Választott

~1~

Éppen a réten biciklizek egyedül. Megnyugtat és kikapcsol. Fülemben ordítanak a jobbnál, jobb sorok, mik csak gyorsabb tekerésre ösztönöznek. A nyári szellő a hajamba kap, imádom ezt az érzést, szabadság. Az utam közben nézelődök, pedig már ismerős a táj, az út amin már hányszor átmentem, a fa ami mellett már rengetegszer elhaladtam, de mindig van valami új.
Van mikor hamarabb látok állatokat, de van, hogy egyáltanán nem. A nyulaktól a fácánokon át egészen az őzekig. Gyönyörűség, mellyel ezt tudnám illetni. A különböző illatok. Lassan elérkezem célomhoz, már érzem torkom szárazságát, melyet táskámban lévő vízzel nemsokára le is csökkenthetek. Lefordulok az úton jobbra, majd meglátom úticélom, a Holt-Tiszát. Ehhez az ágához viszonylag sokan járnak ki horgászni, de ez a szám most minimális. Kerestem egy kis zugot, ahova nyugodtan leülhedtem és elmélkedhettem miközben kortyoltam a szomjoltó folyadékot.
Igazat megvalva észre se vettem az idő múlását, csak azt vettem észre, hogy valaki leül mellém, így kezdődött a mi történetünk.