A gyűrű- Eltűnve

Hajnalban furcsa zajra ébredtem, a hold besütött a függöny résein át megvilágítva az ébresztőórát ami fél négyet mutatott. Kimásztam az ágyból és a lépcsőn át lementem a földszintre. A húgomat a konyhában találtam aki egy tányér összetört darabjait próbálja összesöpörni.
- Azt hittem betörő van itt-szóltam Fruzsihoz álmosan aki letette a seprűt és megölelt.
-Jóreggelt Juli!Boldog születésnapot ! Bocsi ha felkeltettelek, de meg akartalak lepni és reggelit csinálni.
- Köszönöm nagyon aranyos vagy , de ezt inkább hagyd rám.
Igen ma van a 20.születésnapom úgy terveztük hogy ma ketten ünneplünk Fruzsival 2 éve lakunk együtt és mindketten ugyanabba a színházba dolgozunk 1 éve . Sokféle testvér kapcsolat létezik de a miénk a legszorosabb. Lassan három éve hogy elveszítettük a szüleinket egy autó balesetben, azóta ketten vagyunk a világ ellen. Nagyon jól esett ez a gesztus tőle mert amióta együtt lakunk mindent én csinálok ;főzök, mosok ,takarítok a húgom meg ül a számítógép előtt vagy szöveget tanul. Ha éppen egyiket sem akkor a tükör előtt nézegeti magát. Nagyon jó színész csak néha “rajta marad “ a szerep.
-Mit kérsz reggelire? -kerdezte a hugom miközben feltett egy serpenyőt a tűzhelyre.
-Semmit most üzent Iván ,hogy egy órával hamarabb vár a színházban,  majd útközben veszünk valamit enni.
Fogalmam sem volt mit akar tőlem Iván ilyen korán. Azt nem írta hogy
Fruzsit is várja.

Hat órakkor meg is érkeztünk , cirka egy óra az út szóval Fruzsi kedveskedett és azt mondta hogy vezet ma ő én addig pihenjek mivel miatta keltem fel ilyen korán, szóval végig aludtam az utat. Még teljesen sötét volt ,a hó beborította az út menti részeket. Ahogy kiszálltam az autóból felnéztem az égre és észrevettem hogy esik a hó,ez így november végén nem meglepő. A húgom elment parkolóhelyet keresni én addig a színház bejárata előtt vártam és néztem az egyre nagyobb pelyhekben eső havat. Megvártam míg visszatér Fruzsi, hogy együtt menjünk be. Éppen, hogy beléptünk a bejárati ajtón Iván már várt is minket.
-Joreggelt hölgyeim -mosolygott ránk Iván, de ez nem őszinte mosoly volt, ismerem már egy ideje és láttam rajta hogy valami nyomasztja. Meg látszott is rajta, hogy már jó pár napja nem aludhatott.
-Szia , miért kellett ilyen korán bejönnöm?
-Gyere menjünk be az irodámba és elmondom, Fruzsi te ne Juli úgyis elmondja később miről beszéltünk.
Egyenesen az irodájába mentünk, talán másodjára vagyok ebben az irodában,
-Foglalj helyet -invitált bentebb Iván.- sajnálom, pont a születésnapodon kellett hajnalok hajnalán bejönnöd, sokat gondolkodtam hogy megosszam veled ezt a dolgot.
Az a helyzet, hogy a színházba mindenki úgy tudja ,hogy Dávid szabadságon van. Ott is volt de az a szabadság már egy hete véget ért. Próbáltam elérni; hívtam , írtam neki sms-t de nem reagált rájuk. Tegnapelőtt elmentem a házához , kopogtam,csengettem de semmi , nem nyitott ajtót senki, tegnap ismét elmentem és még mindig sehol senki. Megkérdeztem a szomszédokat hogy tudnak e valamit. Azt mondták hogy elutazott,de visszajött,  aznap este kiabálást hallottak, nemsokkal a kiabálás után Dávid és még pár ember sietve távozott. Esetleg te tudsz valamiről?-
Eléggé meglepett a kérdése.
-Miért nekem kellene tudnom hogy mi van vele?
-Hát hogy is mondjam ...elég szoros kapcsolatba  voltatok és gondoltam még mindig tartjátok a kapcsolatot…
Iván a szoros kapcsolatot úgy értette hogy egy év járás. Dáviddal már a színházba kerülésem előtt ismerkedtem meg. Akkoriban még nem nagyon történt semmi, igaz erős volt a vonzalom de az majd csak akkor bontakozott ki amikor a színházba kerültem. Nagy volt az összhang közöttünk eleinte aztán voltak Dávidnak nagyon furcsa dolgai, volt hogy napokig nem is beszéltünk mert nem tudtam elérni a színházba meg mindig dolga volt. Az idő előrehaladtával megromlott a kapcsolatunk olyannyira hogy szakítás lett a vege. Ennek már két hónapja. Azóta a színházon kívül nem is beszélünk. Ő nem keres ,hát én sem fogom.
-Szigorúan munkakapcsolat van köztünk.
-Rendben értem. Csak Dávid nem szokott ilyeneket csinálni te is jól ismered lelkiismeretes jólelkű ember. Fagattam még szegény nénikét akihez bekopoktam, hogy tud e valamit, tudott is. Aznap amikor hazajött a nyaralásból ugye el is ment otthonról többedmagával, de az éjszaka a nénike amikor felkelt bevenni a bogyóit dörömbölést hallott a szemközti házból egy két ajtós szekrény méretű ember verte az ajtót, valaki be is engedte de az biztos hogy nem Dávid volt mert a nénike azt mondta hogy egy másik hegyomlás ember nyitott ajtót. Azóta semmi mozgás nem volt. Se ki. Se be.
 Na ez hidegzuhanyként ért. Biztos hogy nem Dávid nyitott akkor este ajtót mert ő kb. 180 centi és 90kg. Ez nem tetszik nekem.
-Nem kellene el menni a rendőrségre?-kérdeztem enyhén letaglózva
-Gondoltam rá,de először meg akartalak kérdezni tudsz e valamit az esetről.
 Ahogy kiléptem az irodából nagyon furcsa érzés kerített hatalmába. Egyszerre éreztem aggodalmat és félelmet. Biztos vagyok benne hogy valamibe belekeveredett ,mert nem volt megszokott tőle ez a viselkedés.
    Késő délután Ivánnal Dávid házához tartottunk. Próba közben jutott eszembe hogy a lakásának a kulcsa nálam van,így be tudunk menni hozzá ha nem cserélte le a zárat azóta. Az autóban tapintható volt a feszültség egyikünk sem tudta mire számítson amikor belép a házba. Ahogy megérkeztünk a házhoz bekopogtam,de senki nem nyitott ajtót. A függönyök be voltak húzva az ablakon,odabent semmi mozgás nem volt. A táskámból előszedtem a kulcsot , majd kinyitottam az ajtót és beléptem a házba nyomomban Ivánnal. Felkapcsoltam a lámpát ,semmi változás nem történt amióta utoljára kiléptem innen. Nem volt semmi felfordulás,semmi rumli, legalábbis a földszinten nem. A konyha és az étkező rendezett és tiszta volt , a nappali enyhén rumlis de Dávid soha nem szerette a rendezett nappalit, sosem értettem miért. Elindultam fel az emeletre Iván szorosan a nyomomba jött gondolom azért mert tudta, hogy én ismerem a járást és ha valami szokatlant látok azt biztos hogy észre veszem.
Az emeleten volt a hálószoba(amit már elég jól ismertem) a fürdőszoba és egy kis vendégszoba. Amint beléptem a hálószobába rengeteg érzés tört fel bennem újra. Körbementem a szobában és az ágy mellett egy kék köves ezüst gyűrűt találtam.Dávid nem hord ékszereket , lehet valamelyik nőjé volt akit felszedett. Lehajoltam és felvettem ;ahogy a kezembe vettem éreztem hogy forró a gyűrű, de a kő dermesztően hideg. Ivánt nem volt a szobába hirtelen felindulásból zsebre vágytam az ékszert,igazából valami megfogott benne,érdekes volt,hogy egyszerre hideg és forró a gyűrű .Majd megfordultam és kimentem a helyiségből. A ház teljesen üres volt. Semmi szokatlant nem találtam-a gyűrűtől eltekintve-így  elhagytuk a házat , bezártam az ajtót és autóba ültünk, Iván hazavitt majd megfürödtem és lefeküdtem aludni. Fruzsi már aludt mire hazaértem, majd reggel elmesélem neki hol voltam.