7. darabokra
Ő léppett be… akivel találkoztam nem egészen fél órája. A szívem ismét nagyobbat dobbant. Minden egyes alkalommal egyre nagyobbat. Arca már nem tükrözött fájdalmat, úgy kifejezeten semmit. Lehet itt ez alapkövetelmény? Másra már nem nagyon tudok gondolni.
Fáradtnak látszott és festékes inge, fel idézte bennem az együtt töltött pillanatokat. Mégis miket fecsegek megint, nincs semmilyen közös dolgunk. Térj észhez Olivia!
William csak hanyagul elindult volna a helyére ám Mrs. Jaloux pálcájával elállta útját.
- Áhh Blake úrfi micsoda megtiszteltetés, hogy elfáradt a francia órámra! -hangjából csöpögött a gúny és az irónia. -Netán eltévedt? Vagy csak szimplán a sírba akar vinni?- érdeklődőt bosszúsan.
William elmondta franciául, hogy sajnálja és hogy a következő festményen dolgozik az iskolának, majd a végére csípősen megjegyezte, hogy a világért se akarná, hogy a tanárnőnek baja essen.
Olyan gyönyörű kiejtése volt, hogy minden szava tiszta és érthető volt.
Még én is értettem, pedig én világ életembe rosszul álltam a franciával. A tanár erre nem tudott mit lépni, úgy látszott mintha már megszokta volna , csak intett egyet a pálcájával, hogy üljön le valahova és ne akadályozza a tanításban.
Sarah mellettem hirtelen ledobta táskáját a másik oldalalán lévő székről és intett egyet. Fel se nézett a füzetjéből.
Nekem kissé lelassult az adatátvitel, így fel se fogtam. Will elindult felénk először engem nem is látott meg, csak Sarah-t. Mikor sorunkba lépett hirtelen felnézett rám és szerintem ő is abba a pillanatba realizálta ki is vagyok.
Féltem reakciójától, hisz legutóbbi találkozásunk nem úgy sült el ahogy gondoltam. Bár a megilletődöttségtől először neki is újra kelet indítani az agyát, utána egy kedves mosolyt küldött felém, olyan igazán szívet melengetőt. Mikor látta, hogy jelenléte kissé zavarba ejtett, megnyalta alsó ajkait aligha feltűnően majd kacsintott egyet, ami hogy őszinte legyek nem segített a dolgon. De komolyan a szívem már rég London másik oldalán van, engem pedig levert a víz.
Sarah éles suttogása szakította félbe a szemmel kommunikálásunkat.
-Ülj már le! – korholja le fiút. Will észbe kap majd elsuhan mögöttem.
Hmm… még mindig érződőt rajta egy csöppnyi dohány és menta illata.
-Chh… ez a selejt nem, hogy elkés még zavarja is az órát.- hallok meg egy fennhéjázó hangot, az b-sek felől.- akkor kellettvolna kirúgatnom mikor még volt rá lehetőség.- ecseteli tovább Eliot Will nem ide tartozását.- Az a nagy szívem!- tette mellkasára kezét eljátszva a mártírt.
Az egész b osztály felnevetett, de rajtuk kívül más nem igazán. Sőt kimondottan idegesek lettek. Hirtelen reccsenésre összerezzentem. Oscar az előttem lévő sorba ült. Idegesen markolászta ketté tört ceruzáját. Pontosítok drága ceruzája nem, hogy ketté tört, hanem majdnem darabokra.
Mi a jó isten, történik ebben az iskolában? Mellettem barátnőm, csak egy mély levegőt vesz, majd teljesen az órára koncentrál. A tanár egyebként teljesen ignorálta történteket, mintha nem is egy terembe lennénk. Összezavarodottan ültem az események kereszttüzébe. Gyanakvóan Eliot felé néztem aki ez alkalommal elkapta tekintetem, olyannyira megijedtem, hogy a lehető leggyorsabb mozdulatommal fordultam a tanár felé és óra végéig, még csak meg se mozdultam.
Remélem jók voltak az ünnepek, mindenkinek boldog új évet kívánok!♥️✨