Nem mondom, miközben Jungkook kilépdelt velem, úgy szorítottam magamhoz, mintha ezen múlna az életem – tulajdonképp ezen is múlott. Szerencsére ő ezt nem tette szóvá, sőt, meglepetésemre ő sem vette el a praclijait a hátamról. Ez egyben megnyugtatott, de közben megszaporázta szívem ütemes dobogását. A piros arcomat legalább rá tudom fogni arra, hogy sírtam.
- Mindjárt kint vagyunk. – mondta közvetlen a fülem mellett, én pedig bólintottam egyet, s buksimat a széles vállára tettem.
Bár rossz volt nézni a mögöttünk lévő mély vizet, az, hogy a srác szorosan tartott, s olykor-olykor megnyugtatóan közölte, hogy hamarosan elérjük a lépcsőt, vagy, hogy fog és nem kell félnem, az valóban segített ellazulni. Késztetést is éreztem arra, hogy nevetni kezdjek, s bemutassak a félelmemnek, hiszen nem tudott maga alá gyűrni. Felülkerekedtem rajta, igaz, hogy segítséggel, de úgy éreztem, előrébb tudtam lépni egy lépést.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy átiratkozok az úszókhoz vagy én is órákat fogok venni. Erről szó sincs, azért még nem őrültem meg. Ennyire nem barátkoztunk össze a vízzel. Teljesen jól érzem magam egy kádban, de nem egy medencében, aminek az egyik végén nemhogy az én, de még Jungkook lába se ér le. Pedig a fiú legalább egy fejjel magasabb tőlem.
Mikor elértük a lépdelőt, kissé remegő kézzel nyúltam a korláthoz, másik kacsómmal még mindig Jungkook nyakába kapaszkodva. Fáztam is kicsit, s féltem, hogy megcsúszok, és ismét beleesek a vízbe. Hiába volt itt mögöttem az úszó, attól még tartottam, főleg azok után, amiket mesélt. Hogy magammal ránthatom őt a kapkodásomban, s akkor ő hiába tud úszni, ha én össze-vissza csápolok.
Egy pillanatra nagyot dobbant a szívem, amikor nagy tenyerével kézfejemet simította, s segített abban, hogy rátegyem a kezem a korlátra, s össze is kulcsoljam ujjaimmal azt. Nagyot nyeltem, főleg, miután meghallottam mély hangját, ahogy suttogni kezd, hogy nem lesz semmi baj, másszak ki nyugodtan. Akkor meg aztán tényleg láttam magam előtt a fakeresztet, mikor valami puha, meleget éreztem meg a tarkómnál. Egy puszi lett volna? Jungkook hozzányomta az ajkait a lágy bőrömhöz?
Nem mondom, ez az első alkalom, hogy örülök annak, hogy majdnem meghaltam.
Mikor kimásztam, azonnal átöleltem magam a kezeimmel, hiszen így még hidegebb volt. Azért nem volt kellemes ez az egész. Vagyis... Nem tudom, hogy most mit érezzek. Olyan szempontból nem volt jó, hogy most rettentően fázok és még volt egy kisebb pánikrohamom is, amiért a fiú nem tudta elfogadni azt, hogy én és a mély víz sose leszünk köszönőviszonyba. Másrészt viszont jól esett a törődést, amit kaptam tőle. Tudom, hogy feleslegesen reménykedek, de én valahogy mégis... Mégis megpróbálom megőrizni a remény gyenge gyertyalángját a szélviharban.
Jungkook megpuszilt... Legszívesebben rákérdeznék, hogy jól éreztem-e, de nem merem megtenni. Főleg, ha én voltam az, aki csak sokat gondolt bele. Akkor csak lejáratnám magam előtte.
Mikor arrébb álltam, a srác is kimászott, s elém lépett. Nagy, kissé szégyenlős szemekkel néztem rá. Össze voltam zavarodva. Youngjának udvarol, tudja, hogy meleg vagyok, s hiába mondtam azt neki, hogy nem az esetem, ez rohadtul nem így volt. Miért csinálja ezt? Kedvességből? Mert jó barát?
A kicsi, földön lévő törölközőért lehajolt, majd felegyenesedve rám terítette azt, s egy kedves mosolyt ejtett. A fejével biccentett, ezzel jelezve, hogy menjünk. Maga elé is engedett, ami jó ötlet volt, mert a lábaim úgy remegtek, hogy félő volt, hogy összeesek.
- Segítek. – fogta meg a derekam a fiú, közelebb húzott magához. Vállam a mellkasának ütközött, én pedig eldöntöttem, hogy rá se nézek innentől kezdve. Biztos vagyok benne, hogy ettől is pirosabb lenne az arcom.
Lassan be is lépdeltünk az üres öltözőbe, s Jungkook kutatni kezdett a táskájában, miután kinyitotta a szekrényét, amiben a cuccai lapultak. Én közben próbáltam kevésbé vacogni, s elérni azt, hogy legalább a fogaim ne koccanjanak össze.
- Értem én, hogy kitervelted azt, hogy eljátszod, ahogy begörcsöl a lábad úszás közben és berántasz, de arra kitaláltál valamit, hogy én miben megyek haza? Mert gondolom, azt te se szeretnéd, hogy vizesen beüljek a kocsidba. – motyogtam, s közben elfogadtam azt a zsepit, amit felém nyújtott, hogy kifújjam az orromat.
- Megfürdesz és van nálam plusz ruha. – mutatott fel egy tusfürdőt, s pár cuccot, amit majd magamra fogok kapni. A törölközővel és a kapott törölközővel indultam el a fülkék felé, természetesen kissé megsértődve, hiszen mint kiderült, ő már úgy jött el otthonról, hogy már tudta; bele fog rántani a vízbe. – Hé! A tusfürdő közös! – kiabált utánam, de én csak vállat rántottam, s közöltem vele, hogy akkor várja meg, amíg elkészülök.
A fürdőhelyiségben 6 zuhanyzófülke volt. Szerencsére ajtó is volt rajtuk, s nem is lehetett átlátni rajta, emellett a mellette lévőbe se. Mosolyogva mentem be a hátsók egyikébe, miután leöltöztem. El is húztam a számat, mivel féltem, hogy amíg hazaérünk, a ruhám gyönyörűen be fog büdösödni.
Mindenesetre megengedtem a vizet, s melegre is állítottam, hogy ne fázzak tovább. Az ember azt hinné, hogy egy uszodában nagyon fűtenek, pedig nem. Legalább is én nem ezt érzem.
Akárhogy akartam, nem tudtam kiverni a fejemből azt a kis gondolatot, ami folyamatosan súgta a fülembe, hogy nemrégiben kaptam egy puszit Jungkooktól. Miért tette? Semmi elképzelésem afelől, hogy mi késztette erre a cselekedetre a fiút. Pláne, hogy tudja, hogy meleg vagyok. Ő meg nem az... S gondolom nem is biszex. Youngján kívül még senkit se nézett meg.
Akarva-akaratlanul jutottak eszembe a szavai, amiket a bulin mondott. Ha lány lennék... Akkor nem lenne kérdés, hogy kinek udvarolna. Itt viszont az a probléma, hogy én nem tartozom a másik nemhez.
Gondolataimat az zavarta meg, amikor meghallottam, hogy nyitódik az ajtó. Azonnal odafordultam, s majdnem felsikoltottam, amikor megláttam, ahogy Jungkook belép a kabinba hozzám. Mi a francot keres ez itt? Nem normális, komolyan mondom!
- Te megőrültél? Menj ki! – fordítottam neki hátat, s guggoltam le, hogy a lehető legkevesebbet lásson belőlem. A fejem csak úgy vöröslött, a szívem pedig majd' kiszakadt a bordáim közül, úgy dobogott.
- Itt áztatod magad, én pedig megfagyok kint egy szál semmiben! – morgott.
- Ezért bejöttél hozzám még annyiban sem? – akadtam ki.
- Még szép. – vágta rá azonnal. – Nem akarok megfázni.
- Mi van, ha meglátnak? Neked teljesen elmentek otthonról? – túrtam mindkét kezemmel vizes hajamba. Hát ez a mai nap fénypontja, komolyan...
- Akkor jobb, ha nem gubbasztasz ott, hanem fürdesz, mielőtt jönne valaki és meglátna minket. – mondta lazán, majd megkocogtatta a hátamat mutatóujjával, miután nem reagáltam semmit. – Hahó, Jimin? – kérdezte, én pedig elcsaptam a kezét.
- Fordulj el! – szóltam rá, mire pár másodperc múlva nevetni kezdett, ami kicsit sem javított a helyzeten.
- Ne hülyíts már! Nekem is ugyan az van, mint neked. – hallottam, ahogy kattan a tusfürdő, de arra nem számítottam, hogy a hátamra fogja nyomni a hideg krémes állagú anyagot. Majdnem előredőltem, amikor ezt megtette, hiszen hirtelen ért. – Na, ne hisztizz, hanem fürödj. Még a végén tényleg meghallanak.
Erre csak idegesen kifújtam a levegőt. Igazat kellett adnom neki, mert nem lett volna jó, ha meglátnak. Jó, senki sem ismert volna, engem legalább is biztos nem, de Jungkooknak nem biztos, hogy jó híre ment volna abból, ha meglátják együtt fürödni egy másik fiúval. Csak ezért keltem fel, s próbáltam a hátamról felkaparni azt, amit odafolyatott, s azzal gazdálkodni. Nincs az az Isten, hogy én megforduljak és lássam a fejét!
- Ne csináld már ezt. – sóhajtott. – Ugyan az van a lábam között, mint... – kezdett ismét bele, de ezúttal félbeszakítottam.
- Akkor ne legyél kíváncsi az enyémre. – morogtam.
- Várj... – mondta, mire összeráncoltam a szemöldököm. Milyen hülyeség jár már a fejében? – Tudom, hogy mi a probléma. Te meleg vagy. Csak nem... Felizgultál rám? – kérdezte, s hangjából ítélve közelebb is hajolt. Azonnal elnevettem magam.
- Jesszus, dehogy! – mondtam. – Mint a kocsiban is említettem, nem vagy az esetem. Az egy dolog, hogy meleg vagyok, de nem jön be minden egyes srác, aki velem szembe jön az utcán. – horkantottam. – Szimplán zavarban vagyok, mert nem vagyok ehhez hozzászokva. – motyogtam. – De ha ennyire szeretnéd. – fordultam felé, s próbáltam magam arra bírni, hogy ne piruljak el a talpamig a látvány miatt. Jungkook nagyon jól néz ki. – Nem tudom, hogy mi ez a fétis nálad, de egészségedre. – próbáltam én is lazának tűnni, s kivettem a kezéből a tusfürdőt. Persze miután azt megszereztem, hátat is fordítottam neki. Hamarosan Jungkook nevetését hallottam meg magam mögött, de inkább nem reagáltam semmit, csak tettem azt, amit tennem kellett. Fürödtem.
Nem mondom, nyafogtam egy sort, hogy miért kellett berántani a medencébe, miután rájöttem, hogy Jungkook ruhái nem lesznek jók rám. A pólóval még nem is lenne gond, de a nadrágja az konkrétan lecsúszott rólam. Megkötője meg nem volt, úgyhogy fogalmam se volt, hogy ezzel hogy fogok én bármeddig is jutni. Legyen akármilyen vékony csípője Jungkooknak, én hozzá képest egy nádszál vagyok.
- Akkor fogd meg a szélét és úgy kimegyünk. – mondta, miközben a haját szárította. Utána én következtem volna, de a szerencse ezúttal se volt mellettem. Ezt pedig akkor tudtam biztosra mondani, mikor lekapcsolódott a lámpa, s az orromig se láttam.
- Ezt nem hiszem el... – morogtam.
- Elment az áram. – mondta Jungkook, mintha én magamtól erre nem jöttem volna rá. Nehezen eltapogatóztam a táskákig, s elővettem egy telefont, ami a kezembe akadt. Azonnal világítani kezdtem fele a zseblámpát használva, bár a szívbaj majdnem elkapott, mikor felnéztem, s közvetlen előttem állt a fiú.
- A hajam még mindig vizes. – húztam a számat.
- Tekerd rá a törölközőt és majd megszárad. Nincs ettől jobb ötletem. – ajánlotta a fiú, én pedig hisztisen a mellkasának nyomtam a fényforrásunkat, s duzzogva csináltam a buksimra egy turbánt. Ettől jobb már nem lehetne ez a nap.
Jungkook annyit bevállalt, hogy hozza az én táskámat is, hiszen nekem elég bajom volt azzal, hogy egyik kezemmel a nadrágot próbálom úgy összefogni, hogy ne essen le rólam, a másikkal pedig a turbánomat próbáltam megtartani. Elég idétlenül néztem ki, de nem volt mit tenni.
Mikor kiértünk az épületből, egyértelművé vált, hogy miért ment el az áram. Szakadt az eső, nekem pedig a mai nap a hócipőm is ki volt a vízzel. A kocsi nem volt messze, így Jungkook felvetette azt az ötletet, hogy fussunk át. Persze a szemétje azt is hozzátette, hogy az én cipőmnek úgyis mindegy, mert az már úgy is csurom vizes. Hát igen, ezzel nem tudott nekem szolgálni.
Számomra a futás elég nehézkes volt, hiszen mindent is fognom kellett, nehogy elhagyjak valamit. Miután beültünk, kifújtam magam, s le is vettem magamról a tornacsukám, s a szétázott zoknimat is, hogy kevésbé fázzon a lábam. Fel is húztam az ülésen s összegubóztam. Jungkook beindította a kocsit, s feltolta a fűtést, ami miatt hálás voltam neki. Hátha nem fázok meg. Nem lenne jó szezon előtt lebetegedni főleg úgy, hogy én vagyok az egyetlen libero.
- Mi lenne, ha elmennénk enni? – kérdezte a srác, én pedig rákaptam a tekintetem.
- Én így ki nem szállok innen. – mondtam, ő pedig elnevette magát
- Nem is kell. Majd itt megesszük. Mit szólsz a mekihez? – kérdezte, én pedig megkönnyebbülve bólintottam egyet. Jungkook autójának ablakai sötétítve vannak. Nem látnak be, szóval ez csak előny számomra. Nincs szükségem arra, hogy bárki meglássa a jelenlegi kinézetem.
Hello Sütikék! Itt is van a következő rész🥰 Picit későn tettem fel, remélem nem gond🥰
Hogy vagytok?♥️♥️
Köszönöm szépen a 15k megtekintést! El sem hiszem, hogy már ennyi van rajta😍♥️♥️♥️
Insta: wattpad.sankook
Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^
xoxo: SanKook