Benne egy egész világot láttam. A szemei mélykék óceánként csaptak össze, szinte érzem az óceánvíz sós illatát ha elmélyülök a szemeiben. Érzem a hullámokat ahogyan a testem simogatják, s ide oda csapkodnak, csak úgy kellemesen játszadozva velem, kihasználva hogy nekik hatalmuk van fölöttem. Göndör barna haja indaként tekereg össze-vissza. Sosem fésüli. Nincs is rá szüksége, így néz ki a legjobban. Kevesebb időt szán rá, mint amennyi meglátszik rajta. Arcát fedő szeplői homokra emlékeztetnek leginkább. Aprók, szemcsések, szinte érzem is ahogyan a meleg homokon állva mezítláb élvezem a napsütést, és azt hogy ezen a világon lehetek. A fogsora esthajnalcsillagként ragyog, egy egész égboltnyi csillag rejtőzött el a mosolyában. Szinte látom a kis, illetve nagygöncölt benne. Asztrológiai könyvet írnék róla, de kevés lenne a szókincsem ahoz hogy kifejezzem mennyire gyönyörű. A hangja mély, leginkább zeneként mászik bele a fülembe. Egy egész szimfóniát rejtett el a hangszálai között, melyet néha napján ki-ki enged, de csak az számára, aki szerinte megérdemli. A hangjában összefolyik minden hangszer, egy olyan szimfóniát alkotva, melyet még Bach vagy Mozart is megirigyelne. Bőre olyan puha mint a legdrágább selyem, mintha ezt a selymet egyenesen pókok szőtték volna, és királyok készítették volna, ilyen puha selymet még az Istenek sem érdemelnek, neki mégis megvan. Egy világot látok benne. Minden helyet, amerre valaha csak el akartam utazni.
YOU ARE READING
Amikor a hold feljön
Random"....s sétáltunk, egymás szavaiban elmerülve, egyé válva a holddal. Azt akartam hogy a nap sose keljen fel. Magamra húzom a holdat, s mint egy leplet, magamköré csavarom. Egyé válok vele. Én ő vagyok, ő én." 🏳️🌈 warning
