A Világunk Mint Egy Kissebb Univerzum

Milyen mértékben tűri meg világképünk a külsőleges jelenségeket?

kritikusan realista gondolkodó fenntartások nélkül hajlandó új ismereteket beépíteni a meglévő világképbe, még ha azon belül ily módon megváltoznak is az arányok. Amilyen mértékben alkalmazkodnak az oksági elemzéseken alapuló összefüggések az ismeretek éppen adott szintjéhez, olyan mértékben kerülnek át a parafenomenális jelenségek az ortofenomenális, normális jelenségek sorába. Gondoljunk csak a hipnózisra vagy a mélylélektannak a valóságos jelenségről alkotott elképzeléseire.Bár a világképbe való beépítés, mint u módosul az összkoncepció is a helyesebb értelmezés irányában.

Éppen ebben a rugalmasságban rejlik a tudomány lenyűgöző volta. Az ember meg van győződve a kritériumok szilárd megalapozottságáról: minden, amit valamiképpen komolyan kell venni, az beépíthető a világképbe; ami nem építhető be, azt nem is kell komolyan venni. Azzal, hogy az ember meghatározta, mi elfogadható és mi nem, egyúttal már végrehajtotta a helyes és a helytelen közötti választást is.

Vajon tárgyalható-e ebből a szempontból a paranormális jelenségek összessége? Vagy ezek a jelenségek talán szétvetik a világképet? Az említett "beépítés" során egy lexikon az alábbi módon érvelne:

A mélylélektan és a parapszichológia új határokat szabott a lelki képességeknek, és megmutatta, hogy sok olyan megnyilvánulás, melyet korábban okkult babonaként utasítottak el, a valóságban is létezik. A tudat normális állapotában olyan módon szűri meg a tapasztalatokat, hogy a lelki élmények gazdagságából kiemeli a racionális kölcsönviszonyokat, és hozzáférhetővé teszi őket a cselekvés számára. A törzsfejlődés folyamán az élmények ilyesfajta megszűrése valószínűleg egyre alaposabbá vált, a homo sapiens változó életformájának megfelelően.

Ha a tudatnak ez a szűrő funkciója meggyengül, az "elvont" relációk mellett még inkább láthatóvá válnak a lelki élet érzelmi-indulati tényezői. A belső és a külső tapasztalatok képi formában feldolgozva folynak át egymásba; a döntési folyamatok pedig dramatikus formában zajlanak le, akár egy színházban.

A szűrés teljes megszűrése hallucinációs állapotokat idéz elő, a lélek mintegy túlcsordul. Határesetekben ez az állapot kaotikussá fokozódhat és a személyiség fölbomlásához vezethet.

Egyenlőre ennyi nemsokára lesz mèg Hasonló kis érdekesség egyenlőre maradnèk az ilyen fajta szempontoknál mert szerintem nagyon érdekes ès nem nem a kisujjambol szoptam ki egy cikben olvastam ezekről ès gondoltam átfogalmazom...Remèlem nektek is fog tetszeni ha igen akkor kövess hogy le ne maradj a kövi kis érdekességről 😉