Reggel az idegesítő ébresztőm zajára ébredtem. Nyüszögve ülök fel az ágyba, hogy az iskolának nevezett pokolba készülődjek. Nem a tanulás miatt utálom, mert az elég jól megy, hanem az állandó bántalmazások miatt. Most mondhatnátok hogy fiú vagyok, miért nem védem meg magam, de egy magam fajtának nagyon nem könnyű. Az omegákat folyton lenézik, nincsen joguk semmire, és ha tehetném se tudnám magam megvédeni hisz egy olyam pécézet ki magának akitől még az alfáknak sincs menekvés.
Az a legszomorúbb az egészben, hogy nem csak az iskolában kell látnom hanem még az otthonomban is, és hogy miért?, azért mert anyáméknak a munkatársainak a fia és velük igen jobba vannak az ősök és erőszeretettel hivják meg őket hozzánk. Jó hát nem hibáztattom a szüleimet, hisz ők nem tudják mi folyik a háttérbe szóval nem kéne pityognom. Eközben már felöltöztem és nagyjából rendben tettem az élőholt fejemet. Mikor úgy gondoltam jobb már úgy se lesz, le mentem a konyhába szüleimhez. Anyukám a reggelimet csinálta, míg apám egy kávé mellett olvasgatta az újságot.
-Jó reggelt! -köszönök nekik.
-Jó reggelt-köszönnek egyszerre.
-Kincsem ma hány órád lesz? -kezd el édesanyám fárasztani engem.
-Öhm 6 miért? -nézek rá félve hisz akkor szokta kérdezni mikor valami programunk lesz.
-Az nagyon szuper. Csak azért kérdem mert Bangékat áthívtuk vacsorára- mosolyog rám. Viszont nekem nem igen támadt kedvem mosolyogni erre a kijelentésére, nagyon nincsen kedvem most Banghez főleg hogy közeleg a heatem és érzem hogy hamar megjön.
-Az jó- eresztek el egy kamu mosolyt hisz mit tudnék rá mondani, bocsi anya amúgy a Bang gyerek folyamatosan molesztál és bántalmaz és nem egyszer akart megbaszni. Igen biztos a nyakamba ugranak, főleg hogy amúgy nem is hinne nekem hisz a srác teljesen mást mutatt a szüleinek és persze az enyémeknek.
-Na de egyél szépen és utána vedd be a tablettákat, aztán elviszlek iskolába, nem lenne jó most utaznod nagyon erős a szagod!-sóhajtok és bólintok. Néha elgondolkodok miért nem születtem bétának vagy esetleg alfának, sokkal könnyebb lenne az életem. Anyám kérésének eleget téve neki álltam enni majd mikor kész voltam, be vettem a bogyókat.
-Mehetünk?- néz rám anyám kérdően mire én csak bólintok. Nagyon nincs kedvem be menni de sajnos olyan opcióm nincs, nagyon sokat hiányoztam. Felveszem a cipőmet és a kabátomat majd elköszönve apámtól, lépek ki a házból és ülök be a kocsiba. Mikor elindultunk az út nagy része csendben telt, addig míg anyám meg nem szólal.
-Fiam, apáddal észre vettük hogy akárhányszor át hívjuk Bangékat, te nem igen örülsz neki. Van valami baj?-pillant rám a tükörből. Most mondjam el neki az igazat? Ha most elmondom biztos lehetek abba hogy még most be megy és kikaparja Bang szemét és én azt nem igen szeretném, mert akkor ezért is kapnék hogy mi az hogy rá küldöm anyámat, szóval muszáj leszek hazudni.
-Dehogy, semmi gond nincsen, csak közeleg a heatem és nem igazán érzem magam a legjobban, és amúgy nagyon bírom Christ, tök jó fej-mosolyodok el, fhu de rossz ezt kimondani, még hogy jó fej, megkeseríti az életem az a nyomorék, ha tehetném már rég kitéptem volna a belét de hát én csak egy gyenge omega vagyok, soha nem bírnám lenyomni őt.
-Ohh de miért nem mondtad, át napolhatjuk akkor. -néz rám aggódva.
-Nem kell anya, jól leszek-mosolygok rá, igazából bárcsak elnapolnánk de tudom hogy a szüleimnek ez fontos szóval inkább tűröm. Nagy beszélgetések közepette meg érkeztünk, ezért anyum leparkol.
- Na vigyázz magadra oké? Írj ha végeztél, és jövök érted. Persze akkor is írj ha nem érzed jól magad!
-Rendben- sóhajtok majd kiszállok, kiveszem hátulról a táskámat majd intek anyámnak és be indulok a pokol bugyraiba.....
Na hát ismét újra írtam ezt könyvet amúgy már kitudja hányszor, az is lehet hogy tök fölöslegesen küszködök a könyvvel, de azért megpróbálkozom vele ennyi év kihagyás után. Bocsánat a hibák miatt, és remélem valaki még olvassa. Puszii~❤️
