1. Fejezet

32 1 0
                                    

Néha egy lökés kell, hogy a szekér elinduljon és utána gurul tovább...

Hétfőn reggel furcsa érzéssel keltem fel és ezzel elkezdődött a harmadig tanévem első napja. Kikelve a francia ágyból odamentem a teljesalakos tükörhöz és végig mértem magam egyenes vörös hajam az egyetlen szép bennem. A zöld szemem semmit mondóan tekint vissza rám, mintha nem is lenne bennük élet, nem az enyém lenne. Elléptem a tükör elől. Levettem magamról az esti ruhámat és alsóneműmet aztán bementem a fürdőszobámba. Kinyitottam a csapot és elkezdett csobogni a zuhanyzófejből a víz. Beálltam a jó meleg kabinba és vagy tíz percet ott áztattam magam. Kijöttem a fürdőmből és elsétáltam a tegnap által kikészített ruháimhoz végig néztem, hogy biztos jó lesz e az összeállítás. Odamentem a komódomhoz kivettem belőle egy fehér melltartót és egy hozzáillő bugyit felvettem őket majd fogtam a fekete szatén nadrágomat, ami mellett előbb elmentem. Mielőtt felhúzhattam volna elgondolkodtam, hogy anyukám mennyire jó szívvel adta nekem. Mivel a mai nap úgy mondva az ünnepségről fog szólni ez által egy fehér blúzt választottam, amin egy hímzett rózsa van. Mikor elkészültem kimentem a konyhába gyorsan összeütöttem egy szendvicset felkaptam a telefonomat a töltőről, meg a táskámat és elindultam a sulim felé. Felszáltam a buszra, amin egy csomó csoporttársam ült. Megláttam a barátnőmet és leültem mellé.

-Szia Kat. - öleltem át azt az embert, akit a kevés ember közül barátomnak tekintettem.

-Szia Becca. - Ő is átkarolt engem és jó erősen magához húzott. - Milyen volt a nyarad?

-Eseményben dús. - mondtam neki tűnődve. - Neked milyen volt?

-Első: nekem unalmas volt nem csináltam semmit benn ültem a szobámban és olvastam. Második: kezd el mesélni arról az izgalmas nyárról.

-Csak annyi történt, ami szokott hazamentem és a családommal voltam, csakhogy most a volt osztálytársamék elhívtak iszogatni. Minden nap csináltunk valami programot, szórakoztunk és emlékeket szereztünk a régiek mellett.

-Na végre valami fejlődés az életedben. - a busz megállt az egyetem melletti utcában. - Na szálljunk le és menjünk arra a béna ünnepségre. - mondta nevetve.

Az évnyitó két rohadt óráig tartott, mert nekik muszáj három nyelven elmondani az amúgy is negyven perces beszédet.

A gótikus stílusú egyetemről sétáltam kifele a zöld előkertbe meg pillantottam egy nagyon tömeget. A társaság középpontjában egy srác állt. úgy vették körül az emberek, mintha egy híresség lenne. először nem láttam tisztán, csak a magas termetét lehetett érzékelni ahogy az emberek fölé magasodik. Nem nagyon foglalkoztam vele mert nem az én súlycsoportom a szó legszorosabb értelmében is. Messziről is mindenki számára észrevehető a kidolgozott testét. Elszakítottam a tekintetem róla és mentem a dolgomra, de mielőtt bementem volna a könyvtárba még visszanéztem rá. Épp akkor kapta el a tekintetét valahonnan. Nem értettem, hogy miért érzem ezzel kínosan magam, de megfordultam és eltűntem az épületben.

Az egyik órán megint láttam, de már sokkal közelről, mint legutóbb. Gyönyörű szép kék szeme van, olyan, ami tükrözi az érzelmeit, mert megváltozik az árnyalata, ha elég erősen érzelem éri, az arcvonásai kemények, de az orra elképesztően édes. ahogy szokták mondani pisze orra van, ami meglehetősen finommá teszi az arca kontúrjait, mivel megkérdezte a tanártól, hogy akkor fogadják e őket addig míg az egész véget nem ér. Később szereztem tudomást, hogy a jogi egyetem kara ide teszi át székhelyét erre a szemeszterre, mert az ő tömbjük felújítás miatt nem használható. Néhány órát úgy oldottak meg, hogy mivel hasonlót tanultunk akkor azon együtt vettünk részt, mint például a mostani óránkat, ami az egészségügyi jog. Azokat magasabb szinten tanultuk meg, vagyis az ő szintükön. Azokon az órákon mindig úgy éreztem, mintha néznének, de mikor kerestem valakinek a tekintetét már nem nézett senki. Nem tudtam hova tenni a furcsaságot. Valami viszont zavart az, ami ez a leskelődő kiváltott belőlem. Nem csak, hogy felállt a szőr a hátamon, hanem minden alkalommal a testem megborzongott és olyan érzésem volt, hogy a tekintetthez tartozó ember úgy néz rám, mint aki fel akarna falni reggelire és ha tehetné máskor is. Ez így ment hetekig. Nagyon hosszú volt ez a két hét.

The LoveWhere stories live. Discover now