Holdfény

Első Rész

Az eső már két hete esik megállás nélkül, az út már folyóvá alakul.
Moonlight a kollégium szobájából nézi az esőcseppeket, amik az ablakon folynak lefelé. Szobatársa a kiskori barátnője Alina, aki Moonlightal ellentétben mindig vidám, és pörög. Amikor idekerültek még nem ismerték egymást, de mivel már lassan tizennégy éve ugyanabban a szobában kell élniük nem mindennapi életüket, kénytelenek voltak összebarátkozni, és ez a barátság a mai napig kitart.

-Moon, le jössz az aulába? Mindenki lent van, csak te bambulsz kifele az ablakon, mintha nem lenne jobb dolgod - szólt Lina, mire nagy nehezen, de el indultam az ajtó felé.
-Mindjárt megyek, lent találkozunk-mondtam, ezzel Lina ki is ment a szobából egyedül hagyva engem a gondolataimmal.
Miután át öltöztem és fel kötöttem hosszú barna hajam, el indultam lefelé.
-Moon, végre! Azt hittük nem is akarsz ki jönni abból a szobából-mondta Sam. Általában ő tartja össze a társaságot.
-Őszintén, nem nagyon volt kedvem le jönni. De ha már itt vagyok csináljunk is valamit! - mondtam, majd ülőhely hiányában le ültem a földre Harry és Louis közé, mivel máshol már nem volt hely, és nem akartam a körön kívülre ülni.
-Felelsz vagy mersz? - Kérdezte Alina.
-Nekem oké - felelte Will a többiek pedig bólogattak.
-Moon, te is játszol? - kérdezte Lina, de mielőtt válaszolhattam volna, Harry be kiabálta, hogy miért ne játszanék. Szóval így kezdődött az egy órás játékunk.
Nyolc óra körül járhatott az idő, ilyenkor kezdett felkelni a hold, de az esőfelhőktől sem az, sem pedig az eget gyönyörűen megvilágító csillagok nem látszódtak. Utáltam ha esik. Meg azt is, ha sütött a nap. Nekem a Hold látszata olyan volt, mint az embereknek a nap. Csakhogy én nem csak egy ember vagyok. Gondolatmenetemet Rebeca szakította félbe.
-Moonlight, felelsz, vagy mersz?
-Merek - válaszoltam egy sóhaj kíséretében.
-Cserélj helyet Chrissel - adta a feladatot. Az okát nem igazán értettem, de mindegy.
-Sam, felelsz, vagy mersz?
-Felelek - válaszolta.
- Mióta vagy itt, és miért? - kérdeztem azt, amire titkon, de mindenki kíváncsi volt. Sam az, akiről senki nem tud semmit, mégis ő tartja össze a csapatot.
-Hat éve vagyok itt. Az oka, pedig az, amiért ti is. El követtem pár rossz dolgot, amit nem szabadott volna - válaszolt, de engem az érdekelne, hogy mi az, amit csinált.
-Bella! Felelsz vagy mersz? - kérdezte Sam.
-Felelek - válaszolt Bella. Ő az intézmény igazgatójának a lánya, a húga pedig Míra, de ő még csak nyolc éves, ezért a kicsiknél van.
-Ha Míra fel kerül a felsősökhöz, jöhet majd hozzánk játszani? - kérdezte Sam, pedig a válasz egyértelmű volt.
-Ide, hozzánk? Biztos, hogy nem! Míra okos és ügyes kislány, nem fogjátok el rontani. Majd lesz a barátaival - mondta Bella.

-Moon gyere, menjünk mi is vissza a szobánkba! - mondta Lina egy ásítást követően miután abba hagytuk a játékot.
-Megyek, csak előbb még ki nézek a teraszra - válaszoltam, majdki mentem a teraszra. Az eső zaja, a mennydörgés, a villámlás.. Már két hete tart, és az előrejelzést nézve, még egy hétig esni is fog.

-Végre Moon, már azt hittem nem is jössz fel! - vágta hozzám Lina, majd le feküdt az ágyába.
-Csak el gondolkoztam egy kicsit, és reménykedtem, hogy el áll az eső - mondtam, majd a fürdó felé vettem az irányt.

-Hallod! Most írják a csoportba, hogy holnap jön egy új srác.. Már örülnék, ha lányok is jönnének - mondta Alina, majd miután be zárta az ajtót, vissza feküdt.
-Én is.. Na mindegy, majd holnap beszélünk.
-Jó éjt Moon.