Na hát igen... Weisz Henrietta vagyok 20 éves. Gyorskorcsolyáztam régen, de mivel eltört a karom 2x is ezért azt mondták a szüleim, hogy abba kell hagynom. Sok gyorskoris barátom volt, de már velük nem tartom a kapcsolatom sajnos. Itt vagyok sport nélkül, engem ez nagyon megvisel. Amióta nem gyorskorizok, lassan egy olyan másfél éve teljesen megváltoztam. Úgyhogy most eljutottam oda, hogy megmondom a szüleimnek, hogy én visszamegyek gyorskorcsolyázni. Hát igen így 19 évesn elég nehéz lesz, de sebaj.
~~~~~~~2 hónappal később~~~~~~~
Elég nehezen de visszajöttem gyorskorcsolyázni. Egy jó 8 éves gyorskorizás után újra. Annyira örülök, nagyon hiányzott. Úgy látszik nem estem ki nagyon a formámból mert azt mondták az edzők, hogy elég jó vagyok. Átmentem az MTK-ba. Ott is nagyon befogadóak voltak, ott is mondták, hogy nagyon ügyes vagyok. Egyik edzés után már csak én és egy fiú maradt az öltözőkben.
-Szia! -köszönt a fiú
-Hali! -köszöntem vissza
-Sziklási András -mutatkozott be
-Weisz Henrietta, de csak Heni
-Szép név, na és mizu, hogy hogy ide keveredtél? -kérdezgetett
-Igazából régen 8 évig gyorskoriztam, de 2x eltört a kezem ezért a szüleim mondták, hogy abba kell, hogy hagyjam, és hát ki is irattak.
-Kajak?
-Jahh:(
-Hát akkor remélem, hogy ebben az időben nem lesz sérülésed -mondta Andris
-Köszönöm, én is -feleltem
-Nah, viszont most megyek majd még beszélünk! -mondta
-Okés, szia! -köszöntem
-Szia!
Mikor mentem haza ezen az őszi estén, végig azon gondolkoztam, hogy mi volt a neve mert elfelejtettem. Hazaértem és a kapuban pont beugrott, úgyhogy gyorsan előkaptam a telefonom, és rákerestem instán. Bekövettem, és ráírtam, hogy: Szia, holnap mikor lesz edzés? Vártam a választ, de nem kaptam, úgyhogy a vacsinál elmeséltem mindent és mentem aludni, és remétem hogy reggelre kapok választ.
IG: @liubrothers_forever
