Az ördög szerelme

1.

Végre hétvége! Már alig vártam...
Az ébresztő nélkül is már fenn voltam  7-kor. Még visszaaludtam 9-ig. Majd szépen lassan megregeliztem,és beültem a nappaliba. Ott elindítottam egy filmet.

Pár órával később..olyan este körül megcsörrent a telefonom.
-Igen?
-Hannah Becett?
-Igen,miben segíthetek?
-Szükségünk van magára,a lányomat megszállta az ördög. Kérem,segítsen.
-Rendben,indulok.-Lediktálta a címet és pakolászni kezdtem. Röpke 20 perc után már úton us voltam.
Megérkezve a ház elé egy nyugodt kis családi fészek tárult elém. Leparkoltam,és az ajtó előtt állva becsengettem. Egy pap nyitott ajtót aki eléggé megviselten nézett ki. A szeme alatt fekete karikák,a bőre sápadt és megnyúzott volt. Mint aki napok óta nem aludt.
-Hannah Becett?
-Igen,és ön bizonyára..
-Tom atya..
-Tom atya,örvendek.-Beljebb engedett és az előszobában a szintén megviselt szülők álltak.
-Kedveském,nagyon örülünk,higy eljött!!
-Ugyan,ez a munkám! De merre van a lányuk?
-Fenn az emeleten..
-Felkísérem.-Ajánlotta fel Tom atya. Előre ment és a lépcsőn még visszanéztem a szülőkre és egy bíztató mosolyt küldtem feléjük. A lány szobája elé érve,megláttam,higy az ajtót több kereszt is díszíti.
-Ennyire súlyos?
-Várja ki a végét.-Mondta,de ez cseppet sem nyugtatott meg. Belépve csak egy ágyat lehetett látni. Azon egy kereszt alakban kikötött alvó lány feküdt. A falakon keresztek..közelebb lépek mire összerándul a lány és elkezd hörgő hangot kiadni. Az ágy elé lépek. Körübelül 15 éves lehet. A haja belelógott a szemébe,de így láttam az azok alatt húzódó vörös és fekete karikákat. A bőre sápadt és fakó volt. -Oh Lotty,mibe keveredtél bele- Gondoltam magamban. Biztos,hogy valami ostoba játék miatt szállták meg.
Elővettem a keresztet,és az imakönyvem. Szenteltvizet fröcsköltem Lottyra. Attól összrándult és felordított. Egyre hevesebben vergődött. Néha egy pillanatra visszatért és átvette a saját teste felett az irányítást.
-Segítsen..könyörgöm.
-Lotty,ki szállt meg?
-Ő..
-De kicsoda,mi a neve?
-Lucifer..-suttogta félelemmel telt hangon.
-Hol van az oltár ahol idéztetek?
-A pincében...-Ez után visszahanyatlott az ágyra és újra mély hangon kezdett kiabálni.

Már vagy 3 órája próbálkozok. De nem sikerül..
Az utolsó lendülettel elmondom a szöveget újra. Majd a végeztével,kialszanak a lámpák és minden kereszt fejjel lefelé fordul. Egy sötét árnyalak áll meg mellettem. Az erejével a falnak taszít.
-Nem szeretem,ha valaki akadályoz a szorakozásomban.-Búgja mély és félelmetes hangon.
-Főleg,nem ha valami egyházi személy teszi azt.-Elém lép és a kezével megemeli az állam. A hely ahol megfogotz elkezdett égni..
-Nocsak,nocsak..kis ördögűző lány. Kemény fába vágtad a fejszéd,de most elengedlek. -A szorítás engedett majd egy fajta késztetést éreztem arra,hogy elmenjek. Az ajtóba megállva eszembe jutott az oltár. A pince felé indultam,hogy véget vessek ennek a rémálomnak.