1419-2019

2

A tűz elaludt és mi a tűzoltó autó lökhárítón ültünk és vigasztaltuk Janet és Erikát. A szél még mindig borzasztóan hangos és vad volt. De az eső az istenért sem jött meg. A tűzoltók megvárták még a mentők kiérnek és továbbállottak. Csak akkor engedték, hogy ránézzünk Joshra mikor betolták a mentőautóba. Nagyrészt leégett róla a bőr, ahol viszont megmaradt felhólyagosodott. Az orra helyén két lyuk volt és ahol a szemhéja leégett.... Majdnem a teljes szemgolyóját lehetett látni. Mellettem Erika elkezdett öklendezni és elesett. Gyomortartalmát kiürítette az én és a saját ruhájára. Abban a pillanatban egy nem igazán érdekelt. A mentősök elhajtottak és mi továbbra is a ház előtt látunk.

-És most mi lesz? -Kérdezte könnyes szemmel Jane.

-Attól tartok vége a bulinak. -Tettem kezem a vállára.

-Jane! Szellőztessük ki a házat és gyere velünk. Ma nálunk alszol. -Ölelte át Tam.

Jane nem válaszolt csak átkarolta Tamot és elindultunk mindent kinyitni a házban, hogy ki menjen az a borzasztó bűz. Miután ezzel végeztünk Erika elbúcsúzott és elindult a közeli buszmegálló felé. Mi beültünk a kocsiba és elindultunk a bolt irányába.

Eközben Erika lassan ballagott az út szélén. Nem nagyon kellett sietnie. Kevés busz jár Night Falls-ban és a következő csak hatkor jön. Erika ránézett a telefonjára.

-Még kicseszett öt óra. -Szitkozódót és hadonászás közepette elejtette telefonját, ami az út közepére csúszott. -Még ez is! A rohadt életbe! -Ezzel odarohant a telefonjához.

Különös hang ütötte meg a fülét. Jobboldalra fordította fejét és a fényszórók fénye elvakította. Ijedten esett a földre és érezte meg a több tonnás járművet az egész testén. Nem sokáig tartott a különös érzés. Örök álomra hajtotta fejét. Szemei felakadtak és követte barátját.

-Kapcsoljak zenét? -Kérdezte Tam az anyósülésen ülő Janetől. Válaszul csak egy szomorú bólintást kapott.

A kisbusz viharverten zötykölődött a kátyús úton majd leparkolt a rozoga épület előtt, amit mi otthonnak csúfolunk. Én egyből a szobám felé vettem az irányt majd behuppantam az ágyamba és rövidesen elnyomott az álom. Kint a kanapén Jane foglalt helyet még Tam a konyhában próbált összedobni valami harapni valót.

-Nem vagy fáradt? -Szólt ki a konyhából Tam.

-Köszönöm nem. Szerintem túlságosan is éber vagyok. -sóhajtott majd végig elterült az egyébként elképesztően kicsi kanapén.

-Figyelj én nagyon sajnálom a történteket.

-Te nem tehetsz semmiről. Én igazából csak nagyon megijedtem. Ki gondolta volna, hogy pont most fog történni valami ilyesmi. Gyomor forgató volt.

-Én is ott voltam láttam és nem szívesen találkoznék vele újra. -Azzal Tam levette a tűzhelyről a sajtosszendvicseket majd bekapcsolta a rádiót és leült Jane mellé, hogy elfogyasszák azt. Igazából csak fél füllel hallgatták a rádiót, de egy név hallatán egyből megsokszorozódott a figyelmük.

-Most kaptuk a hírt hogy hogy halálra gazolták a 19 éves Erika Smith-t. A lány valószínűleg ittas állapota miatt tartózkodott az úton. -Mondta monoton hangon a rádiós bemondó, majd folytatta a többi közlekedési hírrel.

Jane és Tam összenéztek majd az előbbi előkapta a telefonját és ráírt Erikára. Többször is próbálták felhívni, de semmi válasz. Még csak ki sem csörgött. Jane leengedte maga mellé a kezeit és zokogni kezdett. Tam mindig leblokkolt mikor valaki sírt és nem tudta hogyan kéne megvigasztalni. Nem tudott mást tenni átkarolta Janet és elkezdtek ringatózni a kanapén. Tam barátnője homlokára nyomta ajkait és egyre szorosabban ölelte a lányt. Néhány perc telhetett így el még Jane el nem aludt. Tam végigfektetett a kanapén és tiszta ágyneműt hozott barátnőjének. Ő maga a fürdőbe vette az irányt. Beállt a zuhany alá és ő maga is sírni kezdett. Nem igazán a gyász miatt, nem ismerte őket annyira. Inkább mondanám félelemnek. És történhettek volna ezek a szörnyűségek vadidegenekkel akkor is megrázó. Tam miután befejezte a gondolkodás a zuhany alatt magára csavarta a törölközőt elindult a szobájába. Miután felkapcsolta a villanyt egy ütemet kihagyott a szíve. Jane ült az ágya szélén álmos és vörös szemekkel.