1 fejezet

3.2K 232 1
                                    


Az édes illat betöltötte az orrát, beszivárgott a pórusaiban, és felkorbácsolta a testét és érzékeit. Érezte feltámadt vágyát, azt az édesen finom illatot a levegőben, amire az ő teste tűzbe jött.

Eper. Igen. Eper illat.

Olyan hirtelen pattant fel a gurulós székből, hogy többen értetlenül kaptál fel a fejüket. Érzékeit kiterjesztve próbálta megtalálni az illat forrását. Lelki szemei előtt látta, ahogy a személy elsétál előtte, csodálatos, természetes láthatatlan illatfelhőt hagyva maga után.

Mellkasa összeszorult, amikor az illat hirtelen eltűnt.

Hirtelen beléhasított a felismerés.

Egy Omega.

Soha egyetlen nő vagy bárki, akivel ezelőtt találkozott, nem volt rá ilyen nagy hatással, mint ez az egy aprócska illatfoszlány. Egy pillanatra hátratántorodott, feje zsongott.

- A rendőrkapitány már várja. – a kellemes női hang visszarántotta a való világba. A hang irányába fordította a fejét és ránézett a negyvenes éveiben járó béta nőre. Fekete haját szoros kontyba fogta össze, sötét egyenruhája szépen vasalt és tiszta volt. Arcán udvarias mosoly húzódott, miközben fejét lefelé szegezte.

Követte a nőt a lifthez, majd felmentek a legfelső emeletre. A rendőrkapitány irodája meglehetősen egyszerű és modern bútorokból állt. A faltól falig ablak előtt modern, sötét íróasztal áll. Az iroda távolabbi végében egy L alakú, fehér bőrgarnitúra, előtte fekete dohányzóasztal. Reszelős köhintés visszaterelte tekintetét az asztal mögött ülő férfire.

- Gondolom okkal rángattál ide.

Yibo levette a napszemüveget az orráról és lehuppant az asztal előtt álló bőrfotelbe. Wang Zhian – a Chongping-i rendőrkapitány, az apja – merev tekintettel, komor arckifejezéssel dőlt hátra a székében, miközben ujjait összekulcsolva az asztalára nehezedett.

- A dékán ma felhívott. - Yibo arcán semmilyen érzelem nem látszott. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen súlyos a helyzet. Az egyetemi tanács elé került az ügyed, s ha úgy határoznak, akkor kirúgnak az egyetemről.

- Végre valami jó hír.

- Te... – elhallgatott, és felpattant a székből. Kezét dühösen hátra csapta. – Ah. – sóhajtott. – Sikerült megegyezésre jutnom vele. Felajánlotta a lehetőséget, hogy a kar egyik diákja magánórákat adjon neked. S ha sikeresen átmész a záróvizsgákon, akkor ejti az ügyedet a tanács előtt.

- Felejtsd el. – horkantott fel Yibo.

- Ha nem fogadod el az ajánlatot, megvonok minden támogatást. – pördült meg a férfi. Hangja jelentőségteljes, nincs helye ellenkezésnek. Yibo dacosan felszegi a fejét. – Se bankkártya, se motor. Viszont ebben az esetben, előre letisztázom a helyzetet: ha nem folytatod a tanulmányaidat, munkát kell vállalnod, amit saját önerődből kell megszerezned. – a férfi visszafogta hevességét, és amikor megszólalt, hangja egy szinttel nyugodtabb volt. – Ha tovább folytatod ezt az életstílust, szétesel. Ezt pedig nem engedhetem.

Dühösen megfeszítette az állkapcsát, keze ökölbe szorult.

- Yibo, huszonegy éves vagy. Épp itt az ideje, hogy komolyan vedd az életedet és döntéseidet. A mai naptól kezdve, minden meghozott döntésed magával vonja a következményeket. Ezt ne feledd. – az apja hangja távolinak tűnt. – A tanárod késő délután kezd nálad. Ne kelljen szégyenkeznem miattad.

Yibo sértődötten sarkon fordult, cipője hangosan kopogott a parkettán. Kilépett a folyosóra, maga után bevágta az ajtót. Szeretett volna teljes erejéből ordítani.

Beszállt a liftbe, lement a mélygarázsba. A levegő hideg volt és száraz. A mozgásérzékelő lámpák felkapcsolódtak, ahogy elsétált a parkoló autók mellett. A legutolsó sorban állt a fekete Yamaha YZF-R6 motorja. Agresszív kinézetével és extrém vonalaival egy ultramodern, megállíthatatlan szörnyeteg volt. Átvetette a lábát, fejére húzta a bukósisakot, felpörgette a motort majd kihajtott a mélygarázsból. De ahelyett, hogy a lakására ment volna, helyette inkább kedvenc szórakozóhelyére sietett. 

Strawberry & Cigarette [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now