Shymal olyan némaságba burkolózott, mint a nappali Erdő. Csak ült a tűz mellett, és mogorván falatozott.
– Őrködsz, vagy alszol először? – Ez volt az első kérdés, amit Herához intézett a csókjuk óta.
– Egyiket sem – felelte a lány, mire a férfi kérdőn felvonta a szemöldökét. – Nem értem, miért löksz el magadtól.
Shymal idegesen felsóhajtott.
– Mit nem lehet ezen érteni? Mellettem halálra lennél ítélve.
Ezúttal Hera mordult idegesen.
– Mert olyan gyenge lennék? Láttad, hogyan küzdöttem a holtak serege ellen!
– Egy csapat férfi ellen akkor sem lenne esélyed! Mert azok a gyáva férgek csapatostól járnak.
Hera felállt a tűz túloldalán, hogy odatérdeljen Shymal mellé. Nem érdekli, mit akar elhitetni vele a férfi, ő tudja, mit érez. Évekig látta milyen emberek járnak a vár falai között, és bár reménykedni sem mert benne, hogy egyszer majd valaki szeretni fogja őt, tudja, milyen férfit képzelt maga mellé. Olyat, mint Shymal. Egy önzetlen, becsületes, jószívű férfit, akire számíthat. És ez nem csak egy gyermeki álom. Valahányszor Shymalra néz, melegség önti el, és bizseregni kezd az egész teste. A közelében biztonságban érzi magát, és csak arra vágyna, hogy megölelje őt. Mi számít, ha nem ez?
– Szóval erre lennénk ítélve? – kérdezte reszketegen. – Átkozottak vagyunk, hát életünk végéig félnünk kell? És miből gondolod, hogy veled nagyobb veszélyben lennék? Nézz rám, és emlékezz vissza, hogyan kerültem ide! Már másodjára próbálnak tönkretenni!
Shymal arca színtiszta fájdalmat tükrözött.
– Hera – suttogta. Most először mondta ki a lány nevét szemtől szembe vele, és ettől Herának gyorsabban kezdett verni a szíve. Odahajolt Shymalhoz, de ezúttal nem ijedt meg, nem állt meg. Megcsókolta a férfit.
Olyan volt Shymalt csókolni, mint alig egy órája. A lábujjától a feje búbjáig belebizsergett, még közelebb akarta magához érezni a férfit, még többet akart belőle. Belemarkolt Shymal erős karjába, és jelzésképpen lejjebb húzta róla a kabátját.
Shymal azonban elkapta a csuklóját.
– Mit csinálsz? – mormogta. A homlokát Heráénak támasztotta, nem úgy tűnt, mint aki el akar húzódni. De a csuklóját sem eresztette.
– Pont neked kellene magyarázni? – kérdezte Hera. Érezte, pír szökik az arcába, zavarában az ajkába harapott.
Shymal hátrébb hajtotta a fejét, hogy Hera szemébe nézzen. A lány képtelen volt állni a tekintetét, szégyenlősen lesütötte a sajátját.
– Nem lenne helyes – tiltakozott a férfi. Mégis, ahogy nagyot nyelt, másról tanúskodott.
Hera visszanézett Shymalra, egyik kezét az arcára simította.
– Miért? Talán sosem jutunk ki innen. Tudni akarom, milyen érzés.
– De ha kijutunk...
– Akkor sem fog számítani – vágott közbe Hera. Nem indulatosan, továbbra is halkan beszélt. Inkább csalódott volt. – Aki így elfogad – mutatott az arcára –, az úgy is elfog. Egy ilyen sebbel a becsületem mit sem számít.
Shymal a fejét rázta.
– Nekem számít.
Hera a másik kezét is ráfektette a férfi arcára.
– És én nem számítok? Hogy mit akarok?
– Fiatal vagy – sóhajtotta Shymal. – Itt vagyunk már három hete kettesben, egész nap összezárva. Természetes, hogy érzel valamit, de az nem az, amit annak hiszel.
Hera ingerülten felmordult.
– És miért olyan nehéz elhinni, hogy talán tudom, mit érzek? – kérte ki magának. Ő sosem élt tündérvilágban, tudja, milyen az igazi élet. Miért hiszi Shymal azt, hogy most képzelné egy mesébe magát? – Megtanultam látni az emberek valóját, és tetszik, amit látok. Semmi köze ennek ahhoz, hogy csak ketten vagyunk itt.
– Hera, én egy gyilkos vagyok – közölte indulatosan Shymal. – Ezen nem változtat semmi.
Hera azonban elmosolyodott erre.
– Minden lovag az, de veled ellentétben ők büszkék rá, ahogy a nép is büszke rájuk. Jóember vagy, ha képes vagy kételkedni ebben. Szeretlek. Téged és nem egy ábrándot. – Shymal ajkához hajolt, ezúttal viszont megvárta, a férfi mit akar ezzel kezdeni. Ő mindent elmondott, csakis Shymalon múlott a többi.
Shymal az ölébe rántotta, és megcsókolta. Sokkal hevesebben és szenvedélyesebben, mint korábban. Egyik kezével Hera hajába túrt, a másikkal szorosan magához ölelte.
– Biztos vagy benne? – húzódott kissé hátrébb. – Nem akarom, hogy megbánd.
– Ahhoz képest, hogy te vagy a Halál Hírnöke, elég sokat aggódsz.
Shymal felnevetett.
– Oh, fogd be, te lány. – Hogy biztosra menjen, ajkát Heráéra tapasztotta, miközben hátradöntötte őt a pokrócra.
(Ne kövezzetek meg, most tanulok rajzolni. De remélem, azért tetszik. :D)
– Shymal? – szólította meg Hera. Éppen a férfi meztelen mellkasán pihentette a fejét, miközben Shymal az ő szintén csupasz hátát simogatta.
– Hm?
Hera megemelte a fejét, ezúttal az állát támasztotta le Shymal mellkasára, hogy a férfi szemébe nézhessen.
– Azt mondtad, ha kijutunk innen, segítesz új életet kezdenem.
Shymal bólintott.
– Továbbra is tartom a szavam.
– Esetleg veled mehetek? – kérdezte meg félénken, mire a férfi olyan hirtelen ült fel, hogy Hera a hátára esett. Ő is felült, a térdét maga elé húzta, hogy takarja magát. – Valami rosszat mondtam?
– Már mondtam, hogy velem veszélyben lennél, de ha ez nem érdekel, akkor is zsoldos lovag vagyok – emlékeztette Shymal, mintha a lány elfelejtette volna. – Hogy jöhetnél velem?
Hera megvonta a vállát.
– Te mondtad, hogy ha találnál valakit, akkor vele utazgatnál tovább. – Vagy én ennyire nem számítok? Csak segítesz, hogy tiszta legyen a lelkiismereted, és már rohansz is tovább?
Shymal gondterhelten megvakarta a tarkóját.
– Ezt mondtam, igen – ismerte be. – De nem gondoltam bele teljesen. Jelenleg nincs annyi pénzem, hogy felhagyjam a zsoldosságot, oda pedig hogyan vihetnélek magammal?
– Tudok harcolni – vágta rá Hera, mire Shymal elmosolyodott.
– Ez akkor sem neked való – csóválta a fejét. – Nem hiszem, hogy tudnál ölni.
– Miért kellene? Hátra hagyhatnál a szállóknál.
Shymal továbbra is a fejét ingatta.
– Nem is tudom... Ez nem olyan élet, amire mindenki vágyik. Keveseknek való.
Hera lesütötte a szemét.
– Három hete itt vagyunk egy erdőben minimális felszereléssel – mondta. – Szerintem bizonyítottam, hogy helytállok. Inkább mondd azt, ha nem akarod, hogy veled menjek.
Shymal odatérdelt elé, a kezébe vette a lány arcát.
– Én csak jót akarok neked. Egy olyan életet, amit megérdemelsz.
– Akkor fejezd be végre a nyavalygást, mi szerint nem vagy jó hozzám, és halld már meg végre, mit mondok!
A férfi szája mosolyra görbült, és csókot nyomott Hera ajkára.
– Mindennél jobban szeretném, ha velem jönnél.
**************
Ha tetszett a rész, csillagozz és kommentelj bátran, vagy kövess be. Minden visszajelzésnek örülök. ^^ :)