A tűz dala

Első fejezet - Az új Meereen

Még hajnal van, miközben sétálok a hatalmas piramis, hosszú folyosóin. Lépteim halkan visszhangzanak a néma folyosón, miközben gondolataimba merülve bóklászom. Szetetek ilyenkor egyedül sétálni, mivel át tudom gondolni a város gondjait. Tudom, hogy megbízhatom a tanácsadóimban, de nem hallgathatok csak rájuk. Saját döntéseket is kell hoznom, ahhoz pedig ez a legjobb út. Egyedül vagyok és csendben, csupán hol lépteim zaja, hol sóhajaim hangja töri meg a némaságot.

Felmerül bennem az, hogy nem leszek képes irányítani Westeros-t, hiszen egyetlen várost sem tudok vezetni. Hiába mondják azt a követőim, hogy jó királynő leszek. Amíg képtelen vagyok egyetlen várost uralni, alkalmatlan vagyok atyám nyomdokaiba lépni. A kétely a legrosszabb, ami fogságban tart, amitől képtelen vagyok szabadulni. Astapor és Yunkai összefogott, hogy eltávolítsanak. Nemeseket küldtek tárgyalni, hogy hagyjam meg a rabszolgaságot mindhárom városban, én pedig vonuljak vissza Westeros földjére. Egy éve nem mentem bele ebbe a játékba, és most sem szándékozom. Csupán azt kell kitalálnom, hogyan tudom meggyőzni őket.
Jorah szerint időt kell nekik adnom, hogy megtapasztalják az új rendszert.
Missandei szerint a béke a legjobb megoldás.
Tyrion különböző furfangos módszereket tálalt nekem, hogy tudnánk kicselezni őket és magam mellé állítani a vátosokat.
Szürke Féreg szerint vesznie kell mindnek.
Én azonban nem akarom vérontással lerendezni ezt az egészet. Szeretném megadni nekik az esélyt a változásra, arra hogy újra emberek legyenek. Tudom, hogy ez naív dolog, igyekszem eszerint cselekedni mindig.

Elmélkedésemből egy kellemes, lágy hang szakít ki, Missandei szólít gyengéd mosollyal.

- Felség, ideje készülődnöd. Hamarosan tárgyalni akarnak a mesterek. - Mondja kedvesen, mire megfordulok és ránézek.
- Köszönöm. Nos akkor tarts velem, hogy te is elkészülj. - Nyújtom neki a kezem egy halvány mosollyal.

Kézen fogva megyünk a szobámba, ahol egy kékes fehér ruhát veszek fel, a hajamat pedig befonja. Közben kellemesen elbeszélgetünk, ezzel enyhítve az idegességemen. Mikor mindketten készen vagyunk, együtt megyünk a tárgyalás helyszínére, útközben csatlakozik Szürke Féreg is, 4 makulátlannal. Odaérve, a mesterek csak állnak egy helyben. Nem is köszönnek. Ser Jorah a távolból hajókat vél felfedezni, mire kérdőn nézek a mesterekre.

- Meghoztátok a hajó hadat, ami jár nekem? - Kérdezem egy hideg mosollyal, kezeimet hasam előtt összefogva.
- Ha nem lettél volna annyira arrogáns és beképzelt Astapor-nál, most nem lennénk itt. Akkor valóban a te hajóhadad lenne. De most, el kell hogy szomorítsalak, ezek érted jöttek. - Mondja a középen álló fölényes, gúnyos mosollyal.
- Megértem, hogy nektek ez fáj, hogy nem lehet többé rabszolgaság, de biztosíthatlak róla, hogy így mindenkinek jobb lesz. - Mondom továbbra is kitartva az álláspontom mellett.
- Elhiszem, hogy nehéz elfogadnod a valóságot kislány, de a Rabszolga öbölben mindig is rabszolgákat tartottak. Nem te fogod megváltoztatni ezt a hagyományt. - A bal szélső szólal meg most.
- Nálatok hagyomány az, hogy gyermekek éheznek, szenvednek csak azért mert a szüleik nem tudnak élelmet tenni az asztalra. Hogy gyerekeket erőszakolnak és ölnek meg, hogy írtsák a szennyet. - Itt veszek egy nagy levegőt, nehogy elérzékenyüljek. - Hogy asszonyok sírnak az utcákon, mert nem tudnak élelmet adni gyermekeiknek, akik nagy eséllyel tőletek van. Hiszen mi sem jobb számotokra, mint olyanon élvezkedni, akik nem mernek visszaszólni, nem mernek ellenkezni. - Vetem oda a szavaimat nekik.
- Vigyázz, hogyan beszélsz velünk asszony! Ha nem veszed vissza a hangod, nagyon pórul jársz. - Fenyeget a jobb oldali.
- Sajnálom Királynő, de itt vége az uralmadnak. - Ismét a középső szólal meg.

Ebben a pillanatban becsapódik az első lövedék, majd a második és harmadik, aztán pedig egyre több és több. Halovány mosoly kúszik az ajkaimra, majd elfütyülöm magam.

- Az uralmam csak most kezdődik. - A következő pillanatban Drogon sűvít el felettünk, és landol a hátam mögött. - Emlékszel rájuk? Nos azóta igencsak megnőttek. - Bólintok Tyrion-nak, aki mellettem áll, majd hátat fordítok és felmászom Drogon hátára.

A hatalmas sárkány felrepül, én pedig a hajók felé veszem az irányt. Föléjük érve egyiknek sem kegyelmezem, mindegyiket szétégetem. Egyetlen egy sem marad épen, de pontosan ez a célom.

**

A tegnapi napnak még ott vannak a nyomai mindenhol. A városban már megkezdték a helyreállítást és a halottak eltemetését. Még tegnap este hírt kaptam, hogy Sansa biztonságban van és idetart Meereen-be, aminek roppant mód örülök, hiszen végre láthatom őt, másrészről ezzel már nem vagyok adósa az apjának. Sokat segített még kiskoromban. Ha Ned nincs, akkor én és Viserys már gyermekként meghaltunk volna.

Ma reggel pedig értesítettek, hogy megérkeztek a városba, így fogadnom kell őt. A lehető legszebb fehér ruhámat veszem fel, mely csak a ruhatáramban fellelhető, hajamat pedig egyszerűen két oldalt befonom és hátul összefogom. Missandei látja rajtam az izgatottságot, és finoman kezd faggatni. Igyekszem mindenbe beavatni őt, hiszen ő a legfontosabb számomra jelenleg ebben a városban.

A trónterembe érve, leülök a székemre, ahol kihúzott háttal, feszülten ülök. Kezeimet tördelve várom a pillanatot, hogy megérkezzen. Missandei elmondja, hogy ki is vagyok én, majd félre áll. Megpillantva őt, eláll a lélegzetem is, annyira csodaszép ifjú nő lett belőle. Amikor térdre esik és sírni kezd, majd megszakad a szívem. Felállok és gyors léptekkel odasétálok hozzá. Letérdelek elé, majd finoman a karjaimba vonom és átölelem.

- Már biztonságban vagy Sansa. Itt nem bánthat senki sem. - Suttogom halkan. - Ígérem, hogy megvédelek. - Teszem még hozzá, majd egyik kezemmel a hátát simogatom, másikkal pedig a haját.
- Felség, a többi ember várakozik. - Hallom Szürke Féreg kissé türelmetlen hangját.
- Köszönöm, Szürke Féreg. - Mondom sokkal hangosabban, majd ismét minden figyelmemet Sansa felé fordítom. - Sajnálom kedves, de azt hiszem a beszélgetéssel várnunk kell még. - Gyengéden az arcára simítok, ezzel letörölve pár könnycseppet. - Addig Missandei és Tyrion elkísérnek a szobádba. Bármit, amit szeretnél, csak kérd tőlük, és megkapod. De tényleg legyen az bármi. - Mondom bíztató mosollyal, majd egy gyengéd puszit adok a homlokára.

Lassan felállok, majd a kezemet nyújtom neki, hogy felsegítsem. Közben a két említett is mellém lép, hogy elkísérhessék őt a szobájába. Annyira hiányzott az évek alatt, hogy arra szavak sincsenek. Most pedig itt van előttem, az én városomban! Az én védelmem alatt! Bármit el fogok követni, hogy megvédjem őt!