Devil Town

A Rejtélyes Lány 1#

Fényt látok szűrődni valahonnan, lassan kezdem kinyitni a szemeimet de minden homályos. Egy kifejezetten kellemes szellő éri az arcom, és egy kellemes érzés fut végig rajtam. Próbálok felülni bár még kicsit forog velem a világ.
~Hol vagyok? Gondoltam magamban.
Lassan körbe néztem, és egy kissé barlangszerű patakos erdő kinézetű helyen találtam magam. Végignéztem magamon majd próbáltam leporolni magam és a piszkos ruhám. Egy kissé még a lábam is megkarcoltam. Lehunyom a szemem és próbálok vissza emlékezni hogy mi is történt velem, de nem villan be semmi. Egyszercsak egy kéz súlyat éreztem lassan a bal vállamra simulni.
-Ohm.. Jol vagy?
Lassan rászegeztem a tekintetem és elkeztem vegigmérni. Egy átlagos fiúnak tűnt eléggé szakadt és piszkos rongyokban. Nagyon sápadtnak tűnt, és a körmei is hosszabbak voltak az atlagnal. Az arcát nem igazán láttam csak a csukjabol vilagitó kék szempárokat. Megfogtam a kezét és felsegített, itt már rendesen leporolhattam magam. Egyenesen a fiú szemébe néztem amikor megszolalt.
-Nem tűnsz ide valósinak, honnan jöttél?
-Nemtudom ~Hajtottam le a fejem
-Hogy hogy nemtudod?
Ekkor a kezét nyújtotta felem ismét, a karja tele volt minden féle sebekkel, és kék lila foltokkal. Nem fűztem hozzá sok figyelmet mivel ez logikusnak látszott ha egy erdőben éli életét. Megfogtam a kezét majd egyenesen a szemébe néztem és hirtelen nagyon komolyan nézett rám.
-Kérlek, ne akadj ki...
Amint ez elhagyta a száját lassan leemelte fejéről a csukját. A holdfény megvilágította szén fekete haját. A hajszálak alatt pedig bujkált kettő szarv, amik a feje tetejéből nőtt ki. A legszívesebben sikítottam volna, de csak megakadt a hang a torkomon. Ismét egyenesen rám szegezve tekintetét elmosolyodott.
-Szia! A nevem Jeff. Leszel a barátom?
Kicsit félve de bele mentem. Csak bolintottam eggyet es elmosolyodtam.
- Szia! A nevem Chloe.
Kezem még mindig a kezét fogva idult el a fák felé. Nagyon különös erdő volt, minden fának vár vörös levelei voltak. Még soha nem láttam ehez foghatot, a látvány gyönyörű volt. Útközben minden féle csodálatos még számomra nem ismert állatot is láttam felbukkanni. Az utat végig nagy figyelemmel követve, vezetett végig ez a démo... Vagyis Jeff. Lassan egy hegy oldalhoz értünk ahol megállt. Minden cselekvését figyelemmel követtem.
-Fáradt vagy már igaz? ~Fordult felém szegezve a kérdést.
-I-igen..
Lassan végigsimította kezét a sziklák között és felvillant egy jel a hátán. Kéken bevilágítva a lassan besötétedett környezetét. Majd egy rés keletkezett a sziklák között.
-Kérlek fáradj beljebb. ~Intett a rés felé.
Besétáltam és ami bent várt az egy kisebb lakás volt. Kis kényelmes és otthonos.
-Érezd csak otthon magad!
Elkisért a háloszobájába és megágyazott.
-De te így hol fogsz aludni? ~Néztem rá aggódoan.
-Nekem nincs szükségem alvásra. Viszont te aludd ki magad.
Mosolygott rám ismét. Egyszerre éreztem megkönnyebbülést és szorongást. Féltem hogy egy lakásban vagyok egy nem emberi lénnyel. Bár a fáradság erősebb volt így álomba szenderülttem.

*Sziasztok! Valahogy így nézne ki a kis regényem első része, ha bárki elolvasta és még esetleg tetszett is az jelezze kommentbe letszi. Ahogy tudom irom is hozzá a folytatást. *😅💚