|Szívedbe Látok|

Huszonkilencedik

- Hiba volt elkezdened - végig feküdtem az ágyon miközben a takaró vizes lett. Minket nem érdekelt mert egymással voltunk elfoglalva. Megtámaszkodtam felette miközben a vékony lábával átkarolta a derekamat. Ez volt a kedvenc részem. Rachel kiszolgáltatottá vált előttem. Azért mert odatehetem a kezem ahova akarom és úgy, ahogy én akarom. Halk sóhaj szakadt fel torkából miközben a kezemmel a lába közé nyúltam a számat pedig a mellbimbójára tapasztottam. Enyém volt ez a nő. A szíve, a lelke, a szája, a teste, a hangja, a szeme mindene ami őt Rachelé teszi. - Nyúlj magadhoz - engedtem, hogy a fantáziám elrepítsen. Rachel kuncogva nézett rám még is teljesítette a kérésemet. A szemem előtt vezette a kezét a lába közé és lassú mozdulatokkal simogatta magát miközben a fejét a párnába nyomta. Ezt a látványt nem tudtam elviselni. Egyszerre volt törékeny és megállíthatatlan. A könnyű testét az oldalára fektettem és hosszú csókot nyomtam a fenekére. A feje mellett megtámasztottam a kezem és beharaptam a számat.  Muszáj volt uralnom önmagam.

- Ethan - hangja rekedt volt miközben a nevemen szólított. Medencecsontja megremegett a lába megfeszült miközben simogatta magát. A látvány és a hangja a földre kényszerített. A fogammal kibontottam a gumi a zacskóját amit a földre dobtam. Az ágyon térdelve magamra húztam majd megfogtam Rachel fenekét, a lábát oldalra tettem és magamhoz húztam. A kezét megfogtam és a feje mellé feszítettem. A teste ívbe hajolt amikor belecsúsztam. Egy tökéletes mozdulattal löktem egyet, a lökésemmel együtt a teste is mozgott. Kezével átkarolta a torkomat a másikkal a fenekembe markolt. Kezemet a combjára tettem amit maga mellé húztam, hogy mélyebben bennem lehettem.

- Órákon át akarom veled csinálni - nyelvével megnyalta a fülemet, miközben az erotikus gondolatok kiszakadt a torkából.  Lehunytam a szemem és gyorsabban mozogtam. Ha ilyen szavakat suttog a fülembe akkor idő előtt elmegyek.

- Bébi... - lehorgasztott a fejem és megszorítottam a kezét. Rachel a mellkasomra tette a kezét és egy határozott mozdulattal az ágyra nyomott. Kihúzódtam belőle miközben a két kezemmel segítettem, hogy a derekamra üljön. Tökéletes és egyben páratlan rálátást kaptam a kerek mellére. Segítettem neki miközben megfogta a farkamat és magába illesztette. Lassan ült rám ezért minden erőmre szükségem volt hogy ne hagyjam őt magára. - Durván lovagolj meg - kezemet a hátára csúsztattam, miközben előre és hátra mozgott rajtam. Felemelő és felszabadító érzés volt nézni a nőt aki rajtam lovagolt. Ebben a percben nem számított semmi, csak ő. Elfelejtettem mindent ami engem szomorúvá tett. Nem éreztem a jelent csak a nőt akit szeretek. Rachel hangosan sóhajtott miközben a kezével a hasamon támaszkodott. Azon gondolkoztam, hogy miért érdemlem meg ezt a nőt. De utána rájöttem arra,  hogy mi egymásnak lettünk teremtve. Rachel volt mindenem. Ő volt a reményem, a reggelem, és az estém. Rachel teste megfeszült a körmét a hasamba süllyesztette. Fejemet a párnába nyomtam miközben a testével mellkasomra hajolt.

Másnap jókedvvel léptem be a cég ajtaján. Talán azért mert tegnap este egetrengetőt szeretkeztünk. Kifejezetten büszke voltam magamra mert a szexet a fal mellett folytattuk. Még mindig emlékszek arra, hogy Rachel leguggol elém és a szájával elégít ki. Borzongás futott végig a gerincemen és mosoly bujkált az arcomon. A recepciós pultban ácsorgó hölgyek illedelmesen üdvözölte majd azt mondták, hogy egy vendéget kell fogadnom az irodámba. Ekkor jutott eszembe, hogy egy héttel ezelőtt egy frissen lediplomázott mérnök az önéletrajzát küldte el a cégnek. David Stewart talán velem egykorú lehetett. De talán egy két évvel idősebb volt nálam.

Elsősorban magáról majd az álmairól beszélt. Üvöltött a tekintetéből az, hogy meglepődött hogy fiatalabb főnöke van mint amilyenre számított. Nem tagadom néha engem is megijeszt az, hogy ilyen fiatalon egy hatalmas céget vezetek. De ilyenkor mindig eszembe jut az, hogy valamit mégiscsak örököltem az apámtól. Tehetséget.

- Értem. Szeretném ha tudomást szerezne arról, hogy viszonylag tág munkakörben dolgozunk. Napi 10 vagy akár 11 órát is tervrajzok felett és kivetített dokumentumok előtt töltjük. Az építészeimtől és a mérnökeinmtől elvárom a maximum együttműködést és a zavartalan kommunikációt. Ha a csapatom tagja akar lenni elsősorban mutatnia kell egy tervrajzot.

David szemrebbenés nélkül hallgatta a mondandómat a lábát összefonta maga előtt. Talán kicsit hasonlított rám. Nem mintha zavart volna. De a jövőben könnyen riválissommás is válhat.

- Természetesen. Mindent megteszek annak érdekében,.hogy önt lenyűgözzem. De cserébe annyit kérek hogy, bízzon bennem. Lehet, hogy azt gondolja, hogy friss diplomával a kezemben nem tudok annyit mint maga vagy az alkalmazottjai.

Ekkor előre hajoltam, a kezemet összefonta magam előtt és lassan bólintottam.

- Holnapra készítsen el egy tervrajzot. Mivel egész éjszaka számolásokkal, mérésekkel és szögmérésekkel fogja tölteni a szabadidejét, feltételezem azt, hogy holnap viszonylag fáradtan fog belépni a cég ajtaján.

Ekkor David felállt a kezét nyújtotta felém az önéletrajzát pedig maga mellé helyezte. Illedelmesen, és emelt fejjel pillantott a szemembe.

- Nem fog csalódni bennem! Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a lehető legjobban teljesítsek!

- Ebben nem kételkedek. De mit gondol, miért van ilyen kevés mérnököm?

Miután a láttam a szemében azt, hogy nem tudja a választ elengedtem a kezét és megigazítottam a nyakkendőmet. - Azért mert nem bírják sokáig.

Egy bólintással jelezte azt hogy megértette. Tehát olvasott a sorok közt. Ügyes volt.  - Izgatottan várom a holnapi napot. Elmehet!

- Ne becsüljön alá!

A kijelentése hallatán felszaladt a szemöldököm, a számát pedig összeszorítottam. A cégemben eddig nem tapasztaltam ilyen hangnemet. Felháborított és szokatlanul udvariatlan nap találtam.

- Netalán találkoztunk már valahol?

- Ne uram!

- Akkor ne is beszéljen velem úgy! Várom a munkáját! És ha szeretné ezt az állást akkor javaslom, hogy jól nyűgözzön le!