^Marvel Oneshots^

^Pietro Maximoff^

- Te jó ég! - szalad oda hozzám - Jól vagy? - kérdezi aggódva. Csak bólintok egyet, és megpróbálok a bal kezemre támaszkodni, hogy felnyomjam magam, de a fájdalom azonnal szétárad a karomban, és össze kell szorítanom az ajkaimat, hogy ne ordítsak fel.

- Nem vagy jól - állapítja meg a lány ezután. Pietro is megérkezik mellénk, mikor felnézek rá, látom a szemeiben a félelmet, és a megcsillanó bűntudatot. Ő tette.

- Azonnal látnia kell egy orvosnak. Bruce is itt maradt, odaviszünk hozzá, oké?

- Rendben - sóhajtok, és most a másik kezemet használva ülőhelyzetbe tornázom magam. Pi azonnal a segítségemre siet, az épp karomat gyengéden megfogva talpra állít. Ahogy biztos lábakon állok, kihúzom a kezem a szorításából.

- Elviszlek, úgy gyorsabb lesz - ajánlja fel.

- Nem a kezemen járok, megoldom - mondom neki hűvösen, és elindulok Bruce laborja felé. Wanda utánam kocog.

- Bár a testvérem, most nem tudom megvédeni. Egy hatalmas paraszt volt - jelenti ki.

- Láttad, hogy kigáncsolt?

- Nem, csak a gondolatát láttam, de már késő volt. Sajnálom, nem tudtam megállítani az esésed, túl gyorsan történt.

Felhorkantok.

- Itt nem neked kell bocsánatot kérned.

  A karom sajog, a térdem is biztos jól beütöttem, és egy rossz érzés is bennem van Pietro miatt. Csalni próbált, csakhogy ő nyerjen. Képes volt direkt fájdalmat okozni nekem.

  Kérdés nélkül lököm be a labor üvegajtaját. Bruce az egyik asztalnál szorgoskodik valamit, az érkezésünkre felkapja a fejét.

- Nem akartalak megzavarni, de elkéne az orvosi tudásod - mondom, miközben felpattanok a vizsgáló székbe.

- Mi történt? - jön oda hozzám, én meg rábökök a liluló bal karomra. Most veszem csak észre, hogy a tenyerem tiszta kosz lett.

- Ráestél? - kérdezi

- Igen. Versenyezetünk, és...AÚ! - ordítok fel mikor Bruce hirtelen hozzáér a karomhoz - Úristen, ez legalább olyan volt, mintha Hulk ráharapott volna!

- Elnézést - emeli el a kezét tőlem, és az az apró halvány mosoly a szája sarkában jelzi, hogy szórakoztatja a hasonlatom. - Biztos vagyok benne, hogy eltört, de mindenképp szükség van röntgenre, hogy lássuk mennyire súlyos.

- Szuper - forgatom meg a szemem kelletlenül.

- Én kimegyek, és összeszedem Pietrot, még mindig ott áll - int Wanda az udvar felé, és kilép az ajtón.

* * *

  A szobámban ülök, ölembe a laptomommal, és folytatom amit reggel elkezdtem: sorozatot nézek. Annyi a különbség, hogy most egy csodás gipsz is ékeskedik a bal alkaromon. Szerencsére csak egy helyen tört el, és Bruce elmondta, hogy ennek a csontnak az összeforrása egy átlagos embernek több hétbe telne, de nálam pár nap alatt meg fog történni. Viszont a gipszre szükség van, hogy olyan legyen a végeredmény mint a törés előtt.

  Már teljesen belemélyülök egy újabb részbe, mikor valaki kopogni kezd az ajtómon.

- Gyere - kiálltok gondolkodás nélkül. Az ajtó kinyílik és egy fehér hajkoronával rendelkező személy kukucskál be.

- Mit akarsz? - váltok azonnal bunkó üzemmódba, és leállítom a sorozatot.

- Bejöhetek? - kérdezi.

- Szerinted?

- Nem - vágja rá azonnal. - Hülye voltam, tudom. Nem akartam, hogy ez legyen belőle, én nem akartalak bántani - rázza meg a fejét, és olyan szemekkel néz rám, mint egy bűntudatos kölyökkutya, aki szétszedett egy párnát.

- Mégis megtetted - kezdem el birizgálni a takaróm szélét. Ha tovább is ilyen szenvedő arccal fog rám nézni, nem fogok tudni sokáig haragudni rá. Már teljesen bejött a szobámba, a falhoz simul.

- Sajnálom. Most bocsánatot kérek tőled, pedig nem gyakori, hogy ezt megteszem.

  Nagyot sóhajtok. Nem lehet, hogy pár szó után meglágyuljak, ahhoz túl makacs vagyok.

- Hoztam valamit - felkapom a fejem. Pi kilép az ajtón és a fal takarásából előhúz valamit. Felülök és úgy várakozok. - Csukd be a szemed - kéri, és én megteszem. Hallom ahogy birizgál valamivel. - Jó, kinyíthatod - kipattanak a szemeim, és önkéntelenül is egy széles mosoly térül el az arcomon. Pietro két doboz pizzát tart a kezében, amik egy piros masnival vannak átkötve.

- Gondoltam, ez megfelelne békülős ajándéknak - egy apró mosoly játszik az ajkai szélén. - És letöltöttem a Jégvarázst - teszi hozzá.

- Istenem - nevetve temetem bele az arcom a tenyerembe.

- Szóval, mit mondasz? Béke? - szegény olyan reménykedve néz rám.
Mosolyogva megforgatom a szemeimet.

- Béke - bólintok, aztán megpaskolom mellettem az ágyat. - Na, nem jössz?

  Pietro a pizzával együtt lehuppan mellém, előveszi a pendriveját és csatlakoztatva a laptopomhoz megkeresi a Jégvarázst. Tudja, hogy ez a legnagyobb kedvencem. A takaróval bekuckózunk és kinyítjuk az egyik dobozt. Megcsap a csodás pizza illat. Közelebb araszolok a fiúhoz, hogy kényelmesen lássam a mesét. Ő kinyútja a kezét, és átölel, én meg hozzábújok, vigyázva a begipszelt kezemre. Nem ez az első alkalom, hogy így filmezünk, de ez most mégis különlegesebb számomra. Pietro sose szokott ilyen gesztust tenni senkinek, különösen nem úgy, hogy még elnézést is kér.

- Köszönöm - szólalok meg hirtelen.

- Mit? - kérdez vissza értetlenül.

- Hogy bocsánatot kértél.

  Nem mond semmit, csak még jobban magához húz.

- Ezt ne mond el senkinek, de ha nem gáncsollak el, tényleg legyőztél volna. Gyorsabb vagy - ismeri el.

- Majd a visszavágónál meglátjuk.

- Ó, szóval megint szeretnél egy törött testrészt? - kérdezi pimaszkodva.

- Ha ez a vége - mutatok körbe -, akkor igen.

  Pietro csak felnevet, és összebújva, békésen nézzük tovább a filmet.

* * *

Nos, nem ez életem műve. Most kicsit egyszerűbbre vettem a hangot,de azért remélem valamennyire tetszett😅
Ötleteket szívesen fogadok egy következő oneshot-hoz💞

3000love