^Marvel Oneshots^

^Dr.Strange^(K)

- Szívem - szólítom meg, mire összerezzen, és meglepetten kapja felém a fejét. Felállok az asztaltól, közel megyek hozzá, egyik kezem a karjára teszem. - Minden rendben?

Vesz egy mély levegőt.

- Minden - bólint, de nem tűnik határozottnak. Elhúzom a szám, de inkább nem firtatom tovább.

- Este elmehetnénk abba a klassz kis étterembe, ahol a múltkor voltunk. Tudod, ahol azt a spenótos cuccot ettük - vetem fel az ötletet, hátha csak egy kis kikapcsolódásra van szüksége.

- Most nem fog menni - rázza meg a fejét. - Dolgom van.

  Csak szomorúan elmosolyodok, de nem mondok semmit. Megiszom a teám, és visszamegyek a szobánkba. Lekapom magamról a hálóingem, és a szekrényből kikapom Stephen egyik pólóját. A kezembe veszek egy könyvet, ezzel próbálom elterelni a gondolataimat. Mikor már épp belemerülnék a történetbe, a barátom ront be az ajtón.

- Az az én pólóm rajtad? - csúszik ki a száján mikor meglát. Ráncba szalad a homlokon.

- Igen, a tiéd. De hát mindig ezeket hordom.

  Már megint furán viselkedik. A szekrényhez megy, és túrkálni kezd a pólói között, ahol az előbb én is.

- Keresel valamit? - kérdezem.

- Igen - válaszolja, és ennyivel le is zárja. Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozik is. Pislogok néhányat, de aztán megrázom a fejem, és tovább olvasok.

  Egészen délutánig nem láttam sehol Stephent. Wong se mond semmit, hogy merre lehet. Az erkélyen ülök és nézem az embereket akik az utcán csámborognak. Majdnem felnevetek mikor az egyikük megbotlik a saját lábában, és éppen hogy csak el nem esik.

  Kinyílik az ajtó mellettem, és a köpeny somfordál az oldalamhoz.

- Mivan rajtad? - óvatosan leszedem róla a cetlit ami rá van ragasztva. Kihajtogatom:

"Kedvesem, menj be a hálószobába, van egy ajándékom számodra."

  Elmosolyodom Stephen kézírásán. A műtét óta még most sem tökéletes, de nagyon igyekszik, ha nekem ír valamit.

  Izgatottan rohanok a szobába. A bevetett ágyon egy nagy, vékony doboz pihen, és át van kötve egy fehér masnival. Egy újabb cetlit találok rajta.

"Remélem tetszik. Nyolcra várlak a tetőn, addig készülj el!"

  Gyorsan az órára nézek: hét lesz. Épp van még időm elkészülni a...nem is tudom mire.

  Óvatosan leveszem a doboz tetejét, és mikor meglátom mi van benne, eláll a lélegzetem is. Hatalmas vigyorral az ajkamon emelem ki belőle az ezüstösen csillogó ruhát. Vastag pántjai vannak, a derekánál szűkűl, majd kicsit szélesedik. Ahogy ráesik a lámpa fénye, olyan mintha sok kicsi gyémánt lenne rajta. A tükörhöz sietek, és magam elé tartom. Pont a földig ér. Tökéletes!

  Amilyen gyorsan csak tudom kimosom és kiszárítom a hajam, kicsit begöndörítem, hogy hullámosabb legyen, és egy apró kövekből álló hajpántot teszek még rá. A sminkeléssel nem foglalkozok sokat, nem is szoktam, és Stephen se szereti, szimplán az egyedüli piros rúzsomat használom, ami egy kicsit dögösebb hatást ad. Ezután minden precizitást beleadva felveszem a ruhát. Mikor felhúzom a cipzárt, végigsimítok az anyagon. Megfordulok, hogy lássam magam az egészalakos tükörben. A szám elé kapom a kezem, mikor megpillantom a tükörképem.

- Istenem...-suttogom magamnak. Jobbra-balra fordulok, majd forgok egyet. A ruha tökéletesen áll rajtam, Stephen tudta, mit kell választani.

  Lopva az órára sandítok. Tíz perc múlva nyolc. Még egyszer utoljára végig nézek magamon, aztán fülig erő vigyorral belebújok egy fekete magassarkúba.

  Vadul dobogó szívvel megyek fel a lépcsőn. Mintha az első randinkra érkeznék meg, úgy érzem magam. A nap már lement, sötét van. Kilépek az ajtón a tetőteraszra.

- Te jó ég! - szalad ki a számon, mikor széjjel nézek. Égő gyertyákkal és piros rózsaszírmokkal kirakott út vezet a középen lévő kerek asztalhoz, ami vörös terítővel van lefedve, két főnek megterítve. A korlátra körben égők vannak feltekerve. Néhány gyertya meg van még gyújtva körbe és elszórva vannak szirmok is. Egyedül ezek adnak fényt. Az egésznek elkepesztően romantikus hangulata van.

- Nagyon csinos vagy - jobbra kapom a fejem. Stephen elegáns öltönyben dől a falnak, apró mosollyal az ajkán.

- Mi ez az egész? - nevetek fel. Közelebb jön, és elém áll, rá a szirmokkal teli útra. Megköszörüli a torkát.

- Tudod, mikor először találkoztunk, nem volt szándékomban befogadni arra az estére. Azért mentem az ajtóhoz, hogy elkergesselek - ismeri el.  - De aztán megláttalak, és rájöttem, hogy nem hagyhatok az esőben ázni egy ilyen törékeny virágszálat - gyengéden keze közé veszi az enyémet. - Életem legjobb döntése volt, hogy beengedtelek. Te lettél a társam, a szerelmem, a támaszom. És azt szeretném, hogy egész életemben ez legyél - elengedni a kezem, és féltérdre ereszkedik.

Te szentséges Odin!

  A szívem őrült tempóban kezd járni, pislognom kell, hogy ne sírjam el magam.

- Lorin Davis , - kinyítja a fekete dobozt, amit a zsebéből vett ki. Egy gyönyörű arany, kövekkel kirakott gyűrű pihen benne -,megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?

  A szám elé kapom a kezem, a könnycsatornáim felmondják a szolgálatot. Bólogatni kezdek.

- Igen, igen, igen! - kántálom tiszta extázisban. Egyszerre folynak a könnyeim és nevetek miközben felhúzza az eljegyzési gyűrűt az ujjamram. Mikor felegyenesedík, a nyakába vetem magam. Ő szorosan átöleli a derekamat.

- Úristen - motyogom a nyakába. - Ezért voltál olyan fura ma? - kérdezem.

- Lehet - kacag fel halkan.

Elhúzódom, megtörlöm a szemeim.

- Hé, ne sírj - simít végig az arcomon, de látom, hogy az ő szemei is fátyolosak. Arca ki van pirosodva, és egy boldog mosoly ül az arcán. - Gyere, Wong felhozza a vacsorát - miközben az asztalhoz vezet, megcsodálom a gyűrűmet.

Menyasszony lettem!

* * *

Igen, szóval, eddig nem sikerül betartanom a 2020-as "fogadalmam", hogy többször rakjak ki részt, bár mi az ami eddigegyáltalán sikerül 2020-ban?!🤦🏻‍♀️
De azért remélem, hogy tetszett nektek❤️
Egyébként hogy vagytok, mi újság veletek?
Van egy jó kis oldal azoknak akik szeretnek angolul olvasni:
scribd.com/readfree
Itt egy teljes hónapig ingyenes az összes könyv(tele van híres Young Adult könyvekkel is) a vírus/karantén miatt. Csak regisztráljatok. Jó olvasást!❤️

* * *

3000love