Háborgó Mélység [BEFEJEZETT]

•Tizedik Fejezet•

- Nem hiszem már el Finneas! Itthon baszod a rezet egész nap, én meg időre megyek az iskolába! Mi az Istent csinálsz még ott bent?! - üvöltöttem teljesen kikelve magamból, a fürdőszoba ajtót verve folyamatosan, miközben a bátyám már vagy fél órája bent szépítkezik, nekem meg rohadtul időre kell mennem.

- Nyugodj már le szépen kérlek! - hallottam vissza a bátyám ideges hangját, de én továbbra is ott álltam az ajtóban egy szál pizsamában, ölni való lehelettel, és még pisilnem is kellett.

- Nem tudok lenyugodni, mikor késésben vagyok a rohadt rutinjaid miatt Finneas! - vágtam vissza neki továbbra is erélyesebb hangon, majd a következő pillanatban végre valahára kinyílt a fürdőszoba ajtó, és kilépett rajta a bátyám hatalmas gőzfelhők társaságában.

- Megkérdezhetem, hogy mit csináltál bent ennyi ideig? - förmedtem rá Finneas-ra, aki halál lazán sétált ki a fürdőből, egy törölközővel a derekán. Időközben majdhogynem fellöktem, annyira késésben voltam miatta, mivel sikerült kinyomnom az ébresztőmet is.

- Vettem egy forró fürdőt, és lenyírtam a szakállamat. - mondta Finneas totál természetesen, nekem pedig kedvem lett volna belefolytani egy kanál vízbe. Vagy inkább magamat.

- Fél nyolckor? - néztem rá értetlenül, de válasz nélkül hagytam, és becsaptam magam mögött az ajtót.

Vettem egy hatalmas levegőt. Őszintén szólva már hozzászoktam ahhoz, hogy reggelente nulla probléma nélkül szépen csendesen elkészülök. Senki sem zavar, senki sem tart fel, egyszerűen csak megcsinálom a kis teendőimet ebben a fél órában. Ehelyett ma amúgy is elaludtam, és a bátyám komolyan gondolta azt, hogy befoglalja a fürdőt, mivel ő reggeli forró fürdőt akar venni. Már volt egy kis reggeli rutinom, amit utáltam, ha félbeszakítanak, ezért akadtam ki ennyire.

Rekordgyorsasággal készültem el a fürdőben. Ha jól emlékszem az egyik szempillámat ki sem festettem, de erre már nem igazán emlékszem. Sosem késtem, egyszerűen gyűlölök késni. Mindig pontosan érkezem mindenhova, vagy még előbb, hogy biztosan ne maradjak le semmiről. De most, ahogy háromnegyed nyolckor rohantam vissza a szobámba felöltözni, féltem, hogy lekésem az állampolgársági ismereteket, úgyhogy találomra csak felkaptam egy fekete pulóvert egy szintén fekete magasderekú farmerral, és a táskámmal kirohantam inni egy bögre kávét, ugyanis anélkül lehetetlenség lenne elindulnom, vagy egyáltalán kibírnom a napot.

Ráadásul ma szerda van, és Mr. Vance-szel táncolok.

- De sietősek vagyunk ma reggel! - jegyezte meg apa szórakozottan, aki a reggeli újságot olvasta, mint egy igazi boomer.

- Kérdezd az idióta fiadat. - morogtam a bögrémbe, és nagyokat kortyoltam a kávémból. - Hova lett?

- Nem tudom, valami dolga akadt. Megittad? Ötvenkettő van. - nézett apu az órájára, és összecsapta az újságot.

Péntek óta eltelt öt nap, és sikeresen kikúrálta magát Shelby hülyeségeivel, úgyhogy ezt mindannyian sikernek könyveltük el. Már nem köhög, nem piros az orra, nincs orrhangja, nem tüsszent, és az orra sem folyik már. Egészséges, mint a makk.

- Aham. Mehetünk. - tettem bele a mosogatóba a szürke színű bögrét, és belebújtam a fekete magassarkú csizmámba, és rávettem a fekete bőrkabátomat is.

Annyira színes egyéniség vagyok, nem?

Shelby már vagy két perce bombáz üzenetekkel, hogy induljunk le, mert szokás szerint odafagy az aszfaltra.

- Ma Finneas megy értetek a suliba. Mondtam neki, hogy három körül végeztek. Ott fog várni majd a sulinál titeket. - szólt apa mellékesen, nekem pedig összeszaladt a szemöldököm. Furcsa volt, hogy apa jelenti be ezt, mert ha eddig Finneas eljött értünk, akkor általában mindig ő mondta, és nem apa. De nem igazán foglalkoztam ezzel, és inkább csak rávávtam egy "jó"-t.