Sun & Moon /NoMin/ -Oneshot-

Sun & Moon

Oh, kedves Jeno, még ha nem is fogsz erről soha tudni a lelkem sokkal nyugodtabban fog kiszállni a testemből ha ezt én most leírom.

Még akkor is látlak, mikor behunyom a szemem.

Talán még hatodikos koromban eshettem beléd mint részeg az árokba és teljesen belefulladtam édeskés parfümöd illatába. Egy földi csoda vagy aki a világon a legjobbat érdemli, ezért sem értettem soha, hogy miért pont velem barátkoztál, de végül beletörődtem. Örültem, hogy foglalkoztál velem. Te voltál az első és egyetlen barátom egészen addig amíg el nem ballagtunk. Mérhetetlenül boldog voltam. És mind miattad. A jelenléted, a hangod, a közelséged, az érintéseid. Színt vittél a szürke mindennapjaimba.

Még akkor is hallak, mikor eltakarom a füleim.

Mindig a te hangodat hallom a fejemben. Lehet megörültem, de melletted nem csoda. Az a csodás mély tónusú hang ami sokszor segít megnyugodni és elaludni. Lehet sosem nézted ki belőlem, de amikor telefonon beszéltünk felvettem a hangodat, hogy visszatudjam hallgatni ha ideges vagy magányos vagyok.
Bár melletted nem sokszor voltam magányos amit nagyon köszönök.

Amikor Rád gondolok.

Akárhányszor rád gondoltam szívem hevesebben kezdett el verni, és éreztem a melegséget egész testemben. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is lesz az életemben egy olyan ember mint Te. Aki képes mosolyt csalni az arcomra csak azzal, hogy végig hallgatom egy kisebb hisztid a matek dogáról ami elmondásod szerint olyan nagyon rosszul sikerült közbe pedig neked lett akkor az egyik legjobb. Vagy amikor elbambulsz mert a hajaddal kezdek el játszani.

Még akkor is, ha más helyen vagyok.

Mióta elballagtunk nem látlak annyit mint eddig, de minden gondolatom csak rólad szólt. Az első héten senki nem szólt hozzám, ahogy a második és a harmadik héten sem. De egyáltalán nem érdekelt hisz csak rád gondoltam, semmi és senki másra. Néhányan próbáltak velem beszélni, de mikor megláttak inkább ott hagytak és többet nem is jöttek. Mégis örültem, örültem hisz neked sikerült megbarátkoznod az osztályoddal.

Amikor a kezeim nem érnek el téged.

Akár hányszor testnevelés órám volt az jutott eszembe, hogy vajon páros feladatnál milyen lenne ha te lennél a párom és nem kéne itt is egyedül lennem. Persze te nem voltál itt, de én reménykedtem.Mind hiába mégsem akartam elfogadni ezt a tényt. Tudtam, hogy ha nagyon akarom itt leszel. Minden nap végig hallgattad ahogy elmesélem mégis mi történt aznap a suliban. Minden nap azt mondtad várjak és jobb lesz. És igazad is lett.

Akkor is érezlek.

Tudtam, hogy nem ugyanoda megyünk suliba így felkészültem a magányra, ekkor viszont még mindig nem tudom, hogy hogyan, de mellém költöztetek.Minden reggel láttalak és mosolyogva integettem neked. Egy nap te is velem jöttél a suliba és csak akkor tudtam meg miért amikor átvetted a tankönyveidet. Sosem gondoltam volna, hogy képes leszel csak miattam sulit váltani, hisz neked minden jó volt. Kedveltek téged, sőt mindenki a barátod akart lenni, szó szerint egy Isten voltál.Te mégis eljöttél onnan csak is azért, hogy én ne legyek magányos.Mindent együtt csináltunk, sokan azt hitték együtt vagyunk, annak ellenére, hogy fiúk vagyunk. Te mindig jól kezelted ha rákérdeztek én viszont dadogni kezdtem. Ideges lettem és csalódott. Hisz tudtam, hogy te nem látsz bele többet mégis csalódott voltam. Minden délután átjöttél hozzánk és segítettél tanulni. Együtt csináltunk mindent. Sokszor velem aludtál én viszont akkor nem aludtam.

Oh, amikor felkel a Holdam.

Amíg te aludtál én fent voltam és azt figyeltem ahogy alszol.Volt rá alkalom, hogy rajtam aludtál el így hajadat cirógatva néztem ki ablakomon. Láttam a holdat ami fényesen ragyogta be egész szobámat. Megmutatta mennyire édes vagy amikor alszol és, hogy mennyivel kisimultabb az arcod ilyenkor.Halk szuszogásod megnyugtatott és boldogsággal töltött el.