I could die for you - Bucky Barnes fanfiction

Ⓣⓗⓘⓡⓓ

Este felé a férfi iratai már szinte készen álltak, csupán a rendszerbe kellett még feltöltenie őket Pearlnek. Michael Carson. Egyszerű név, átlagos, mindenki átsiklik fölötte, ami ez esetben igenis tökéletes volt.
Viszont révén, hogy egész éjszaka nem aludt semmit sem a lány, az utóbbi egy órában produktivitása meglehetősen csökkent és nagyrészt csak szemeit dörzsölgette ásítások közepette.
Jó ideje tartó szenvedéséből pedig végül hangos kopogás szakította ki Pearlt, aki kissé megijedve fordult törzsével az ajtó felé. Miután egész gyorsan rájött, hogy csak Bucky lehetett mögötte, nyugodt szívvel invitálta be a férfit.
A katona kezében egy fehér tányér pihent, amin két szelet gőzölgő pizza helyezkedett el, Prearl gyomra pedig a szobába beáramló mennyei illat miatt valósággal kiabálni kezdett az étel után.

-Hoztam... Vacsorát -félve pislogott Buck a lány felé és nem is lépett be a hangulatos kis szobába. Valamiért sejtette, hogy Pearl reggel óta nem evett semmit sem.
-Ez az utolsó estéd itt... Együnk együtt -az asztali lámpáját lekapcsolva indult el az ajtóban ácsorgó férfi felé Pearl. A sok dörzsöléstől kissé vöröses szemeiben fáradtság csillogott, amit a férfi könnyű szerrel kiszúrt, de természetesen nem tett szóvá.

-Nem.... Fáj? -kérdezte halkan Pearl, megtörve a közéjük telepedett csendet a férfi fém karjára utalva. Miután Bucky éppen lenyelte a jól megrágott falatot csak alig láthatóan rázta meg a fejét és dörmögött valami "nem" féleséget.
-És a hegek?
-Azt hittem nem fogunk lelkizni az élményeinkről -vetette oda érzelem mentesen Buck a lánynak, aki a válaszra csak kissé elszégyelve magát hajtotta le a fejét és lassan harapott egy újabbat a pizzájából.
-Igaz... Sajnálom -burkolózott újra csöndbe Pearl fel sem nézve a katonára. Tudta, hogy megbántotta Buckyt és most pontosan azt kapta vissza, amit délelőtt adott... Egyszóval megérdemelte.
-Nem kell -ahogy a férfi Pearl irányába pillantott végül teljesen megbánta szavait. A lány láthatóan össze volt törve. Fáradt volt, nyűgös és rosszul estek neki a szavak. Látszott rajta, hogy célja volt minnél apróbbra összehúzni magát, mintha csak azt akarta volna elérni, hogy senki se lássa meg... Megbántotta, pedig ő volt az egyetlen, aki törődött vele, segítette és akiben megbízhatott.

-Ma voltam ügyvédnél is... -kezdett bele Pearl, Buckyt megszakítva önsanyargatásában, habár továbbra sem nézett rá -Segít bizonyítékokat szerezni a Hydra ellen, hogy bebizonyítsuk azt, hogy ártatlan vagy és minél előbb visszajöhess.
-De én nem vagyok árt... -kezdett volna tiltakozni a férfi mikor Pearl csillogó szemeit rá emelve szakította félbe.
-De az vagy Bucky. Még akkor is, ha te ezt nem hiszed el és magadat hibáztatod -komoly hangnemben, kissé érzelem mentesen beszélt Pearl mire Barnes csak hátra dőlt székében.
-Vagy csak ezzel nyugtatod magad miközben egy gyilkost bújtatsz -vágta oda hitetlenül Bucky.
-Talán igazad van -ezúttal állta a férfi üveges tekintetét Pearl, miközben az ő szemeiben könnyek csillogtak -De ha tényleg gyilkos lennél már én sem élnék.
-Pedig én öltem Pearl -ejtette ki ajkai közül először a lány nevét, mire annak vonásai kissé meglágyultak. Milyen lágyan mondta...
-Mind a ketten öltünk -javította ki Buckyt -De annak már vége -a férfi csak felhorkant Pearl szavain, hiszen érezte, hogy ezzel még korántsem ért véget  semmi. Tapasztalatból már tudta, hogy mindig lesznek újabb és újabb megvívandó harcok és ellenségek is...
-De én el tudom intézni, hogy többet ne kelljen senki miatt sem gyilkolnod -hajolt közelebb a férfihoz, aki továbbra is csak hitetlenül nézett le rá.
-Ahhoz engem kéne elintézned -szűrte fogai közt halkan a katona mire a lány csak fájdalmasan sóhajtott egyet. De lehet, akármilyen bunkó...nem fogja feladni, hiszen Steve is hitt benne, hogy a férfi valahol még mindig jó volt. És ezt Pearl a másik szemeiben is látta. Mondhatott akármit, hogyha azok a kék íriszek teljesen másképp csillogtak.
-Még befejezem a feltöltést a rendszerbe... -emelkedett föl a lány székéről, kerülve a férfi vizslató tekintetét.
-Köszönöm -suttogta maga elé a férfi megenyhülve. Azért volt a lánnyal olyan tapintatlan, mert mióta vele volt, furcsa érzések kerítették hatalmába. Elbűvölte őt. Ott mélyen legbelül nagyon tetszett neki minden, amit az alatt a rövid idő alatt megismert a lányból és ez őszintén megrémítette. Alig ismerte és mégis teljesen magával ragadta... Plusz ez mit sem számított, hogyha másnap úgyis egy teljesen másik földrészen fog majd bújkálni.
-A szobámban leszek -hagyta egyedül gondolataival a férfit Pearl és visszasétállt az ominózus helyiségbe, ezúttal nyitva hagyva az ajtót maga után.