^Marvel Oneshots^

^Loki Laufeyson^

- Te most átkot szórtál rám?

Nem foglalkozok vele, egyszerűen nincs most erőm a szokásos kis civakodós játékunkra, amit egyébként annyira szeretek. Ami elég fura. Mi a fene van velem?

- Hé! - indul meg újra felém - Hallasz egyáltalán? - tenyerel elém. Hosszú ujjait bámulom, amik pár néma másodperc után az állam alá vándorolnak. Felemeli a fejem, zöld szemeivel vizsgálja az én barnáimat, majd kissé összehúzza a szemöldökét.

- Jól vagy, Kedvesem? - kérdezi.

- Miért ne lennék? - kérdezek vissza reflexből.

- Csillog a szemed - jelenti ki. - És szerintem kivételesen nem miattam.

- Mi? - a reakcióidőm kissé megcsappan, ezért fel sem fogom mikor Loki keze a homlokomra siklik. Hideg bőre egyszerre vált ki belőlem borzongást és tölt el melegséggel.

- Nem vagyok orvos - húzza el a kezét, - de azt még én is megtudom állapítani, hogy lázas vagy - jelenti ki.

- Dehogy vagyok! - tiltakozok azonnal, és a fejem is rázni kezdem, amit azonnal megbánok és sziszegve kapok a halántékomhoz.

- Látom, azért nézel ki úgy mint egy félig halott - gúnyolódik mosolyogva.

Minden energiámat összeszedve belebökök egyet a hasába, jelezve, hogy hagyja abba. Gyorsan elkapja a csuklóm, de nem szorítja erősen, épp hogy fogja.

- Csak hagyd hogy megigyam a kávém - nyúlok a szabad kezemmel a bögrém felé, de ő megfogja azt és messzebb teszi, majd azt a csuklómat is ujjai közé veszi.

- Hideg vagy - jegyzem meg.

- A te tested van túlhevülve - mondja, majd nemes egyszerűséggel átmászik a pulton, hogy mellém kerüljön. Mivel a kezem még mindig az övéiben van, ezért automatikusan felé fordulok a széken. Zöld színű pólójával nézek farkasszemet, míg ő lejjebb ereszkedik, hogy szemmagasságban legyünk.

- Te most szépen velem jössz.

- De Lokiii - kezdek nyafogni -,semmi bajom sincs!

- Jó! - engedi el a kezem és hátrébb lép vagy két métert - Ha annyira biztos vagy ebben, akkor gyere ide.

Megforgatom a szemeimet, de lerakom a talpam a padlóra és megpróbálok felállni, de rögtön utána megingok. Gyorsan a pulthoz kapok, hogy megmaradjon az egyensúlyom. Ahogy magam elé nézek, a kép kicsit összemosódik, ezért megpróbálok egymás után többet pislogni, hogy kitisztuljon. Loki azonnal mellettem terem és a derekamnál fogva tart meg.

- Felemellek, és beviszlek a szobába. Rendben? - kérdezi, de megsem várja a válaszom, máris a térdem alá és a hátam mögé nyúl. Könnyedén vesz kézbe, persze ehhez hozzájárul a kemény százhatvanöt centis magasságom, ami az övéhez képest semmi. Ahogy hozzáér a bőröm az övéhez, végigszáguld rajtam a borzongás, ami valóban lehet a láz oka. A fejem lüktet miközben élérünk a szobámig, ezért kész megváltás mikor végre lerak az ágyunkra.

- Na - teszi csípőre a kezét ami miatt elég viccesen néz ki, - honnan fogjuk megtudni, hogy tényleg lázas vagy-e?

- Ott a lázmérő az első fiókban - mutatok a szemben lévő szekrényre, és ahogy Loki szemeibe nézek, látom benne az értetlenséget ami átsuhan rajtuk. De nem kérdez semmit, csak kinyítja a fiókot és elkezd matatni benne.

- Szürke, hosszúkás, és van egy pici kijelző az egyik oldalán - sóhajtva próbálom elmagyarázni neki, hogy egyáltalán mit kell keresnie, majd lehunyom a szemem, hátha ezzel csökken a fejfájás