Prológus

58 0 0
                                        

Setét Vadon,Skócia- évszázadokkal ezelőtt

Egy sötét erdőben, kietlen tájon, elhagyatott kunyhó állt.


Odabent Uilleam MacRieve vitatkozott párjával, Lady


Ruelle-lel.


Már megint.


Odakint erősödött a hóvihar, Will pedig Ruelle ágya


szélén ülve harcra készült.


- Csak még egyszer, szerelmem - sóhajtotta Ruelle, és


hagyta, hogy a selyemtakaró lecsússzon, fedetlenül


hagyva meztelen keblét.


Régen Uilleam lenyűgözve bámulta szépségét, de most


összevonta a szemöldökét.


- Tudod, hogy nem maradhatok.


Mindig ugyanaz a nóta. Hát Ruelle nem veszi észre,


mennyit vett el máris az erejéből?


Még órák vannak hajnalig. Ruelle feltérdelt, hogy a


fülébe duruzsoljon.


- Nem tartóztatlak sokáig. - Hangjában távoli


birodalmak éneke csengett.


A lykae klán északi földjein Ruelle ritkaságnak


számított, idegen nő, aki csipkébe és selyembe öltözött, és


nem értett a kardforgatáshoz. Egyedül élt a Setét


Vadonban, tündérkörök, babonák, más síkokra nyíló


kapuk, valamint olyan lények között, akiktől még a lykae


nép is félt.
Will először csak azért lépett a baljós vadonba, mert


néhány fiú azt mondta, nem meri megtenni.


- Még egyszer? - Uilleam felkelt, hogy megmosakodjon,


ám nem hitte, hogy menni fog még egyszer. Teljesen


elhagyta az ereje.


- Utána meg még egyet követelsz majd. - Ha testileg


képes is lett volna rá, akkor is vissza kell térnie a Conall


erődbe, mielőtt a családja észreveszi, hogy nincs ott.


- Már előbb is engedtem a kívánságodnak.


A mosdótál fölötti hatalmas tükörbe nézett. A drága


Ruelle kissé hiú volt. Most odalépett mögé. A tűz fényénél


rézvöröses fény csillant a hajában, arcán a pirosító, ajkán


a rúzs emelte ki a színét. Hófehér bőrét és szürke szemét


tekintve éles volt a kontraszt.


Csinos kis fintor ült ki az arcára. Minden, amit tett,


valahogy szép volt, még az ágyban is. Nem úgy, mint a


szajháknál, akiket Will idősebb unokatestvérei


rendszeresen elkaptak a szénapadláson.


Utána azok a lányok elégedetten hunyorogtak, úgy


néztek ki, mint akik csatát vívtak a szénában,

ELFOJTOTT ÜVÖLTÉSStories to obsess over. Discover now