Poka-poka

Előszó

Egy újabb keserves hétfő reggelre ébredtem. Nem volt túl sok kedvem hogy felkeljek és elinduljak az iskolába. Viszont igazolatlan órákat sem akartam, úgyhogy egy savanyú vigyor kíséretében felültem az ágyban. Csoszogó léptekkel eljutottam a fürdőszobába, és hideg vízzel lefröcsköltem az arcomat, hátha felfrissít. Mivel továbbra is egy zombihoz hasonlított a kinézetem, megpróbáltam kifésülni a hajnak nevezett loboncot a fejem tetején (nem sok sikerrel), és valahogy összeállítottam egy kontyot. A szobámba visszalépve, felvettem az egyenruhám és a tükörbe nézve, reménykedtem hogy egy tipikus animéből kilépett lányt fogok látni, de csalódnom kellett. Egy nagy sóhaj kíséretében felhúztam a cipőmet, és kiléptem az ajtón. "Na akkor induljunk"

Jah, hogy még be se mutatkoztam? A nevem Kakagu Kiyoko, a Jigoku Namida felső középiskolás diákja vagyok. Ami azt illeti, igen magamnak való vagyok, a klubbon kívül nincs is sok barátom. Na igen, a klub. Hivatalosan okkult klub vagyunk, de ezzel nemigen szoktunk vacakolni. Az elnökünk Meishu Hanzo, a klub alapítója. Tök kreatív a srác, egy csomó helyre el szoktunk menni, pl múltkor a strandra mentünk ki, egy héttel azelőtt pedig az állatkertben voltunk a tagokkal. Rendszeresen szoktunk szervezni kártyapartikat, esti nyársalásokat, stb. Bááár a múltkodi óta Hanzo nem igazán szereti ha ezt felhozzuk.
Hát jah, az  akkor kemény volt...
Szóóóval tök jó programok szoktak lenni, meg szerintem ez egy tök jól össze van kovácsolva a csapat.
Meghát az se kutya, amikor megmentjük a világot...