Sziasztok,Pácsa Viktória vagyok,17 éves.Szüleimmel és Krisztivel,a hugómmal egy kis városban éltünk eddig.Most,hogy Kriszti befejezte az általános iskolát,úgy gondolták anyáék,költözzünk fel Pestre.Én ezt elleneztem,mert nem szeretnék iskolát váltani,mert itt teljesen jól elvoltam.Oké,hogy népszerűség téren a nyomik vezérének számítottam,de itt legalább voltak barátaim.Lili,akivel kiskorunk óta ismerjük egymást,és Dávid,akit pedig gimnáziumban ismertem meg.És nem akarom itt hagyni őket.NEM!NEM FOGOM ITTHAGYNI ŐKET!
-Nem megyek sehova!Miért nem figyelnétek az én érdekeimet is,legalább egyszer?-kérdeztem már majdnem kiabálva.
-Viktória,befejezni ezt a hangsúlyt,a szüleid vagyunk!Amúgy meg,ezt ezerszer megbeszéltük már.Neked is egy jó kezdet lesz,és a hugódnak is.-mondta apa.
-De én nem szeretnék elmenni!Egész általános iskolába csúfoltak,köpködtek és csicskáztattak.Most végre vannak barátaim,akikkel jól elvagyok.Erre vágytatok ti is,hogy ne sírva jöjjek haza,hanem legyenek barátaim.
-Itt is lesznek,biztosan.Nem kell félni az új dolgoktól.Szuper lesz,meglátod.-mondta anya,majd elment a konyhába.
-Elegem van!Itt szeretnék maradni!-sipákoltam tovább.
-Viktória,az óta vagy ilyen,amióta ebbe a gimnáziumba jársz.Hogy mersz ilyen hangnemben beszélni a SZÜLEIDDEL?-kérdezte apa felháborodva.
-Bocsánat.Most bemegyek a szobámba.Jó éjt mindenkinek.-köszöntem el.
A szobámba egyből felpattantam az ágyamra,és keserves zokogástba törtem ki.MIÉRT?Egyszer jól érzem magam az iskolába,hiába számítok nyominak,és most el kell mennünk??Na ebből elegem van,én nem megyek sehová!
Erőt vettem magamon,és indítottam egy videóhívást.Lilit hívtam,ki mást?Ő az a személy az életembe,akivel még SOSEM veszekedtem,és mindent meg tudunk beszélni.Elpanaszoltam az egész költözéses szarságot Lilinek az elejétől a végéig.Természetesen most is igazat adott nekem.Ő az egyetlen aki végignézte,hogy min megyek keresztül az iskolába.Pontosabban min megyünk keresztül.:)Mondjuk őt nem igazán érdekelte,de mindegy.
Miután letettük,kimentem,lezuhanyoztam,és fogat mostam.Bebújtam az ágyamba,hogy minél előbb elaludjak,de nem ment álom a szebembe.Idegesen felültem,és megnéztem,mennyi az idő.1:28. És holnap iskola.Szuper.Elbotorkáltam a konyhába,valami élelmet keresni.Végül egy almával a kezembe indultam a szobám felé,de Krisztibe botlottam.
-Hát te?-kérdezte.
-Én is ezt kérdezném tőled.Holnap iskola,aludnod kéne.
-Kijöttem mosdóba.Vagyis ki akartam,csak neked mentem.És amúgy már nem tanulunk már az utolsó héten.-válaszolt.
-Oh,bocsi.Akkor menj csak.
-Várj meg a nappaliba,mindjárt jövök.-mondta hirtelen,mire én felhúztam a szemöldököm.
-Késő van.
-Ahj már,ne legyél már ilyen.Gyors leszek.
-Oké,itt leszek.
Pár perc múlva Kriszti visszajött,és egyből a mondandója közepébe vágott.
-Figyelj.Megértem hogyha nem szeretnél elmenni.Itt voltak barátaid,bár igaz hogy itt is kis nyomi voltál,de ez lényegtelen.Én nem fogom ezt a sablonszöveget tolni,hogy biztos lesznek barátaid és hasonlók.Nem tudom előre hogy mi lesz.Senki sem tudja.Egy összeszokott osztályhoz fogsz csatlakozni.Így 50% esélyed van arra,hogy nem foglalkoznak veled,50 pedig hogy bevesznek.Nem fogok hazudni,bocs.De egy biztos.Együtt indulunk neki ennek az új kalandnak.Én itt leszek neked mindig,ha bármi baj van.És annyit megígérek neked,hogy én végig ott leszek.Jó éjt.-mondta,majd visszament a szobájába,meg sem várva hogy reagáljak rá valamit.
Egy ideig még ott ültem döbbenten a kanapén.Belegondolva a dolgokba igaza van.Nem tudom még mit hoz a sors,de egyvalaki mindig ott lesz velem:a hugóm.Mi ketten mindog támogatni fogjuk egymást.Jóban rosszban.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben elindultam a szobámba,és végigfeküdtem az ágyamon,majd pár perc múlva elaludtam.
————————————————————-
Sziasztook❤️
Elhoztam a legújabb könyvem első részét.Itt még nem igazán történt semmi,de nembaj😂Nemsokára jelentkezek a következő résszel,addig legyetek jók.Pusziii💞
