Sárkányok királynője

Második rész

-Helló! -mondta a férfi titokzatosan
-Te meg ki vagy? -kérdeztem, amikor furcsa hangot hallottam mögülem, és láttam, ahogy mereven nézi a sárkányomat és a végén a férfi mellé repült. Olyan vadul nézett. A kitágult pupillák helyett teljesen össze voltak húzódva, már majdnemhogy egy függőleges csíkká. Nagyon megrémültem. És amint a sárkányom a férfi mellé repült, jött körém ugyan ilyen nézéssel a többi sárkány is.
-VÁRJ! -Kiálltottam a férfinak
-AZT SE TUDOD, HOGY MILYEN SZÁNDÉKKAL JÖTTEM!
-De tudom. Az atlantisziek nagyon sokszor próbáltak már idejönni, de én voltam az aki megvédte az itt lévő összes sárkányt! És tisztán látszik a ruhádon, hogy az atlantiszi király lánya vagy! És most sem fogom hagyni, hogy elvigyed innen a sárkányokat! -mondta miközben a trónról lejött, arról a 15 lépcsős trónról
-De én más vagyok! -mondtam magabiztosan
-Igen? És miben különbözöl, mint a többi sárkánytolvaj? -kérdezte gyanakvóan
-Onnan, hogy én.
-Hogy te?
-Hogy én sokkal erősebb vagyok! -ránéztem kék tüzes szememmel, (nem félreérteni XD ( mert nekem ha ideges vagyok ilyen lesz a szemem)) amiközben féltérden voltam, és a sárkányom szeme is kék tüzes lett. Azt is láttam amit ő. Felugrottam a sárkányom hátára, mert már mondtam neki, hogy készüljön. Hogy hogyan? Tudok vele beszélni az elménken keresztül. A fickó meg is lepődött. Egyből kezdtünk támadni és tudtuk, hogy ha legyőzzük az alfát, akkor az lesz az alfa, aki megölte az alfát és az aki lesz az új alfa a sárkányával lesz az új alfa. (Ebben a mondatban csak 5-ször volt benne az alfa szó. Ja bocs már 6-szor XD)
Ő is felült a kék sárkányára és elkezdtünk a levegőben harcolni. Nekem voltak atlantiszi fegyvereim, de neki voltak sárkányai. Sokkal erősebb volt nálunk. Nem tudtuk legyőzni. Meglőtte a sárkányomat, akit most elnevezek Firestorm-nak. Elkezdtünk zuhanni, de amielőtt földet értünk volna, elkapott engem egy nagy sárkány és elvitt egy légi börtönbe. Firestorm-ot hagyták bezuhanni a vízbe. Jeges volt ott a környék, ezért meg tudott kapaszkodni az úszó jégdarabokban.

~Voltron szemszöge (Elizabeth apja)~
~reggel 9 óra (első nap)~

-El ideje felkelni! Ma ünnepet tartunk!
El? ÚR ISTEN HOVA TŰNT El? (érted? Hova tűntel? XD)
-futottam le a segédekhez megkérdezni, hátha látták Elizabeth-et
-Szia Mary!
-Jónapot felség! -meghajolt
-Most nincs idő magázódni! Láttad Elizabeth-et?
-Nem Uram! Miért? Mi történt?
-Nincs a szobájában és a palotában sem találtam!
-Felség! Nyugodjon meg! Biztosan előkerül! Hisz tudjuk milyen! Sosem szerette a palotát!
-Ez igaz, de akkor is aggódok érte! Mivan ha valami baja esett? Mivan ha elrabolták?
-Felség ilyenekre ne is gondoljon! Gondoljon arra, hogy bármelyik pillanatban megjöhet!
-Igazad van Mary. Nem kell ennyit aggódjak érte. Hisz majdnem felnőtt. Meg tudja védeni magát. Csak az a baj, hogy Winter sincs itt. A csikóhala.
-Biztos vele ment felfedezni.
-Igazad van. Nem kell izgulnom érte ennyit. Köszönöm Mary!
-Nincs mit felség!
-Mondtam, hogy tegeződj!
-Rendben Voltron!

Elmentem előkészülni az ünnepségre, de Elizabeth nélkül nem volt ugyan az... Muszáj eljönnie, hisz minden vízalatti királyságból itt lesznek az uralkodók és családjuk... De minek is aggódok 2 nap múlva lesz 18 éves... Na de mind1.... Inkább készülök tovább az ünnepségre.