Szívemnek választottja
Egyetlen drágaköve
Te lennél, te bolondok atyja
Minden komédiás példaképe
Szívem mint zakatoló vonat
Füstjét kibocsájtja
Állandóan halad
Lelked gyönyörű világába
S ott kérdik
Mégis mi szándék vezérelt ide?
Hogyan jutottam el idáig?
Mire szívem felháborodván;
Még lehet ezt szóval illetni?
Hát nem egyértelmű ti ostobák
Szegény vándorlelkem jött hódítani
Mint gyönyörű virágaival a tavaszt a fák
Csak néz a sok becstelen
Végig mérnek és nagyot nevetnek
Te? Egy ágról szakadt szerencsétlennek
Ide a paradicsomba nincs belépése
Ki vagy te hogy így mersz megszólítani?
Miféle tetted dobogtatná meg ŐT?
Kérdi a bujaság majd elkezdett nevetni
Zsebéből előhúzva egy tőrt
Megrettenve hátrálok
De eszemet visszanyerve
A becstelenek elébe állok
És így szólok;
Bujaság, önzőség, félelem hát íme
Féljetek csak kardom nyelétől
Mert szavaitok mit sem érnek
Végtelen szerelmem erejétől
Azzal engem a szerencsétlen vándort
A kis katonát és összes lakóját
Szíve csak viszi és megrohanja a gyönyörű paradicsomot
Hátrahagyva mindent
Családot, életet, barátot
És sok sok áldozatot
Ezzel a verssel kezdenék remélem tetszett nektek ha van kérdés, állok elébe.)
YOU ARE READING
Könnyes Limonádé
PoetrySziasztok, én bevallom nem vagyok nagy költő és nem is nagyon konyítok a dologhoz, de szeretném megosztani veletek az élettel kapcsolatos tapasztalataimat. Pár vers, pár gondolat talán nektek is ismerős lesz és remélem segítséget nyújt a jövőben.
