Reggeli kávé (puf)

I.

Délután kettő volt, Boka pedig épp a "reggeli" kávét főzte. Előző éjjel hajnal négyig valami vacak sorozatot néztek Nemecsekkel a szobájukban összebújva, most pedig mind a ketten olyanok voltak, mint az élőhalottak. Bokának pedig dolgoznia kellett. Nemecsek épp négykézláb mászott a földön, és úgy keresgélte Boka laptoptöltőjét. Boka elmosolyodott, majd neki is töltött egy csésze kávét. Ernő végre megtalálta a kábelt, és boldogan, ám kicsit kábán próbálta bedugni a töltőt a konnektorba. Boka helyet foglalt mellette a kanapén, a kezébe nyomott egy bögrét és felnyitotta a laptopot. Éppen bejelentkezni készült, amikor Csele kirontott a Csónakossal közös hálójukból, egy maszkot lóbálva.

– HOL VAN ANDRIS?

– Nem tudom? – Boka egy pillanatra felnézett, majd tovább gépelt.

Csele most Nemecsekre nézett.

– Biztos lement a boltba. Azért nem olyan nagy ez a lakás, hogy...

– MASZK NÉLKÜL? Jézusom, mi van, ha összeszed valamit, mivan ha...

Már két hete nem mentek sehova, otthon kuksoltak, csak az erkélyre jártak ki bagózni, meg néha tartottak társasesteket. Ezeken kívül egy merő unalom volt az elmúlt fél hónap. Csónakost néha leküldték a boltba, mert „A Csónakos úgyis mindig azt mondja, hogy ő milyen macsó, meg mindent kibír, úgy menjen csak ő." És Csónakos ment is. Csele pedig minden alkalommal rátukmált egy szájmaszkot, amit utánna napokig áztatott mosószeres vízben. Minden szart elolvasott Facebookon, amit csak találni lehetett erről az egész dologról, saját magát paráztatta. És  ezt már mindegyikük veszettül unta. Talán még Nemecsek volt az, aki a legjobban tűrte, mert ő is tartott attól egy kicsit, hogy megfertőződhet. De Cselével ellentétben neki volt is oka, mert a szervezete elég gyenge volt.

– Biztos nem lesz semmi baja, azért tud magára vigyázni, már rég...

– Ha hazaért le kell fertőtleníteni, mielőtt még bejön, és akkor tök jók leszünk. Csak kell hozzá egy kis...

– És azt hogy tervezted? – Boka mosolyogva hátradőlt a kanapén, átkarolta Nemecseket. Mind a ketten Cselét figyelték, ahogy fel-alá járkált. Az egyik kezével a szájáról csípkedte a bőrt.

– Most figyelj – súgta Nemecsek Bokának vadul vigyorogva. – Te, Csabi, nem azt mondják, hogy nem jó dolog az arcodhoz nyúlni?

Csele hirtelen megtorpant, rémülten meredt a saját kezére. Eszeveszettül a mosdó felé kezdett rohanni, feltépte az ajtót.

– Jézusom, meg kell mosnom az arcom, én nem kaphatom el, jézusom... Tuti, hogy meg fogok halni!

Boka felnevetett, közelebb húzta magához Nemecseket, majd csókot nyomott a homlokára.

– Hogy te mekkora egy mocsok tudsz néha lenni. – súgta neki fülig érő szájjal, a fiú pedig még közelebb bújt hozzá.

– Na, megjöttem! – Csónakos kicsapta a bejárati ajtót, a kezében valószínűleg az e havi fizetésével. – Hoztam mirelit pizzát, meg minden szart, amit...

– ANDRIS, ÚRISTEN, MARADJ OTT AHOL VAGY, MEG NE MOZDULJ! – Csele rémülten kivágtatott a fürdőből, még mindig a kezét törölgetve.

– Jó, csak leteszem ezeket ide, mert...

– Nem, te most ottmaradsz, én mindjárt kerítek egy kesztyűt! – Csele szétrámolta a konyhát, hogy megtalálja azokat a gumikesztyűket, amiket még egy hete vetetett Csónakossal, mert a Facebookon azt olvasta, hogy majd jól fognak jönni. Szóval mostmár azok is voltak, csak azt nem tudta, hogy hol.

Öt perc keresgélés után csak megtalálta, gyorsan felkapta az egyik maszkot is, majd kikapott Andris kezéből minden dolgot, és a konyhába rohant velük.