ő is mint a másik kettő.. sokan mondták már ránk,hogy egy párt alkotunk,de tudjuk mindketten,hogy ez nem igaz,hisz csak barátok vagyunk. Ennél az elvnél maradunk,legalábbis én biztos. Főleg ha tovább így folytatja.. régebb soha nem tudtam rá haragudni,de mostanság.. mostanság olyan dolgokat tesz Attilával és Szilárddal,hogy észre sem veszi,de az bánt a legjobban... Miközben tudja,hogy min megyek keresztül...
________________________________
Hali! Jöttem rontani a levegőt! Remélem tetszett eme piciny rész... Nem egy hű de nagy dolog,de megpróbálom a lehető tőlem a legjobbat kihozni... Értékeljétek munkám,és írjátok le kommentbe,a már megfogalmazott véleményt, légyszi... Mára már csak ennyi voltam... Szia!