^Marvel Oneshots^

^Loki Laufeyson^

– Biztos, hogy nem.

– És ha lenne valaki, aki körbevezet? – egy kiváncsi pillantást kapok válaszként – Hadd mutassak néhány...midgardi dolgot.

– Sehogy nem tudlak lerázni, ugye? – megrázom a fejem. – Kapsz két órát. Nem többet.

Vigyorogva felpattanok a kanapéról.

– Ebédeltél már?

– Nem.

– Akkor meg is van az első úticélunk – tapsolok izgatottan, és elrohanok átöltözni.

* * *

– Tudod, a köpenyt igazán otthon hagyhattad volna – szólalok meg, mikor már a huszadik járókelő fordul utánunk.

– Ez a köpeny többet ér, mint a ti halandó életetek – köpi oda felhúzott orral.

– Annyira jó, hogy ilyen kedves vagy – kuncogok fel. Értetlenül néz le rám, de most még a csipős, és esetenként sértő beszólásai se tudják elvenni a jókedvem. Na nem mintha egyébként hagynám magam a szócsatákban. Múlt alkalommal Steve bezárt a szobámba, miután órákon keresztül hallgatták a viaskodásunkat, és egyikünk se akart engedni.

– Megérkeztünk! – jelentem ki, és nagy hévvel kinyitom magam előtt a piroskeretes ajtót. A nyál összefut a számban, a pizza illatára. Halkan szól valamelyik felkapott sláger, az emberek boldogan cseverésznek egymással, pincérek szaladgálnak felvenni a rendeléseket. Mint mindig, most is teltház van.

– Gyere – ragadom meg reflexből Loki kezét, és magam után kezdem húzni. Kiszemelek egy komfortos helyet kanapékkal a sarokban. Miután egymással szemben helyet foglalunk, az istenség szkeptikusan körbenéz, és fogadni mernék, hogy az épület lerombolását tervezi.

– Hol vagyunk? – kérdezi végül

– A világ legjobb pizzázójában – mutatok körbe. – Tuti, hogy olyat még nem ettél soha. – bökök a pizzákra, amit a mellettünk lévő asztalra hoztak ki.

– Fel sem ér az Asgardi ételekkel – fintorog.

– Akkor az asgardiak nem tudják mi a jó – hajolok közelebb az asztalra könyökölve. – Mert ez barátom, az emberek legjobb találmánya – vigyorodok el. Mint végszóra, megérkezik egy fiatal pincérlány.

– Üdvözlöm Önöket a Larry's-ben - lerak elénk két menüsort. – Kívánnak esetleg valamit már most? – nyitnám a szám, de valaki beelőz.

– Szólna valakinek, hogy ez a nő itt elrabolt és fogva tart engem? – mutat rám Loki. A hirtelen sokktól félrenyelem a nyálam és köhögni kezdek. A pincérnő zavarodottan kapkodja a fejét köztünk.

– Ömm, elnézést, és nem tudom, jól hallottam? – hablatyol össze-vissza, és inkább leintem.

– A tag csak kissé csökkent elméjű – krákogom. – Két limonádét kérünk.

A lány elsprinttel az asztalunktól. Mikor ránézek Lokira, az egy büszke vigyorral a fején bámul vissza rám.

– Normális vagy? – sziszegem.

– Mivan? Én csak szórakoztam kicsit – pillant rám ártatlanul. Mély levegőt véve megrázom a fejem.

– Csak nem unatkozik fenséged?

– Itt csak azt tehetem – vágja rá csípőből.

– Majd meglátjuk, a nap végére mit mondasz – rántom meg a vállam, és a menübe vetem magam.