Mint szálló madár égi fényben
Úgy száll lelkem vaksötétben
Ólom súlya láncként húz le,
Mint egy gyilkos eszme emléke
Hosszú évek sötét múltja
Könny nélküli sírásra
Vesztegetett napok s esték
Nyaram nagy részét tönkretették
Nem tud erről szólni más,
Csak füzetem lapjai,
De ott egy csomó ember
Kinek nem merem megmutatni
Nem merem megmutatni,
Mert félek, félek,
Hogy nem az vagyok, akinek hisznek
Egy szabad lélek
YOU ARE READING
Verseim
PoetrySziasztok! Ez az első alkalom, hogy a verseimet nyilvánosan is megosztom. A legtöbb kissé depis hangvételű és még nincs mindegyik befejezve. Remélem tetszeni fognak.
