Feltámadott az erő,
Gyaláz és eltemet.
Forró májusi napsütés,
Égeti a testemet.
Jössz te és feltöltesz,
Didergető korsággal.
Isten vagy csalfa szél,
mit akarsz az országgal.
Tépdesed, formálod,
Akár a pék a kenyeret.
Te gyáva semmiség,
Nem felejtem nevedet.
Szél! Te Isten vagy?
Vagy csak csúf rém.
A magad fajta olyan,
Aki levegő nélkül nem él.
Ilyen vagyok én is,
Nekem is kell a nagyúr.
Ő Isten, egy igazi,
Ki nem marad alul.
Májusi szél te hitvány,
De mégis kegyes lelkű.
Megóvsz a forróságtól,
S bízom benned szentül.
Én egyik Istenem,
Te pusztító, te erő.
Te véled lesz igazán,
A májusi tavasz, teremtő.
YOU ARE READING
May Gods (Poet) *BEFEJEZETT*
PoetryA szavak művészete a vers. A versek összefonódnak, majd együtt tesznek ki egy egészet. Hisz a májusi Istenek, talán nem is Istenek.
