Hirtelen kinyitottam a szemem és körbe néztem, aztán realizáltam hogy hol is vagyok egyáltalán. Az új és hatalmas szobámban. Az új családomnál, az új életemben. Hihetetlen!! Meg most sem tudom elhinni hogy mennyi minden történt velem egy nap leforgása alatt. Kicsit még feküdtem az ágyban de aztán úgy döntöttem hogy inkább fel kelek és körül nézek.
Ránéztem az órára:. 6:10
Fenébe! Túl korán ébredtem! Hahj.
Mindegy, lemegyek a konyhába és csinálok magamnak valamit enni és inni. Azt lehet csinálni.
Felvettem a köntöst, amit kaptam, nagyon puha anyaga van és nagyon nagyon szép is. Bele bújtam a papucsokba. Majd nagyon csöndben kinyitottam az ajtót és kiléptem a folyosóra. És elindultam a lépcső felé majd lementem és a konyha felé vettem az irányt.
Ekkor viszont meg ijedtem! Mert odakint egy erős férfi hang beszélt, ez biztosan Mr. Larossi, majd valaki becsapta a kocsija ajtaját és elhajtott vele. Biztos dolgozni ment.
Gyors léptekkel elindultam a konyha irányába, nehogy valakit fel ébresszek. Remélem a reggelit is zaj nélkül meg tudom majd csinálni.
Meleg szendvicset csináltam éppen, amikor meghallottam egy hangot a hátam mögül:
- Jó reggelt Lisie! De mit csinálsz itt ilyen korán, egyedül?
- Szia! Csak fel ébredtem, és gondoltam csinálok magamnak reggelit meg kávét.
- Ó, értem.
- És te? Azt hittem már elmentél apukáddal.
- Én most megyek majd dolgozni, apa még mindig korábban szokott mint én, nekem meg kéne még enni is valamit.
- És szereted a meleg szendvicset?
- Igen. De miért kérdezed?
- Akkor ülj le és mindjárt tudok adni. - mosolyogtam rá.
- Jaj Lisie, nem akarom meg enni a reggelit amit magadnak csináltál! Hagyd csak mindjárt csinálok valamit magamnak külön.
- Nem fogod, úgy is több lett mint amit meg tudnék enni.
- Akkor eszek egy kicsit. De tényleg nem akarom előleg meg enni.
Meg fogtam két tányért és az asztalra tettem, viszont ennek következtében végig néztem Marco-n: reggeli kócos hajjal, de már ingben, aminek fel tűrte az ujját a könyökéig és farmerben ült az asztalnál, velem szemben.
Elkezdtük enni a reggelit.
- Ez nagyon finom lett! Hogy tudsz te ilyen finomat csinálni?
- Otthon muszáj volt meg tanulnom. De mondjuk ez nem egy nehéz kaja. Csak el kell találni az ízeket.
- Ó, értem. Viszont nekem mennem kell. Nagyon köszönöm a reggelit.
- Szívesen! De várj most csináltam kávét és bele is töltöttem egy termoszba. Úgyhogy vidd el magaddal.
- Köszönöm nagyon aranyos vagy! - mosolygott. Majd közelebb jött mert a tányért a mosogatóba rakta. Utána felém fordult és mosolyogva kivette a kezemből a termoszt.
- Még egyszer köszi!
- Nincs mit. - mosolyogtam.
- Öhm... Utolsó kérdés! Szóval ma mit fogsz csinálni?
- Hát Ayla kérdezte hogy ma elmennék-e vele vásárolni. És én mondtam neki hogy szívesen el megyek vele.
- Értem akkor jó szórakozást! És még valami ezt tedd el kérlek! - nyújtott valamit nekem.
- Marco ez micsoda? - néztem rá kérdőn.
- Ez a bankkártyám. Kérlek használd ezt. Ezzel sok minden olcsóbb és legalább nem a húgom pénze fogy el teljesen, habár ő magától is le fogyasztja a kártyáját ha úgy van. De kérlek azokat fizesd ezzel amit neked vesztek. Rendben? - nézett rám határozottan.
- Igen. Köszönöm, hogy oda adod! De miért adod nekem?
- Hát - vakarta meg a tarkóját - arra gondoltam hogy ha már nem tudok veled lenni, akkor kicsit teszek hozzá és még is szeretném köszönni a reggelit, meg így látom hogy merre vagytok. És nem izgulok annyira sem a húgomért sem pedig érted! - nézett mélyen a szemembe.
- Köszönöm! - mosolyogtam. És kivettem a kezéből a bankkártyát.
- Na megyek mert a végén még nem el fogok késni! Szia Lisie!
- Szia Marco!
- Azta! - suttogtam magamnak, miután kiment az ajtón és becsukta azt. Oda adta a bankkártyáját! Nekem!!!