^Marvel Oneshots^

^Loki Laufeyson^

Fél óra múlva meghozzák a rendelésünk. Szegény lány most már kevésbé bátran teszi le elénk a pizzáinkat. Egy négy sajtost, és egy pepperonisat kértem, mert ezekkel sose lehet mellényúlni.

Loki végignézi, ahogy a kezembe veszek egy szeletet, és miután megfújom párszor, beleharapok. A sajtok sós ízei táncot járnak a számban, teljes eufórikus állapotot okozva nekem.

– Úristen, de imádom – motyogom, és még egy falatot nyomok a számba. Utána veszem észre, hogy Loki hozzá sem ért. Kisebb grimasszal vizsgálja az ételt, majd engem.

– Kóstold meg! – bíztatom

– Kézzel? – kérdez vissza összeráncolt orral.

– Nem, Loki, a lábaddal – nézek fel a plafonra fáradtan. – Csak fogj a kezedbe egy darabot, így – mutatom fel az enyémet.

Pár másodpercig nem mozdul, de aztán megadja magát. Ő is a sajtoshoz nyúl, és kiemel egyet. Gyorsan alá kap a másik kezével is, mikor a feltét le akar esni. Még egyszer rám néz, aztán megadja magát, és beleharap.

Megtámasztom a fejem, és mosolyogva figyelem a reakcióját. Egy másodperce meglepődés ül ki az arcára, de gyorsan rendezi a vonalait. Mikor végez vele, megköszörüli a torkát.

– Ehető – böki ki, és azonnal vesz egy következő szeletet. Büszke vigyorral folytatom én is az evést, miközben lopva figyelem, ahogy Loki békésen eszegeti az ételt.

Útunk következő állomása az egyik személyes kedvencem. Mikor belépünk, megállok egy pillanatra, hogy magamban szívjam a látványt. Már előre tudom, hogy Loki két órás kikötését dobhatjuk a kukába. Az üzlet hatalmas, konkrétan mindenhol könyvek vannak. Hiába járok ide hetente többször is, mégis minden egyes alkalommal elragadtatva érzem magam.

Felnézek Lokira, aki kivételesen kiváncsi szemekkel pásztázza körbe a helyet.

– Láttam, mennyire szeretsz olvasni, szóval gondoltam megmutatom a kedvenc könyvesboltom – himbálózok a sarkamon. – Nézz körbe, és ha valami megtetszik, azt megveszem neked.

– Te?

– Igazából Tony, mert az ő kártyáját használom, de vedd úgy, hogy én. Na, gyerünk – bököm oldalba. – Ez a te tereped, fedezd fel – hagyom egyedül, és elindulok a romantikus szekcióhoz.

Végigsimítom a könyvek gerincét, rámosolygok azokra, amiket már olvastam, és próbálok olyat keresni, amit még nem. A kezembe veszem az egyiket, és elolvasom a hátulját, majd az első oldalt. Néhány sor elég ahhoz, hogy tudjam, szerelmes leszek belé. Bár csak Lokinak terveztem megmutatni a helyet, nem tudom megállni, hogy ne vegyek magamnak is.

Majdnem az összes sorban elkalandozok. Mikor a világ- és szépirodalomhoz érek, már négy könyv pihen a kezemben. Itt találom meg Lokit is, aki épp bele van mélyedve egybe.

Összehúzott szemöldökkel olvassa a sorokat. Annyira leköti, hogy észre sem vesz engem. Halkan köhintek egyet, és felkapja a fejét.

– Találtál valamit? – kérdezem és közelebb megyek hozzá.

– Ettől a midgarditól már olvastam Asgardban – mutatja felém a borítót. Halvány mosollyal nyugtázom a látottakat. Ki más lenne, mint Shakespeare?

– A Hamlet egy...érdekes történet – bólintok. Nem is csodálkozom, hogy olyat választott, ahol kábé mindenki meghal.

– Még ezt is találtam – teszi rá a kis kupacra, amit eddig összeszedtem.

– A Gyűrűk ura. Ez szerintem tetszeni fog – rámosolygok, és ő viszonozza a gesztust.

– Hű, szerintem még soha nem mosolyogtál rám kedvesen – szalad ki a számon az első gondolatom. Loki mosolya azonnal egy idegesítő vigyorrá válik.