Hera fáradtan rogyott le egy kidőlt fa törzsére, a lába fájdalmasan lüktetett a sérülés nyomán. Már órák óta alig bírta vonszolni magát, de nem szólt egy szót sem. Haladniuk kell – ezt anélkül is tudta, hogy Shymal szóvá tette volna. A tövises incidens óta egyelőre semmi sem történt, ám ez korántsem jelentette azt, hogy a következő pillanatban nem hullik valami a fejükre.
Mióta túl voltak az első próbán, a látkép néhol megváltozott. A görbe törzsű fák itt-ott megritkultak, így tökéletes rálátást nyílt a mögötte húzódó még több fára. Ösvény azonban továbbra is csak egy akadt.
– Jó esetben nem szabad út közelében táborozni – mondta Shymal –, de mivel a kutya se jár erre, és nincs kedvem kideríteni, mi lehet a bokrok között, jó lesz itt.
Hera bólintással vette tudomásul, és belekortyolt a kulacsába.
– Szerinted mikor találunk vizet? – kérdezte. – Nem hoztam magammal túl sokat.
A férfi lemondóan a fejét ingatta.
– Kettőt és könnyebbet. Állatok nélkül kaját sem tudom, honnan fogunk szerezni.
– Nálam van néhány szárított hús – ajánlgatta a lány.
Shymal, aki eddig töprengőn a fák közé nézett, most rápillantott.
– Valamennyi van nálam is. Ezzel párnapig kihúzzuk.
A férfi letelepedett Hera mellé, a szemét viszont továbbra is idegesen járatta. Mintha valami támadástól tartana.
– Fogunk ma bármit is aludni? – kérdezte a lány.
– Valamit muszáj lesz. Majd felváltva őrködünk. Mivel szeretnél kezdeni?
Hera tanácstalanul felhúzta az egyik vállát. Alvásra gondolni sem tudott, de elég volt egyszer körbenéznie, attól is rettegett, hogy egyedül kell ébren maradnia.
– Akkor alszom először én – döntötte el helyette Shymal. – De előbb a vacsora. – Kivett a táskájából egy szelet kenyeret, és kettétörte azt. A felét a lánynak nyújtotta. – Remélem, te is bőségesen reggeliztél – mondta. – Mostantól ez lesz. Fogjuk rá, bőséges reggeli, hogy legyen energiánk, este meg annyi, hogy tudjunk aludni.
Hera fintorogva nézte a fél karéjt.
– Csak ennyi? – Tisztában volt vele, hogy elbúcsúzhat a lakomáktól, de erre egyáltalán nem számított.
– Érd be ennyivel! – förmedt rá Shymal.
A lány dühösen lehajtotta a fejét. Ekkora bunkót! – morgolódott magában. Senki nem kérte, hogy jöjjön vele. Üvöltse le másnak a fejét.
Csendben elköltötték a bő öt perces vacsorájukat, majd a férfi elterült a hideg földön. Máskülönben Hera szívesen felajánlotta volna a pokrócát, de ezek után pukkadjon meg a Halál Hírnöke.
A korábban meggyújtott tűznél melegítette a tenyerét, miközben igyekezett tudomást sem venni a környezetéről. Először csupán a fa ropogása és Shymal szuszogása töltötte meg a levegőt, ám néhány perc múlva furcsa hangok szűrődtek a bokrok közül. Levél- és avarzizegés, ágropogás – mintha feléledt volna az eddig alvó állatvilág.
Karjával szorosán átölelte magát, és arra gondolt, mennyivel jobb lenne most a – mondhatni – biztonságos kastélyban. Vajon apának sikerült elaludnia? Mennyit gondolhatott rám a nap folyamán?
A hang alapján hatalmas ág reccsenhetett ketté a közelben, Hera pedig ijedten talpra ugrott. Aranysárga szempár meredt rá a sötétből.
– Shy... Shymal – dadogta, azonban a férfi felől csak hortyogás jött. – Shymal! – kiáltott rá.
A férfi úgy ült fel, mint azok a rúgós játékok, amelyek felhúzás után kiugranak a dobozból.
– Mi van? – kérdezte, és máris támadóállást vett fel.
Hera a szempár felé mutatott... volna, ha még ott lett volna.
– Valami volt ott – magyarázta, de Shymal nem hagyta tovább beszélni.
– Legközelebb akkor ébressz fel, ha már átharapták a torkod – morgolódott, és visszafeküdt a földre.
A lány hitetlenkedve nézte a neki hátat fordító férfit.
– Ezt most komolyan csinálod? – kérte számon.
Shymal továbbra is a hátát mutatta.
– Aludni szeretnék – közölte.
– De az a...
– Az a valami – emelte meg a hangját Shymal, és Hera felé fordult – már nincs ott. Következtetés: elmúlt a veszély. Amíg csak figyel, addig nincs gond. Ha megközelít minket, akkor visíts. Addig meg nyugodj le a picsába! – Dühösen visszafordult a másik oldalára, hogy aludhasson.
A lány sóhajtva leült. Néha tényleg jobb lenne, ha egyedül jöttem volna... Ez a gondolat viszont nyomban szertefoszlott, amikor a távolban valami felvisított. Keservesebb volt, mint a macska, amelynek a farkára lépnek.
A szeme sarkából látta, hogy Shymal mocorog, de a férfi nem kelt fel, és hangot sem adott. Hera nem tehetett mást, mint hogy nagyot nyelt, és idegesen a ruháját morzsolgatta. Alig várta, hogy Shymal jöjjön az őrködésben.
Erre azonban órákat kellett várni – hajnali egyre beszélték meg a váltást –, miközben olyan túlvilági hangok rémisztgették Herát, amelyeket eddig legfeljebb a legrosszabb rémálmaiban hallott.
– Te álarcban akarsz aludni? – kérdezte Shymal, miközben elfoglalta őrhelyét a farönkön.
– Te is abban aludtál – vágott vissza Hera. Nem hitte el, hogy a férfit állandóan az álarca érdekli.
– Igen, de ez puha, az meg... Jó, tudod, mit? Hagyjuk.
Miután a lány kihúzta a pokrócot, és szorosan a tűz mellé, de elég távol, hogy ne gyulladjon fel, lekucorodott, megkönnyebbülten felsóhajtott. Elég volt egyetlen pillantást vetnie Shymalra, látta, bízhat a férfi védelmében. Úgy fürkészte a környezetet, aki a legrosszabbnál is rosszabbra felkészült.
Aztán jött egy újabb furcsa visítás, és Herának minden bátorsága elszállt.
– Shymal – szólította meg reszkető hangon a férfit. – Pisilnem kellene...
– És? – kérdezett vissza unottan. – Mi közöm van hozzá?
Hera ülőhelyzetbe tornászta magát.
– Én be nem merek menni a bokrok közé. – Egy könnyednek tűnő, ám feszült mozdulattal a szóban forgó növények felé intett.
– Akkor hugyozz az útra, mit bánom én. Csak lehetőleg olyan helyre, hogy utána ne lépjünk bele.
– De az úton meg látsz – tiltakozott a lány.
Shymal bosszúsan felsóhajtott.
– Vagy bemész a bokorba, ahol nem látlak, de bármi más láthat, vagy maradsz az úton, ahol esetleg észreveszem, ha seggen akarnak harapni – állította tények elé Herát. – Pont leszarom, melyiket választod. De ha a bokorba mész, időben visíts.
Hera bár azzal a szándékkal vette kézbe a csizmáját, hogy felhúzza, a fölényes kijelentés miatt meggondolta magát. Jó erősen Shymalhoz vágta.
– Muszáj ilyen bunkónak lenned?
A férfi visszadobta a csizmát, amely fájdalmasan csattant Hera feltartott kezének.
– Muszáj ilyen körélményesnek lenned? Öcsém! – horkantott fel. – Hugyozásból ekkora ügyet csinálni.
Hera bosszúsan felhúzta a lábbelijét, és keresett egy olyan helyet, ami nagyjából takarta Shymal előtt, viszont még az úton volt.
– Azért fordulj el – szólt oda a férfinek, mielőtt kigombolta volna a nadrágját.
Shymal csak intett neki – jelentsen bármit az a kézmozdulat –, és a másik irányba fordult. Hera azért még várt néhány lélegzetvételnyi időt, mielőtt letolta a nadrágját. A férfi ezt a pillanatot választotta, hogy megszólaljon:
– Bárhol is tartasz, hagyd abba – mondta.
Herának elég volt látni, miként Shymal a kardjáért nyúl, máris talpra ugrott.
– Mi az? – kérdezte, miközben a férfihez sietett, választ azonban nem várt. Jól látta, amint az aranysárga szempár közelít feléjük.
A sötét miatt nem láthatták, mihez tartozik, de egy biztos volt: irgalmatlanul nagy. Legalább két Shymalt kitett mind magasságra, mind szélességre, pedig a férfi sem panaszkodhatott. Hera magasnak számított a lányok között, Shymal viszont így is jóval fölé tornyosult, a ruhája alatt feszülő izmairól meg ne is beszéljünk.
– Szerinted két vagy négy lábon áll? – tanakodott a lány Shymal mögé bújva.
– Amíg ott marad, nem érdekel.
A lény talán öt méterre torpant meg tőlük – ilyen fényviszonyok mellett nem lehetett rendesen megítélni.
– És mit akarhat?
Mielőtt Shymal válaszolhatott volna, a lény feléjük ugrott, Hera pedig sikítva összekucorodott. Érezte, hogy a férfi izmai megfeszülnek, de mivel más nem történt, kinyitotta a szemét. Először Shymal hátát pillantotta meg, aki továbbra sem mozdult. A lány ezen felbuzdulva óvatosan kilesett mögüle.
– Hova tűnt?
Shymal megrázta a fejét. Bár a maszk takarta, Hera meg mert volna esküdni rá, hogy lefehéredett.
– Elindult, de... meggondolta magát. Talán... Meg akart ijeszteni minket, vagy csak közelebbről megnézni.
– Akkor... elmúlt a veszély? – Hera az ajkába harapva körbenézett, de semmit sem látott.
– Nagyon úgy tűnik – helyeselt a férfit.
A lány kifújta a levegőt, és ellépett Shymal mögül.
– Viszont – kezdte Hera, és nyomban fülig elvörösödött. – Már nem kell pisilnem.
A férfi értetlenül feléje kapta a tekintetét, majd lemondóan sóhajtott. Ennyi épp elég volt, hogy a lány még jobban égjen.