Úgy érzem néha a világ is ellenem dolgozik,talán nemcsak néha,hanem egyfojtában. Mindig próbálok talpra állni és kimászni a bajból,de egyszerűen a végén mindig kudarcot vallok. Egy olyan lány vagyok ,aki ha átmasírozik a sulis folyosón valószínűleg senki sem fordul meg utána. Ez nem azért,mert olyan szarul nézek ki,hanem nem vagyok túl jó.Ha bár ezek is csak az én gondolataim.Sokszor undorodom magamtól,kétségbeesett vagyok ,reményvesztett szinte mindig.Anyám önti belém a lelket legtöbbször,öngyilkos soha nem lennék,de vannak gyilkolással kapcsolatos hajlamaim,depresszióra is hajlamos vagyok ,de ez is csak talán,mindezt az általam olvasott blogokból turkásztam elő.Puszta kíváncsiságból néha a temetésemet képzelem el,s azt hogy vajon a cuccaimaz hova tennék el miután már nem tartoznék az élők sorába.Mi lenne ha daganatom lenne?!
Sok kérdés van bennem,túl sok. Szükségem van egy szakemberre,örülnék neki.
YOU ARE READING
Lelkem
RandomKínok,kételyek,szerelmek.Egy tinédzser átlagosnak vélt élete ,ami cseppet sem átlagos.Más. A nevem Pamela. Egy "normális" megszokott életet élek,már amennyire lehet ezt normálisnak nevezni. Budapesten élem,ezt a felettébb furcsa életet. Nos,16 éves...
