Ezzel még nincs vége

Egyszer rég...

-Sat, kérlek értsd meg, hogy vége. Ebből úgyse lett volna semmi! Már az elején megmondtam. Persze, kaland volt, jó volt, de nem több! - mondta könyörgően Emily a fiatal fiúnak. Este volt már, de a tikkadt nyári hőség az éjszaka miatt sem akart enyhülni.

-Csak egy okot mondj, miért legyen vége! - kiáltotta idegesen Sat.

-Többet is tudok. Például 10 évvel fiatalabb vagy nálam, egyes államokban, mint a miénkben is, ezért le is csukhatnának. Neked még ott a suli. Arról nem is beszélve, hogy nekem már nem elég egy ilyen kapcsolat, komoly terveim vannak. - magyarázta Emily és sarkon fordulva elindult a kocsija felé. Látszott Saten, hogy egyre idegesebb lesz, eközben pedig az égen lassan gyülekezni kezdtek a felhők. Mintha a fiú haragjával változott volna az időjárás.

-Állj! - mennydörögte Sat. Ahhoz képest, hogy csak 16 éves volt, a személyisége már nagyon határozottan kialakult. - Még nem mondtál el mindent.

-Hjajj, Sat! - sóhajtott Emily. - Miért kell még ennél is jobban a lelkedbe gázolnom? - kérdezte lemondóan.

-Mert két hónapnyi játszadozás után, ennyit megérdemlek.

-Jó rendben! Megismertem valakit. Ezt akartad hallani? - ingatta a fejét Emily.

-Tudod Mily... Van egy különleges képességem, amit az évek során tökéletesre fejlesztettem. Képes vagyok átkot szórni! - nevetett őrülten a fiú. - És attól tartok te leszel az első alanyom. Ugye nem bánod? - kérdezte érdekes és veszélyes csillogással a szemében. Ekkor már az eső is rákezdett.

-Sat, azt hiszem te megörültél! - mondta higgadtan Emily.

- Igen? Majd meglátjuk ki az őrült! - kiáltotta a fiú és kezeit a magasba emelve beszélni kezdett. - Emily Scott megátkozlak, amiért a szívembe gázoltál, és mert mindezt egy másik férfi kedvéért tetted! - mondta Sat ijesztő hangon. Kezeiből lila villámok törtek elő, és amúgy is vakítóan kék szemei most még inkább izzani kezdtek. - Első szülött gyermekednek nem lesz normális élete, akármilyen testi vagy lelki fájdalom éri majd, mindig egy sikolyt fog hallani és minél idősebb lesz, annál hangosabb lesz ez a hang. Amíg én élek az átok nem ér véget! - kántálta kísértetiesen Sat, majd mintha mi sem történt volna ismét nyugodt lett. - Ja és Mily - mosolygott a lányra a fiú. - Ugye nem kell mondanom, hogy ha bárkinek is elmondod, akkor megöllek.

Emily nem akart hinni a fülének, de ami azt illeti a szemének se nagyon. Egy dolgot érzett de azt nagyon erősen. Félt és nem hagyta nyugodni ez az érzés. Gyorsan bepattant a kocsijába és mindent figyelmen kívül hagyva elhajtott. Még hallotta, ahogy Sat utánakiált: Jól jegyezd meg, Emily Scott! Ezzel még nincs vége!

***

Sat fenyegetése ellenére Emily, mégis megpróbálta elmondani a szüleinek a történteket. De nem tudta, a szó szoros értelmében nem tudta, ugyanis ha tett egy kísérletet, hogy elmodja, rögtön elakadt a szava és nem tudta még elkezdeni se a mondandóját. Ezután a testvérénél, Jinnynél próbálkozott de nála se járt sikerrel. Végül, már úgy gondolta, még egy embernek megpróbálja elmondani, de ha neki se sikerül feladja. Így esett a választása Janere, az egyik barátnőjére. És láss csodát! Neki el tudta mondani. De vajon, hogy?

Hónapokkal később ugyan, de fény derült a titokra. Jane akkor már 5 éve házas volt és már egy kisfia is született, míg Emily csak ebben az évben ment férjhez. A titok nyitja nem volt más, minthogy Jane bizony egyszer-kétszer félrelépett és ki mással, ha nem Sattal? De Jane rövid időn belül észhez tért és véget vetett a bűnös viszonynak. Szerencséjére George (a férje) megbocsájtott neki. Sat azonban nem, és ugyanazzal az átokkal súlytotta, mint Emilyt, így a két barátnő ez által is összekapcsolódott és könnyedén kitárgyalhatták a történteket. De azt még egyikőjük se tudta, hogy ha az elsőszülött gyermek fiú lesz, egy másik átok is életbe lép...